A helyzet csöppet sem egyszerű. Adott egy férfi, aki feszt bizonytalanságban szenved, és képtelen dűlőre jutni abban a kérdésben, szexuális vonzalom-e, amit más férfiak látványa ébreszt benne, vagy csak kíváncsiság az egész és semmi más. Ahogyan ő fogalmazott a blogjában:
„Szeretnék-e egyáltalán tényleg és valóban közelebbi ismeretségbe kerülni egy másik férfi farkával?”
A blogger a fantáziájában már közelebbi kapcsolatba került a pénisszel: eljátszadozott velük, megfogta, tenyerébe fektette a hímtagokat, szájába is vette, megízlelte. És élvezte. De ki kell-e próbálni ezt a valóságban is, ha már vannak ezek a gondolatok? Vagy meg kell maradni az elméleti síkon? Egyáltalán, hogyan kezdjen bele? Szia, hogy vagy, leszophatlak?
„Talán mégsem lehet kizárólag kíváncsiság, most is, ahogy ezeket a sorokat írom és elképzelem azokat a gyönyörű farkakat, amiket képen vagy filmen láttam, rögtön merevedesém támad, ilyet pedig hideg fejű érdeklődés nem vált ki. Ha arra gondolok, hogy csak csettintek egyet vagy mondjuk elmondok egy varázsigét, és máris itt terem előttem tettrekészen előremeredve egy olyan pénisz, amilyet csak akarok, azt mondom legyen, és én bizony nagyon, nagyon akarom, szeretném és kívánom, bárcsak, bárcsak lehetne akár most is.
Viszont ha éppen működik az agyam és még olyan összetett számítási feladatok ellátásra is képes, hogy ez azért nem ennyire egyszerű, és hogy felőleg: oké, de mi lesz utána, lefagyok és inkább hagyom a fenébe az egészet.
Mert tényleg, mi lesz utána? Egyáltalán nem biztos, ezt már korábban is mondtam, hogy ha valóban farkaszemet nézhetnék az általam kiválasztott farokkal, akkor megtenném. Még az is lehet, hogy elfutnék és a továbbiak szempontjából ez lenne a legegyszerűbb megoldás.
Ennél kicsivel több fejfájást okozna annak a verziónak a kezelése, ha megtenném és tetszene és újra akarnám… ez bizony feladná a leckét, bár azt konkrétan nem tudom, miért és hogyan, de érzem, nem lenne egyszerű az életem onnantól. Vagy talán pont, hogy egyszerű lenne. Vagy ki tudja.
Tudom persze, hisz’ én magam is visszatérően hangoztatom, hogy az ember nem saját maga választja a vágyait és a legjobbat akkor teszi magával, ha igyekszik maradéktalanul kielégítni őket. Ebből a szempontból a döntés nemhogy egyszerű, hanem felesleges is, mert már abban a pillanatban megszületett, mikor először vallottam be magamnak, szexuális izgalomba hoz egy merev farok látványa, innentől nincs más dolgom, minthogy szerezzek egyet. Ezért egyébként számba vettem meleg ismerőseimet, de (még?) nem úgy, hehe, hanem megfigyelgettem őket, sokkal jobban, mint eddig, remélem azért annyira nem zavaróan és feltűnően, mert próbáltam elképzelni őket, illetve azt, ahogy, basszus, ez egy pornóblog, mit kerülgetem és fogalmazgatom: szóval magam elé idéztem, ahogy szopom őket. De nem tetszett, sehogysem volt izgató, amit láttam, csak fura, egyes esetekben meg kifejezetten még annál is több. Nem, nem viszolyogtató és ilyenek, csak annyira idegen, hogy nem tudtam beleképzelni magam a szituációban.
Meg egyébként is, még ha talánék is olyan meleg ismerőst, azért olyan sokat nem ismerek, akiről tudom, biztosan nem lánypárti, aki tetszik is és el is tudom képzelni a farkát a számban, mondjam neki azt: te, izé, szia, hogy vagy, leszophatlak? Még sosem csináltam, talán ijedtemben le is harapom, de majd fizetek egy sört, ok?

Ez így nem túl életszerű.
Na mindegy, majd lesz valahogy és olyan még sosem volt, hogy semmi ne lett volna semmi meg hasonló közhelyek. Talán ahogy jött, el is múlik ez, ha nem is fura, de azért tőlem szokatlan vágy. Vagy kíváncsiság. Vagy vágy. Eh….