Sze 242016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »

Új kincsre tettem szert, melynek megosztását feladatomnak érzem, hiszen igazán remek darabról van szó. Kedvenc és híres barátnőm javasolta, hogy szerezzek be egy gyöngyfüzért, mert ő is remek élményekben részesül általa, én meg ugye kifejezetten igénylem az újdonságok felbukkanását lányszobám zeg-zúgaiban.
Bár anális ajzószerről van szó, először mégis a pinámba próbáltam ki. Legnagyobb örömömre pedig sokkal jobbnak tűnik a vibrátornál. Éppen kialakítása miatt, gondolom, hiszen egyrészt rugalmasabb, másrészt a gyöngyök közti távolság és a méretük növekedése egész másképp ingerel. Ami pedig esetemben külön előny-a csiklóm izgatásának elmaradhatatlansága miatt-, hogy a golyókba könnyebben kapaszkodik a pinám, és a gyöngysor egy adott nedvességi szint elérése után sem csúszik ki, szemben a farokhasonmással.
Természtesen a hátsó fronton is leteszteltem. Erről eszembejutott egy pozitív rádiós műsor kezdeményezés, valamelyiknap késő esténként kaptam el néha, lehetett jelentkezni, egy találomra kiválasztottnak pedig találomra elküldtek egy szexuális segédeszközt, és a műsorban megbeszélték a tapasztalatokat. Ilyenből (is)lehetne több! Pontosabban elérhetőbb… Most egyébként is a szexuális felvilágosodás forradalma foglalkoztat.
De visszatérve a lényegre, nem véletlenül indul a gyöngysor az egészen picitől és aztán még két ágon növekszik tovább fokozatosan. Korábban mindig az vette el a kedvem a popsizástól, hogy sokszor nem volt türelmem kitágulni a befogadott farokhoz, illetve, hogy a türelmetlenségből idegesség fakad, és ha a belsőzáróizmok egyszer összezárultak, akkor bármi is történik, nem engednek el és be többé. A gyöngyök viszont fokozatosan, átmenetekkel törnek utat maguknak. Nem kell megszokni őket, mert minden átmenet nélkül magamba tudom fogadni őket, és fájdalom nélkül élvezni a behatolást, ami most önmagában is izgalmassá vált a duzzadó- várakozó farok jelenléte nélkül- aminek kedvéért persze az ember nedvesedve tűri el a tágulással járó fájdalmat. Már csak egy olyan farok tulajdonosa kéne nekem, aki örömmel gyöngyözget velem…
Sze 242016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Azt hiszem, akkor tudtosodott bennem, hogy nem leszek “egyszerű eset”, amikor kesztyűbe bújtam. Rég nem voltam már szűz és korábban csináltam ún. perverz vagy extrém dolgokat, de azok csak úgy megtörténtek, és nem az én akaratom közbenjárásával. Aztán a szeretője lettem valakinek, és először éreztem, hogy ő felszabadít. Mertem használni a fantáziám, sőt, akartam használni a fantáziám. Elhittem, hogy érzéki és izgató vagyok. Vártam az alkalmat és kerestem a lehetőségeket. Korábban hozzájutottam egy klasszikus fekete kesztyűhöz és egy közös hétvége előtt eszembejutott, hogy magammal vigyem azt is. Tudtam, hogy nem számít rá, tudtam, hogy felizgatja majd és ez a meglepetés jelleg engem is lázba hozott. Életemben először készültem a szexre, életemben először voltam tudatában annak, hogy mennyi minden áll rendelkezésemre, amivel emlékezetesebbé tehetem az együttlétet.
Emlékszem, alig vártam, hogy felvegyem végre és filmbeli séma alapján kivonultam a szobából “átöltözni”. Nem tudom, mennyi ruhát hagytam magamon, de a könyökömig érő kesztyű teljesen szabadon látszódott. Kint sötét volt már, bent félhomály, az ágyon ült, amikor bementem és széttártam a karom. Ő csak elmosolyodott, elindult felém és adott egy kézcsókot. Aztán a falhoz szorított, a karomat széttárva… Nem tudom, hogy a nyakamra szorította- e a kezét, vagy csak a romantikus fantáziálásaim során képzelem így :)
Aztán kigomboltam az ingét, és a kesztyűbe bújtatott ujjaim hegyével simogattam végig a mellkasát és a hasát. Éreztem, ahogy összerezzen az érintés hatására, annyit mondott, hogy “ez tényleg izgtó”. Akkor jöttem rá, hogy még senki nem bújt efféle kelmébe a kedvéért, illetve, hogy én most az egyik vágyát testesítem meg. És ez nagyon jó érzés volt…
Furcsa, hogy alig emlékszem a továbbiakra. Természetesen kesztyűs kézzel bántam a farkával, és a pinámat is megjártam vetkőzés előtt, de tulajdonképpen valahol már a kézcsóknál elvesztem. Viszont a lelkesedésem azóta sem lankadt.
Sze 242016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Vannak dolgok, amiket jó megérinteni illetve szeretem, ha hozzámérnek. Sokféle inger fontos számomra, de ha mondanom kéne párat, akkor elsők között a mezítlábas séta a fűben, vagy szintén mezítláb és talppal történő kutyasimogatás jut eszembe. Szeretem még nyári esten a még langyos- meleg utcákat járni, ugyancsak mezítláb. Régebben nyáriszünetekben mindig én locsoltam egy elég nagy telket, mindig levettem a cipőmet előtte, mert nagyon jó érzés volt, ahogy a hideg víz és a talapam alatt még meleg járda az én lábamon találkoznak. A lábfejen túllépve, igazán remek érzés beletúrni dolgokba, mondjuk egy kávészemekkel teli zsákba, a tészta alapanyagaiba, amíg még nincsenek összegyúrva, a kifejtett zöldborsószemek közé… stb.
Aztán vannak dolgok, amiktől kiráz a hideg. A bőrfotelbe például nem szeretek leülni, ha kevés ruha van rajtam, inkább keresek egy plédet, csak ne kelljen hozzáérnem. A nyers hús is kifejezetten taszít, nem tudom rávenni magam, hogy kézbe vegyem. Aztán a por, amikor takarítás közben, főleg amolyan “nagytakarításkor”, a régi, elhanyagolt dolgok pakolásánál a por a kezemre tapad, és nem a koszossága miatt válik rossz érzéssé, hanem mintha tompítaná az érzékelésemet.
Aztán ott van a másik ember. A másik érintése intim dolog minden esetben, és nagyon kevés embertől fogadom szívesen az érintést. De persze, érdekes folyamat, amikor észreveszem magamon, hogy szeretnék hozzáérni a másikhoz, és a kezem, a testem már nyúlna felé, de az agyam még bizonytalan. Amikor kicsit tovább voltam külföldön és nem beszélhettem magyarul, akkor is azt fedeztem fel, hogy sokkal jobban esik a másik érintése, hogy valami hiányt csillapít bennem, amit az anyanyelvemről való lemondás ébresztett. Pedig alapvetően nem vagyok simogatós típus és azt sem szeretem, ha engem babusgatnak. Mégha tudom, hogy ez a dolog tanulható, csak a megfelelő közegre kell rátalálni.
De amire tulajdonképpen gondoltam, amikor írni kezdtem ma, az a víz. Azt hiszem, az egyik legtökletesebb anyag, ami körülölelheti a bőröm, az tényleg a víz. Érthető, hiszen a test fő alkotórésze, tehát akkor víz vagyok a vízben, de idén sem fogok meztelenül fürdeni, úgy tűnik, pedig tényleg vágyom rá. Azt mondják, hogy leírhatatlan, amikor sehol nem fedi ruha a bőröd és alámerülsz a mélybe, a víz pedig mindenhol körbevesz és simogat. Én pedig irigykedem, és mérgelődöm, amiért nincs önbizalmam levetkőzni, pedig tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy ez az élmény egész másról is szól. Ettől függetlenül mégis várom a tengert, és gondolkozom azon, hogy a tömeget túlúszva esetleg kibújhatnék a fürdőruhából, vagy legalábbis egy részéből, csakhát a filmekből, Murphy-től…stb. tudjuk, hogy ennek az a vége, hogy meztelenül kell elhagyni a színteret
Sze 242016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Nőgyógyásznál jártam, és meglepően megviselt. Persze minden a kedélyállapotomtól függ, így a hozzáállásom időről időre változik, és közrejátszhat ugyan, hogy tavaly voltam először, de akkor nagyon izgalmasnak találtam a vizsgálatot. Igen, szexuális értelemben volt izgalmas, sőt, izgató. Az, hogy levetkőzöm egy idegennek nevezhető férfi előtt, aki egy egyértelműen kiszolgáltatott pózban ül be a combjaim közé és fokozatosan merül bele a pinámba, kifejezetten felizgatott. Akkoriban kezdett érdekelni az ún. ‘medical fetish’, de hamar rájöttem, hogy akiket ez érdekel, mind túlságosan perverzek hozzám, nekem. Pontosabban, játszásiból nem hívnék senkit doktorbácsinak, viszont elképzelhetőnek tartom, hogy adott szituációban, megfelelő hangulatban és affinitással nem bánnám, ha a doki visszaélne a helyzetével.
Egyszer, de ma nem így volt. Például ott volt az aszisztensnő, aki mindenki letegezett és mindenkit becézgetett, mintha legalábbis puszipajtások lennénk évek óta, de nem értem, mi ez a személyeskedés, amit a nők-nők-között feltételeznek. Nekem legalábbis eszembe sem jutna a nőgyógyásznál beszélgetésbe keveredni a hüvelygombáról, pláne nem a terhességről. A nő meg minek hozza magával a kisbabáját egy rendelőbe? És minek esik teherbe, ha az előző még beszélni sem tud, és egyedül sem hagyható.
A doktor úr nagyüzemi napokat tart magánpraxisán, és mivel ő egyszemélyben a helyi klinika szülész főorvosa is, percek alatt keres roppant sok pénzt. Az ember elvárná, hogy legalább egy kérdést feltehessen, de a sokadik hiábavaló próbálkozás után feladtam. Mindenesetre, “akkor vetkőzzön le”, hangzott a romantikus kérés. Furcsa a nőgyógyászati szék, és alapvetően hihetetlenül kényelmes, csak mindig a legeslegszélére kell kerülnie a fenéknek, ami sosem sikerül, a doki meg nem tudja csendben megállni, hogy pedig direkt kérte. Ezek után az is felmerül bennem, hogy inkább el kéne menni (máshoz). Mindenesetre, a piercingemért nem szólt semmit, ami meglepő, mert amilyen pofátlanul a szexuális életembe is beleszól, azt hittem, majd kapok érte, hogy minek, mire jó, stb. Tehát tv bekapcs, gumikesztyű fel, fém eszköz jó mélyre. Passzivitásomat a pinám is kifejezte, a doki meg már udvarolni kezdett, hogy ennél lazábbnak kéne lennem, mert fájni fog. De hogyan legyek laza, amikor egy idegen tárggyal akarja kitágítani az éppen elzárkózó énem? Egyébként a dolgon az sem segített, hogy közben a képernyőn megcsodálhattam gyönyörű, rózsaszín méhszájamat. Viszont a rákszűrést meg kell csinálni, ez volt az első ilyen beavatkozásom, kicsit fáj, de inkább kellemetlen. Összekarcolja a belsőm felületét, abból vesz mintát, amit aztán kianalizálnak a hozzáértők. De még nehogy felkeljek, hiszen gond volt az egyik petefészkemmel, és ránézésre, minden maga a tökély, azért megnézi. Arra sem volt időm, hogy kirázzon a hideg a tavalyi vizsgálat gondolatától, máris körülbelül könyékig volt bennem, és komótosan tapogatta végig, amit lehet. Ez szörnyű érzés. De tulajdonképpen nem fáj, csak nagyon feszít. Bár persze az érzékeny oldalam azóta is sértődötten érzékenykedik a támadás hatására.
Mindenesetre egy évig megnyugodhatnak a felzaklatott szerveim, és hátha jövőre pajzánabb kedvvel érkezem, majd nedvesebb bugyival távozom a vizsgálatról. Hátha találok addig egy, a férfi ízlésemnek is tetszetősebb orvost is.
Sze 232016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Mindig szerettem külföldön lenni, mert ott egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, mint itthon, leginkább az emberek mentalitásában való különbség miatt. Mert úgy tűnik, “nyugaton” az emberek kibékültek önmagukkal, kiléptek az állandó megfelelni akarás ördögi köréből -mármint a kapcsolatok, szeretők, szerelmek: párválsztás terén értem ezt-, és ahelyett, hogy másokat fürkésznének, irigykedve vagy épp pocskondiázva (ha van különbség a kettő között), arrafelé egyszerűen csak jól vannak. Teszik a dolgukat, élik az életet, odafigyelnek önmagukra, tisztelik a többieket. És amikor mindebbe belecsöppen egy magyar állampolgár, kegyetlen kritikával becsmérli a tengerparton napozó hatvanas éveiben járó angol hölgyet, aki leveszi a bikinifelsőjét és a hasa is ráncos. Csak nem értem, miért, hiszen a lady sugározta magából a harmóniát: elfogadta a test öregedését, nem küzd az évek ellen, hanem élvezi a napsütést, ami az esős Angliában ritkaságszámba menő dolog. Aztán a magyar nyaraló, hogy tovább stresszelje magát, felkiált, hogy “ez meg milyen öreg, és piercing van a köldökében!”. Természetesen a baj azzal kezdődik, hogy itthon sok mindenről gondoljuk, hogy nem szabad, nem illik, …stb. mert mit fognak szólni, és elhisszük, hogy ennek így kell lennie.

 

És igen, velem is nagy baj van, mert itthon nem mindig tudom jól érezni magam. Gyakran elzárkózom az esetleg közeledő férfiak elől, hihetetlenül kritikus vagyok, és egyszerűen magasnak kell lennie a mércének. Nem tudom, mi az idegen környezetbeni 180 fokos fordulat oka, de máshol kinyílok, és élvezem, hogy férfiak ezrei néznek meg, mosolyognak rám…, illetve, hogy ilyenkor gondolkodás nélkül viszonzom a provokatív jeleket.

Az alapvetően nemtörődöm és passzív hozzáállásommal is elég volt egy hét a tengerparton, hogy az összes porcikám érzékiségre, testiségre, szexre vágyjon. És nem azért, mert nagy dolgok történtek, egyszerűen felszabadultam, átadtam magam másoknak és ők reagáltak rám, méghozzá pozitívan. És azt hiszem, szükségem is volt erre, hiszen magam lehettem, a saját testtudatommal. Sajnálkozom utólag, hogy nem tettem meg a határozott válaszlépéseket a közeledésekre, valószínűleg azért, mert vannak dolgok, amik után már nem lehetek ugyanolyan, mint előtte, amik után nem érhetem be mással és a kompromisszum lehetősége is elveszik. A jót túl könnyű megszokni, és ha a szexről van szó, akkor pláne. És már most is el kell utasítanom lelkes és kedves férfiak közledését, mert tudom, hogy vissza kéne tartanom a vágyaimat mellettük, és hiába a szeretet, gyengédség…stb., jelenleg (még?) nem akarom elhallgattatni a testem

Sze 232016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Fáradtan és lomhán készültem tegnap az éjszakára, a meleg eltompított engem is. Nem is akaródzott elindulni, dehát már várt rám az a lány. Úgyhogy egy nagy adag jegeskávé elfogyasztása után színre léptem és tulajdonképpen elég volt meglátni és megölelni, máris örültem, hogy nem mondtam le, mint azt korábban terveztem. Pár hete már, hogy nem találkoztunk, jóbarátnők módjára pedig sok megbeszélni valónk volt a Városliget pingpong asztalainak egyikén heverészve két üveg bor társaságában. Ezeket a beszélgetéseinket mindig is szerettem, mert nem a hétköznapi dolgunkat felfüggesztve ülünk be egy kávézóba például, hanem mindentől távol és mindenből kilépve zajlanak.
Aztán belevetettük magunkat a buli forgatagába. Rettentően meleg volt bent, de a fülledtség illett a zenéhez. A sok jéggel teletömött italok pedig könnyen csúsztak. A tánc közben kilöttyenő csepeket sem hagytuk kárba veszni, és gondosan lenyaltuk egymásról. Nem tudom, ki kezdte és mivel, de egy idő után már minden mozdulatunk célja a másik megérintése volt. Egymás melléhez dörgölőztünk, a másik izzadt és kócos haját túrtuk, felváltva simítottuk végig egymás testét és a hosszú, forró csókok sem maradtak el.
Nem gondoltam, hogy így fog történni, mert korábban sem történt így. De most valahogy nem tudtunk betelni egymással és csak faltuk egymást és markoltuk egymást, mintha nem lenne több alkalom (-és talán nem is lesz). Meglepődtem a merészségén, mert korábban éppen ő nem akarta, hogy mindez mások között történjen. Igaz, nem volt észrevehető mások jelenléte, annyira el voltunk foglalva egymással. Azt hiszem a melle az oka, vagy az én mellem, de azon a tájon kezdődött minden. Furcsa, de mint nagymellű nő, nem kívánok kicsit érinteni, ezért izgalmas számomra ő, mert egyezik a melltartóméretünk. És nagyon jó érzés megmarkolni őt, és nagyon jó érzés, amikor ő teszi velem. Márcsak azért is, mert pontosan tudja, hogy kell egy nagy mellhez nyúlni, és nem finomkodik és nincs zavarban.
Nagyon meglepett az éjszaka folyamán mutatott birtoklási vágya, hogy a srácokat azzal húzta, hogy velük ellentétben ő megérintheti a mellem, és lelkesen simogatott előttük. Egészen addig, amíg az egyik megelégelte és beszállt a játékba. Így ketten, egy-egy mellem puszilgatták, ami képtelenségéből adódóan vált izgalmassá számomra. Elvégre mégis csak a legjobb barátnőm az egyik, és egy vadidegen srác a másik.
Hajnalban a taxis megkérdezte, milyen volt a buli… Elmosolyodtam, nem tudtam, mit is mondhatnék erre…
Sze 232016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Sosem a fájdalom miatt kívántam a fenekemre csapó tenyeret, és most, amikor megjegyzte, hogy milyen szép hangja van a csattanásoknak, elégedetten kínáltam tovább a seggem. Márcsak azért is, mert egy korábbi alkalommal én magam is ezért találtam izgatónak a dolgot. A tenyér okozta fájdalom egyébként meglepően erős tud lenni, de kellően nedves pinával ebből semmit nem lehet érezni, inkább csak tovább ingerel. Más körülmények között nem viselném, önmagában a fájdalom sosem érdekelt- persze más az, hogy izgalmi állapotban érdekes próbálgatni, mennyi az, ami még jól esik. De alapvetően ez sem jellemző.
Viszont egy békésen induló, együtt töltendő nap végére túlságosan begerjedve kétségbeesetten kerestük a megfelelő helyet a belváros szívében, ahol szabadjára engedhetjük a feltörni kívánkozó vágyakat. A nyílvános helyen történő szex pedig mindenki fantáziáját izgatja, miért is ne válasszuk egy kultúr hely kultúrált vécéjét. Furcsa, hogyha elérem a tudatmódosító hatású gerjedelmet, elfelejtem, hogy mások is vannak körülöttem, vagy legalábbis már nem érdekel többé. Csak vegyük már le az útban lévő ruhadarabokat, és már háttal neki támaszkodok a falnak, kitolva a fenekem. Korábban sosem éreztem így: nem számított semmi, csak magamban akartam tudni. Minden előjáték és udvarolgatás nélkül, csak azt akartam, hogy dugjon meg, hogy ne törődjön velem, ne finomkodjon, hogy még másnap is érezzem a pinámban a kemény farka nyomát -és kihűlni nem akaró helyét.
A bugyimat nem húztam le, fel se merült bennem, hogy kéne. Egyébként is egyre izgalmasabbnak tartom a különböző ruhadarabok viselését szex közben. Csak félrehúztam a tanga alig takaró részét, és a farka már belém is csúszott. Nem tudom, meddig tartott, az izgalmi szintet figyelembe véve nem túl sokáig. A kezét a falra támasztotta, épp a szám elé. Ösztönösen hajoltam oda és kezdtem nyalogatni az ujjait, az egyetlen testrészem, ami mindig el akarja foglalni magát valamivel. És ez a második helyezett a számomra legizgalmasabb pillanatok toplistán- persze erre az alkalomra értve.
A dobogós pedig csakis az a finoman csattanó hang lehet, ami a csempézett helység szűk falai között különösen izgalmasan visszhangzott. Biztosan kipirsodott a fenekem a tenyere alatt, de csak a hangjára figyeltem, ami a bőrünk találkozásakor csiklandozta végig a gerincem, és csak nyögni tudtam és nyögni akartam, mert túlságosan felizgatott, amit a testem (és lelkem) kapott…
Utólag sokkal higgadtabban, sokkal jobban elhúzva tudtam önkielgítés közben újrélni az egészet. És kicsit azóta is sajnálom, hogy az aznap viselt ruhám hátulján két hosszú, övnyi széles szalag lóg, amik összekötésével jobb tartása lesz a ruhának. De amik több mint tökéletesek lettel volna a csuklóim hátam mögött való összekötözésére is, ez pedig az egész dugásunknak adott volna jobb tartást… De majd legközelebb.
Sze 232016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Azt hiszem, fel kéne már nőnöm. Nem jó, hogy nem hiszek az egyszerű dolgokban, a hétköznapi érzelmekben, hogy ágyról ágyra távolodom el a romantikától és az igazán banális szerelemtől. Elutasítom a hagyományt, csak abba élem- és adom bele magam, ami extrém, mindig valami új kell. Nem tudom, meddig élhető ez így, mert közben vágyom arra, hogy állandó legyen, hogy állandóan (itt) legyen. Eljátszom a legvadabb szeretőt és örömömet lelem benne, aztán azt követelem tőle, amiről korábban én magam mondtam le, és ilyenkor nem tudom kontroll alá vonni az érzelmeimet. Őszintétlennek, vagy akár hiteltelennek tűnhet az éjszakai alakításom, amikor nőstényállattá változva élvezem a saját testem, ahogy az övéhez ér, és másnap mégis szeretném, ha csak átölelne és megsimogatna. De alapvetően tényleg csak annak tűnhet, mert nem az. Nem tudom másképp elképzelni a szexet, nem akarok lemondani a szabadságomról, amiben általa részesülök, de éppen a határaim feszegetése nyújtotta intenzív élmények miatt van szükségem az ellensúlyozásra. Hiába élvezem az éjjelt, ha nappal már nincs ott, aki azt mondaná, hogy nincs semmi baj, nem változott semmi, szeret, amiért azt tettem, amit tettem, és ez nem fog elmúlni… Nem azt akarom mondani, hogy nem ezt kapom, bármibe is torkollt eddig a szex, még senkivel nem bántam meg semmit és a helyzet intimitása miatt is, egy kicsit mindig szerelmesek voltunk, mégha csak pillanatokra is. Csak nem tudom, hová vezet ez.
Most veled is tudtam, hogy mit akarok, elvégre “készültem” és az általam összeszedett dolgok még soknak is bizonyultak. Vagy az idő volt túl rövid. (Persze, mindent komótosan, hosszan akartam kiélvezni és kihasználni.) Bíztam magamban és benned, biztonságban éreztem magam, mert tudtam, hogy bármit kérhetek tőled. Szeretem, hogy kíváncsian figyelsz és lázasan megragadod az adódó lehetőségeket. Te pedig azt szereted, hogy testet adok a vágyadnak és csillogó szemekkel kínálom fel neked azt, amiről nem feltétlenül akarsz lemondani már te sem.
De megint hiábavaló volt minden anális játszadozás, finom harisnyák, az úgy áhított nyalókás játék… stb. Persze mondhatni tökéletes volt, pont úgy történt, ahogy a fantáziámban korábban. Aztán megleptél, és még mindig ezektől a nem várt fordulatoktól veszítem el a saját kontrollomat. Elég visszagondolnom és bármikor a pinámig hatol az emlékkép. Pedig mindig olyan apróság, mindig olyan mellékes… Azt hittem, magabiztosan állom a tekinteted dugás közben, tulajdonképpen sosem néztünk még ilyen kitartóan egymás szemébe, miközben bennem voltál. Felizgatott, és azt akartam, hogy a behatolj a számba is, ezért próbáltam közeledni hozzád. Nem értettem, miért távolodsz, bár tetszett, hogy játszol, és elhúzod a mézesmadzagot. Aztán a szívem valahol a farkad körül dobbant, amikor ráeszméltem, hogy csak összegyűjtötted a nyálad, hogy aztán lassan rámcsorgasd. Ösztönösen tátottam a szám, hogy belekeköpj, mégha kifinomult módon is tetted, a gesztus lényegén ez mit sem változtat. És lenyelve a nyálad, egyszerűen boldogság árasztott el… Én erről nem tudok ésvagy akarok lemondani. (Bli inte ond på mig.)
Sze 222016
 
ribancTegnap rájöttem, hogy nem tudok semmit. Nem tartom magam sem tapasztaltnak, sem elég érettnek, pláne nem bölcsnek. Pár évvel ezelőtti önmagam jutott eszembe, amikor egy magát szubmisszívnek valló leányzó beszámolóját hallgattam. Tudniillik, azt mondta, arra vágyik, hogy a domináns férfi borotválja le a haját, meztelenül, pórázon és erényövben vezesse végig az utcán egy parkig, ahol kutyákkal párosítja. Tudom, hogy nem szép dolog tőlem, de kinevettem, mert rögtön tudtam, hogy semmilyen tapasztalata nincs e téren. Aztán sajnáltam, mert csalódni fog, hogy a valóság túl messze van vágyaitól, vagy épp fordítva, a vágyai távolodtak el túlságosan a valóságtól. Persze, a vágyak természetükből adódóan ilyenek.
Pár éve, népszerű volt különböző történeteket parancsra, vagy kedvtelésből megírni és közzétenni. Elképzelhető, hogy ma is, de nem követem a megfelelő weboldalak frissítéseit, így nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre, én élveztem, és kifejezetten jót tett a vágyaim saját magam előtt történő beismerésüknek. Aztán összeakadtam egy komoly férfivel, aki sosem mondta, hogy domináns lenne, csak tudtuk, pontosabban tudtam és kész, fel sem merült az ellenkezője. Elolvasta az irományokat, aztán kicsit kóstolgatni kezdett. Volt köztük egy, amiben úgy képzeltem, a klasszikus sablon szerint, hogy hosszú télikabátot amúgy meztelenül viselő nőt alakítok. És meg voltam győződve róla, hogy ez nagyon tuti fantáziakép. Aztán ez a férfi azt mondta, hogy mindez szép és jó, de készenállok én arra, hogy meztelenül, és a meztelenséget sejtető kabátban lépjek színre? Szégyenkezés nélkül össze tudok futni egy váratlanul felbukkanó ismerőssel? Eszembe jutna bármilyen logikus magyarázat az öltözékemre?…stb.
Én pedig zavartan hallgattam, mert pontosan tudtam, hogy milyen távol állok a valóságtól. Hogy fogalmam sincs, mit tennék egy ilyen szituációban, de hogy nem jól jönnék ki belőle, azzal tisztában voltam.
A helyzet némiképp változott azóta, ezen a téren. Ma már megoldanám, magabiztosan és könnyedén. És csak tovább fokozná az izgalmam. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ez még mindig nagyon- nagyon kevés…
Sze 222016
 
Az anyám dohányzik, amióta csak az eszemet tudom, tehát a cigi mindig jelen volt a környezetemben. Ennek ellenére sokáig nem próbáltam ki, sőt határozottan elutasítottam, pedig a gimiben már minden barátnőm és barátom dohányzott, az egyetemről nem is beszélve. Az ő unszolásukra egyszerűen nem voltam hajlandó rágyújtani, viszont eljött az a pillanat, amikor már kíváncsi voltam. Azóta sem sikerült rászoknom, pedig alkalmanként kedvet kapok hozzá és elszívok egy-egy szálat, éjszakázáskor többet is.
Furcsa nekem, hogy a netes pornó oldalakon a fétis kategóriájú képek között találni dohányzó nőket, ugyanakkor kamaszkorom nőképéhez nálam is hozzátartozott a cigi. Úgy gondoltam, hogy a nagybetűs Nő combfixet visel, konyakot iszik, szipkába tűzött cigit szív, nappal alszik, éjjel él, és Simone de Beauvoir-t olvast, na meg a 21. század Jean-Paul Sartre-jával dug. A combfix mániám azóta egyre nagyobb kiadásokra késztet, de a konyak szagát sem bírom, viszont sokáig akartam egy saját szipkát, amiket bulikra tartogattam volna, amikor amúgy is bátrabban hangsúlyozom nőiségemet, a Monsieur pedig még várat magára.
Viszont határozottan van valami számomra erotikus jellegű a dohányzásban. Nem általánosan értem, a legtöbb dohányzó embert észre sem veszem, a családtagjaim és a barátaim pedig olykor kifejezetten idegesítenek, mert nem lehet oda menni, ahol tilos a dohányzás, és nem lehet nyugodtan beszélgetni sem, mert “menjünk már ki elszívni egy cigit”. Ez nekem már terhes. De néha egy-egy mozdulat, ahogy a szájhoz emeli valaki a füstölőjét, ahogy megszívja és a végén felizzik a parázs, ahogy kifújja a füstöt…stb. az igenis megmozgatja az érzékeimet. És magamon is szoktam érezni, hogyha megfelelő hangulatban és az éjszaka forgatagában rágyújtok, akkor szeretem kihasználni, hogy a cigi e számomra tetsző mozdulatok elvégzésének lehetőségét nyújtja. Valamint egy jó ideje már, hogy felfedeztem egy szegfűszeges dohányból készült és fekete papírba csomagolt cigarettát. Az illata, a színe és az íze is egyedi, mindenki felkapja rá a fejét, arról nem is beszélve, hogy nagyon jól passzol az év nagy részében hófehér bőröm és újabban tűzpiros körmöm színeihez.
A cigihez a viszonyom tehát kettős, ha zavar, akkor nagyon zavar, ha meg épp nem, akkor (játék)szer. A testem alapvetően elutasítja egyébként, kivéve ha rossz kedvem van. Olyankor tudom, hogy az agyam épp azért gondol a cigire, hogy mivel nem vagyok rendben fejben/lélekben, a szervezetemet is kezdjem el pusztítani vele. A dolog persze nem mindig ilyen drasztikus. Egyik alkalommal egy kévázóban ültünk a férfivel, aki túlságosan is aktív dohányos. Tulajdonképpen nem tudom, miért, de az ő társaságában mindig dohányzok én is. A beszélgetés közben, amikor épp rá akartam gyújtani, megelőzött és a dobozhoz nyúlva kivett egy szálat, meggyújtotta nekem és odaadta. Aztán telt-múlt az idő, egyszercsak felémnyújtotta a cigisdobozát, mintha meg akarna kínálni. Nem tudtam mire vélni először, de észbe kaptam, és megértettem, miért gyújtott rá nekem korábban- hogy: ” később tudjam a dolgom”. Ha az ember domináns hímekkel tölti az idejét, nagyon figyelnie kell ezekre a részletekre, hogy megfelelően tudjon reagálni, különben oda a játék.
Az eszményi férfivel kapcsolatban gondoltam sokáig a dohányzásra, mint eszközre. Tudtam, hogy milyen mélységesen megveti és elutasítja a cigizőket. Amikor nem figyelt rám, nem foglalkozott velem…stb, azon gondolkoztam, mivel hívhatnám fel magamra a figyelmét. Elképzeltem, hogy durcásan eléállok és rágyújtok. Egy jó nagy slukk után pedig a szemébe fújom a füstöt. Úgy képzeltem, hogy nem mondana semmit, csak pofon vágna vagy elkapná a csuklóm és a hátam mögé szorítva lökne az ágyra és tenne magáévá, nem törődve velem, semmivel… hogy aztán a végén mosolyogva bújhasson mellém. Nem tudom, mikor és miért merült mindez feledésbe, talán ő lett kevésbé eszményi vagy én lettem öntudatosabb, mindenesetre egykor még finom orgazmusok születtek ezekből a fantáziaképekből.
Sze 222016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Maga a kötözés, mint művészet vagy szexuális adalék -kinek mi-, sosem érdekelt, pedig első tapasztalataim között találkoztam vele. Túl hirtelen jött, és túlságosan lázba hozott az előttem kitáruló világ, különben, visszagondolva a helyzetre, nem valószínű, hogy hagytam volna magam. Kezek a hátam mögött megkötve a csuklóimnál fogva- a klasszikus póz, mondhatni. Semmit nem jelentett. Arra emlékszem, hogy nem tudtam mozdulni, ami kényelmetlenné tette a dolgot, olyannyira, hogy ki is estem a “ritmusból” egy pillanatra és már éppen nevetségessé vált a helyzet, amikor az uraság méltóztatott visszaterelni a figyelmem a színdarabunkhoz.
Azóta sem kerestem efféle örömöket, egy-egy netes ismerkedés során elhangzottak olyan kérések, hogy például egy harisnyával kötözzem össze a bokáimat elalvás előtt, de ez is csak a megszelidítés egyik lépcsőfoka lett volna. Utólag is bocsánat minden érintettnek, akinek azt hazudtam, hogy természetesen teljesítettem a kérését.
Egyszer majdnem rászántam magam, amikor további utasításba kaptam, hogy egy ollót is helyezzek az ágyam mellé -mert bármikor történhet olyasmi, amikor a kötelék hátráltathat, vagy veszélyeztethet. Tetszett, hogy a biztonságomra gondol, korábban (az említett elszenvedett megkötözést leszámítva) senkitől nem tapaszaltam, hogy figyelmet fordítana rá(m).
A kötözésről azt gondolom, hogy egyrészt túlságosan passzívvá tesz, másrészt, és az előbbiből kifolyólag pedig teljesen kiszolgáltatottá- na nem mintha ez a vonatkozása nem lenne kedvemre való. De titokzatos dolog, abban az értelemben, hogy elrejti előlem, mi vár rám. Ha pedig elhiszem, hogy élet-halál kérdésévé válik, még inkább eltávolít a valóságtól. Ezenkívül pedig én szeretek irányítani és szeretem befolyásolni az ágyban zajló eseményeket, és azt hiszem a mozgásképtelenné tevő kötelékek éppen ezt vennék el tőlem. Közben viszont mégiscsak bújkál bennem a kisördög, részben például a dolog esztétikai értéke miatt: egy megkötözött női test művészi alkotás. Órákig tudnék nézegetni bondage képeket, sosem tudok betelni velük. És természetesen, olyankor én is az alanya, jobban mondva a tárgya kívánok lenni. A kedvenc fotóim egyébként azok, amiken csak a kötélnyomok látszanak a próbára tett bőrön. A mellimádtomból kifolyólag pedig az őket érintő kötözési technikák szerepelnek leggyakrabban, de így is csak néhanap, a fantáziámban.
Egyelőre túl heves és mohó vagyok, túl sokat akarok, méghozzá azonnal, lehet, hogy valójában a vérmérsékletem az egyetlen dolog, ami miatt nem szereztem tapasztalatokat e téren. A nyitottságommal nincs baj. Mégis van valami, ami visszatart: ha megkötöznek, akkor komollyá válik a dolog. Sokszor elviccelődöm én a dominanciájukat vagy csak színes fantáziájukat fitogtató srácokkal erről, de mindig tudom magamban, hogy nem komoly. Ha az lenne, megijednék. Minden felelősséget átruházni egy férfi kezébe, akinek áll a farka, és a helyzet, amibe engem hoz, méginkább beindatja majd… Vagy magamtól félek. Fogalmam sincs, mennyit bírnék ki. Hogy kibírnám-e egyáltalán (vagy mondjuk hisztérikus rohaman törnék ki, hog azonnal engedj el, te szemét stb.) .
Van egy combfixem, aminek csipke, tartó részének hátuljából szalagok lógnak pajzán masni kötése céljával. De indokalatlanul hosszúnak találtam őket, a képzeletem pedig arra jutott, hogy a csuklóim hozzájuk kötözésére éppen tökéletesek lennének. Az elméletemet elő is adtam az úriembernek, aki bátorkodott élni a kínálkozó lehetőségekkel. Mindig is biztonságban éreztem magam vele, de a kötözés gondolata elég józanító volt. Egyrészt, mert tapasztalatlannak tartom e téren, és én magam is az vagyok, másrészt pedig nem készültünk erre, nem volt kéznél egy vágóeszköz, szükség esetére, és túlságosan be voltunk indulva ahhoz, hogy komolyan vegyük a dolgot. Még akkor is, ha közben a bizonytalanság mindkettőnkben feléledt és mindkettőnket lelassított. Ennek ellenére sajnáltam, hogy a remegő kézzel, remegő csukló köré kötött csomó nem tartott elég erősen és végül kicsúsztak a kezeim alóla.
Meg sem történt szinte, de mégis annyi minden futott át a fejemben. Másnap már online szexshopok kínálatait nézegettem, hogy egy következő alkalommal már megfelelő eszközök birtokában kezdjünk bele. Eszemben sincs meglepetést csinálni belőle ezúttal, de erőltetni sem szeretném. Úgy képzelem, hogy az ágy mellé, vagy akár a szélére tesszük, hogy a megfelelő pillanatban érte lehessen nyúlni, de ha nem, akkor se zavarjon. Furcsa, hogy gondolkozom ezen, a fantáziám korábban is folyton járt, de a kötözés másképp érint. Olyan érzés, mint amikor a sok gyerekes hülyeség helyett végre valami olyasmire készülnék, ami fontos és értékes… Akkor is, ha a csapongásomból pontosan érzem, a bizonytalanságom.
Sze 222016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Nem hittem volna, hogy felhasználom ezt a képet valaha, de lementettem, amikor megtaláltam, mert magamra emlékeztetett. Csak összezavart, hogy nő a kezében lévő mellcsipeszeket másra akarja helyezni, a szemében pedig ott ég a hatalom és a határtalanság tüze. És éppen ez az, ami idegenné tette számomra. Az ember szinte elképzeli a lekötözött férfit, amint álló farokkal és remegő ajkakkal várja a kín és kéj kettősét, hiszen mindez ott csillog a nő kezében…
És most megláttam magamat, a kezemben ugyanilyen csipeszekkel. A szememben ugyanilyen tűzt véltem felfedezni, és fájdalmat akartam okozni. A különbség annyi volt, hogy én voltam a másik is, aki a képről hiányzik. És már nem gondolom, hogy onnan lemaradt az a bizonyos férfi. A fájdalomhoz nem kell másik ember, közben meg dehogynem kell! Hiába voltam magamtól kíváncsi, arra a hihetetlenül éles, csípős fájdalomra, amit az említett gyönyörűség okoz, szükségem volt egy másikra, hogy lássa, hogy neki csináljam, hogy megosszam vele az érzést. Nem a fájdalmat, azt csak magamnak akartam, méghozzá telhetetlenül, hanem arra vágytam, hogy a csillapíthatatlannak tűnő éhségemet lássa más is. Izgassa őt fel, irigyeljen, amiért én ezt teszem a testemmel, neki pedig nem lehet. Akartam, hog határok közé szorítsak egy másikat, amíg én a határtalanságom felé török. És közben, mindenekelőtt támogatásra vágytam, hogy “higgyen bennem”, mégha ez elég abszurd megközelítése is a dolognak. Mégis fontos, hogy ilyenor akarjon. Hogy meg akarjon dugni azért, hogy részesüljön abból, amit a saját szabadságomért teszek…
A dolog kevésbé romantikus oldala, hogy személy szerint sosem tudtam elképzelni más módot a saját magamnak okozott fájdalomra, mint a csipeszeket, de a korábban próbált ruhacsipesz ehhez képest semmi. Ez a fájdalom sokkal mélyebbre hatol, át a nedvességen, és bejárja a testem. A fantáziám toplistás mozdulatai közé tartozik a lánccal összekötött és bimbókra illesztett mellcsipeszek rángatása, de a kipróbálás után visszaesett pár helyet- hihetetlenül éles fájdalommal jár…
A kérdés csak az, hogy ha ilyen kínszenvedéssel jár, akkor miért csináltam, és miért akarom újra csinálni… Egyrészt, mert nem éreztem természetellenesnek, másrészt, mert szeretném, ha többet bírnék, szeretném ezáltal próbálgatni önmagam, a testem. Azért legközelebb egy csiklóra irányított, finoman rezgő vibrátorral fogom ellensúlyozni “az ékszert”… A mesterségesen gyönyörré alakított fájdalom viszont, úgy vélem, sosem lesz szükség számomra
Sze 212016
 
 2016  Posted by at  Hírbank No Responses »
Érdekes élmény vár mindenkire, aki direkt vagy véletlenül betéved a belváros egy piciny boltocskájába, hiszen egyenesen az Édenkertbe lép be. Az üzlet egyszerű, barátságos és otthonos, bár annyi mindennel van megpakolva, hogy elsőre kicsit zsúfoltnak tűnik. A tulajdonosnő jókedélyű, segítőkész, energikus és kreatív. Bármiben segít, bármit megszerez, bármit összeállít, akár van ötletünk, akár nincs. Az üzlet méretei éppen a kommunikációt segítik elő, mivel az apró helység tényleg csordultig van pakolva, az egyetlen esélyünk, hogy megtaláljuk, amit szeretnénk, ha beszélgetésbe bonyolódunk. Nekem ez nagyon szimpatikus, már önmagában az is, hogy egy különösen nyitott és természetes nővel beszélgethetek, aki nem mellesleg sok száz másik nővel kerül kapcsolatba nap, mint nap.
Sosem gondoltam volna, hogy úgy általában, de rajtam meg pláne, izgalmas lehet a “catsuit”-azaz cicaruha- néven emlegetett ruhadarab. Az említett nő viszont lelkesen ajánlgatta a figyelembe, és a “de nem…?” kezdetű kérdéseimet pedig frappáns válaszokkal hárította el. Meggyőzni nem tudott, de azért a bogarat elültette a fülembe. És nézegettem a neten, meg nézegettem filmekben és kezdtem vágyni rá. Ígyhát megkértem a felelőst, hogy hozzon nekem belőle. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta csak úgy ne vigyem el, próbáljam fel őket és az alapján válasszak. Korábbi tapasztalat, hogy más boltokban ezeket harisnya kategóriába sorolják és nem engedik, hogy felpróbáld, márpedig anélkül miért vennéd meg, ezenkívül a logikus magyarázatot is megkaptam: ezeket akciókra tervezték, elég ciki lenne, ha már próba közben elszakadhatnának.
Ígyhát magamra vettem pár modellt, bár melltartó és bugyi alapra, de a lényeget megértettem, és nem volt kérdéses, hogy legalább egyet magammal is fogok vinni. Tulajdonképpen meglepően izgalmas, hogy csipkébe és neccbe borítja az egész testem, és esztétikai szempontokat is kielégít a rafinált dekoltázsmegoldás. Ezeknek a ruháknak sajátossága pedig, hogy pont ott van rajtuk egy lyuk, ahol kell. (És most a pisilés is felkerült a “mit próbáljunk ki cicaruhát viselve” listámra.) A bolti próbánál nem is figyeltem fel rá, különbenis volt rajtam bugyi..stb. Aztán amikor belbújtam, és széttártam a combjaimat, hihetetlenül felizgatott a látvány. A pinám fekete csipkekeretet kapott, és rózsaszínben tátongott a nekivágott lyuk közepén, kihangsúlyozva ezzel, hogy hová is kell behatolni.
A látványban gyönyörködve a fantáziám sem tud nyugton maradni többé, már valahol egy késő esti, a pusztákat már sötét ég alatt szelő vonat fülkéjében ülök, szembe velem a férfi, a tökéletes összhatásért szoknyába bújva kelnék útra, és a harisnyám izgalmas csipkemintájával betelni nem tudó szeretőt azzal húzom tovább, hogy a széttárt combjaim között a szemtelnül hívogató nyílásokat kínálom fel neki. A fantáziámban persze nem péntek esti csúcsforgalom van, így nyugodtan fölé térdelhetek, hogy a szoknya leple alatt elővett farkát magamba fogadja
Sze 212016
 
 2016  Posted by at  Hírbank Tagged with: , , ,  No Responses »
Ágynakesésem okán csakis a passzív nyalás jöhet szóba témakén, amit egyébként az orális szex fontos részének tartok, de nő létemre és szégyenszemre még egy betűt sem írtam róla. Tulajdonképpen valószínűleg azért, mert nekem mégsem annyira fontos. Félreértés ne essék, még soha nem kezdtem élénk tiltakozásba, amikor sor került rá, csak épp furcsán érzem magam közben.
Amikor legelőször volt benne részem, egyrészt vártlanságából, másrészt ösztönösségemből fakadóan, hatalmas orgazmus lett a vége. De azóta sem tudtam ennyire kikapcsoolni az agyam. Az a bajom vele, hogy túlságosan elkényelmesít, háttérbe szorít, amikor én aktívan akarok ténykedni és részt venni a szexben. Eleinte pedig, amikor tapasztalatlan voltam, de már tudatosan fogtam fel a dolgot, ténylegesen zavarba jöttem tőle. Azt hiszem, ez már elmúlt -bár elég rég nem volt idegen partnerem.
A folyamatos próbálkozás, hogy akkor mégis hogyan kéne csinálni, jelenleg is zajlik. A klasszikus 69-es póz engem kifejezetten idegesített. Nem értem, hogyan tudnék a saját élvezetemre és a másikéra is koncentrálni, már csak azért is, mert az én részemről a szopás, mint olyan, annyira fontos és teljes mellbdobással végzett dolog, hogy közben nem is igénylem különösebben az izgatást, pláne nem nyelvvel.
Izgalmas viszont a hanyatt fekvő férfi szája fölé térdelni vagy guggolni. Meglepett, hogy jól éreztem magam ebben a felállásban, mert korábban úgy gondoltam rá, hogy ez tőlem idegen. És alpvetően az is. De volt olyan partnerem, aki rávett, én pedig szerettem így. És szeretem így, anélkül, hogy erőltetném másokkal, viszont magát a nyalást sem szoktam különösebben erőltetni.
Aztán ott van a klasszikus helyzet, amikor én fekszem hanyatt szélesre tárt combokkal. Nincs különösebb érzelmi töltet bennem, amiért velem leggyakrabban így történt és gondolom történik. Valószínűleg a kényelmessége és a hagyományossága miatt van. Na meg ezt a legkönnyebb feldobni, ami már a fantáziám érdeklődését is felkelti. Például az olyan apró gesztusok miatt, hogy lenyúlok és én, a saját kezemmel húzom szét a pinám a behatoló nyelvnek, vagy épp a magamba dugott ujjam kínálom fel kóstoló gyanánt a férfinak, de ugyanez akár fordítva is igaz, mármint, hogy az ő benedvsített ujja köt ki az én számba.
Bevallom, nem tetszik a népszerű pornó jelenet, mely során a nő pinájára köp a színésztársa, viszont nagyon izgalmas érzés ha hideg, és pláne ha szénsavas vizet csorgat rá a szerető, a merészen pinámra kanalazott fagyi pedig szintén kedves emlék marad. Hogy a nyalóka bevetését ne is említsem!
A popsinyalás viszont nagyon érdekes, roppant szemtelen és szemérmetlen dolog, mindemellett pedig elképesztően izgató. Sosem hittem volna magamról, hogy élvezni fogom, de sajnos vagy szerencsére igazán és őszintén szeretem. Talán azért, mert önbizalommal tölt el, hogy a (mindenkori szeretőm) szó szerint még a seggemet is kinyalja