A Samsung aktuális csúcskészüléke, a 8910i Omnia HD legalább annyira forradalmi, mint amennyire az első iPhone az volt. Persze másképp, mert az Omnia HD kezelőfelülete kicsit kuszább, nincs rajta szoftverbolt és nem lehet egyszerre két helyen nyomkodni a kijelzőt. Viszont nagyon jól kiszolgálja a weben aktív életet élő emberek igényeit. Ha a benne lévő extrákat végigsoroljuk, akkor felmerül a kérdés: Hová tűnt a telefon?
Az Omnia HD az a mobil, amiből akár ki is hagyhatták volna a telefont, és akkor kaptunk volna egy web 2.0-ás igényekre szabott zenelejátszót, amibe még egy kompakt videokamerát is beleépítettek.
Az Omnia HD 7,2 megabittel tud letölteni, de ennél sokkal fontosabb, hogy 5,6 megabittel tud feltölteni. A készülék ugyanis 8 megapixeles képeket készít, viszonylag jókat, és ezek 5-6 gombnyomással feltöltölthetők képmegosztó portálokra, vagy a Facebookra. A rendszerben benne van minden lényeges: címkézni és feliratozni lehet a képeket, illetve kiválasztható, hogy melyik mappába legyenek elmentve. Videózásban még erősebb az Omnia HD, az 1280×720 pixeles felbontás megfelel a tévés körökben 720p néven ismert szabványnak. Megnéztem a felvételeket egy 82 centis lcd-tévén, ezek eddig a legjobb minőségű családi videóim.
Telefonként alig-alig használtam az Omnia HD-t, aminek részben az lehet az oka, hogy a hangszórója kicsit halk. Inkább folyamatos internetezéssel, fényképezéssel és videózással terheltem a mobilt, és az intenzív használattal egy nap alatt ki lehet fektetni az akkuját. Annak ellenére, hogy a mobil idegesítően gyakran lekapcsolja a kijelzőjét, hogy energiát takarítson meg. Az embernek arra sincs ideje, hogy végignézzen egy weboldalt.
A teszt ideje alatt sokan tettek megjegyzéseket az Omnia HD-re, hogy milyen óriási, ami teljesen jogos. Az ragyogóan színes AMOLED kijelző 3,7 hüvelykes képátlója átlagon fölüli. A Samsung szerencsére rájött, hogy nyomásérzékeny kijelzővel kiröhögnék, ezért érintésre érzékeny (kapacitív) kijelzőt rakott a csúcsmobilra. Ennek köszönhetően gyorsan lehet navigálni a menüben, könnyű szöveget írni. A szövegirást kicsit nehezíti, hogy a szövegboxba klikkelve megnyílik egy külön szövegbeviteli ablak, mert így például nem lehet néhány betű bevitele után legördülő megnüből kiválasztani a jó megoldást. (Mint Firefoxban a cím beírásakor.) Az ékezetek bevitele viszont ötletesen lett megoldva: az á betűhöz először meg kell nyomni a ‘ jelet, majd az a betűt, és a mobil ezekből kirakja az á-t.
A 640×360 pixeles kijelző mögött Symbian operációs rendszer fut, hasonló, mint a Nokia 5800-on. Emiatt hasonlóak a virtuális gombok, qwerty mellett a számgombokra leosztott (és T9 szótárral támogatott), egy kézzel használható elrendezés is van a készülékben. Ugyanaz a böngésző, de a nokiásokat zavarhatja, hogy a menüpontoknak más a nevük, a Persze ebbe a mobilba nem a Nokia-féle Ovi Share került, hanem saját megoldás, és talán ennek köszönhető, hogy a Facebook is a feltöltési célpontok közt van. (És nem a Vox, vagy mi a fene.)
Az Omnia HD böngészője nem tökéletes, főleg a nagyítás miatt. Ezt úgy oldották meg, hogy hosszabban lenyomva kell tartani az ujjunkat, és utána fölfelé húzva nagyítunk, lefelé kicsinyítünk. Néha akkor is elindul a nagyító, amikor csak gördítenénk a weboldalt, és ilyenkor általában oldalra csúszik a betöltött weboldal képe, meg kell igazítani. Ezt leszámítva jól lehet a brózerben böngészni, Twitterezni, YouTube-ra feltölteni, videót lejátszani. A gyári fülhallgató jó, kiszűri a zajt és kényelmesen hordható, viszont néhány zenénél teljes hangerőn összemosódtak a hangok.
Bár az Omnia HD nem kimondottan üzleti mobil, pdf-et és doksikat megnyit. Egyetlen nagyon bosszantó hiányosságot találtam: ha már ilyen jól kommunikál a webes közösségi portálokkal, igazán megoldhatták volna, hogy a Google Apps-ban tárolt naptáramat és névjegyeimet is át tudjam szinkronizálni a mobilra, számítógép közbeiktatása nélkül.
A Samsung mobilja 150-160 ezer forintért kapható kártyafüggetlenül.