Nem akar lekopni a hülye picsa

Fiatalember vagyok, az egyszerűség kedvéért legyen Péter a faszcibáló nevem. Az paraszt illető fehérnépet pedig nevezzük mondjuk Tündinek. A kálvária egy buziláda amatőr művészcsoportban vette kezdetét, ahova októberben kezdtem anyázni. Afféle “veterán kezdő” vagyok a fasztarisznya csapatban, három év kihagyás után kezdtem újra az alkotást. Persze a klubban masszív csajfölény, ami a faszdörgölõ létszámot illeti, és a szar felhozatal… Hát az se semmi! Csak kapkodtam a balfék fejem. Végülis valahogy bejött a szarrábaszott képbe ez a szarszájú Tündi. Bár mindenki óva intett tőle, mégis olyan károgás-íze volt a dolognak, egy fitymaarcú adott alkalommal csak összejöttünk hirtelen. Itt átadom a szót a narrátornak:
Tündinek férje volt és egy pöcsmag kislánya. Hatalmas volt a korkülönbség a szarszájú férj (nevezzük Jani bácsinak) javára, és hát Tündike sem vetette meg a szarrábaszott más kertjében termett répát… Péterünk ezt már csak az kakiszagú utolsó előtti pillanatban kibaszta meg. Azt pedig, hogy már a mocsok válópernek is a végén járnak, csak a fõköcsög szakítás után. Péteré a balfasz szó.
Éltünk, mint ebihal a fitymaarcú forró vízben, igazából csak a fitymaarcú hülyeség tartott össze minket és a kibaszott tény, hogy a fostalicska novemberi hideget a kocsiban csak összebújva lehet izmozni. Felmenni a szopóskurva csajhoz – a seggnyaló fent említett okokból – nem lehetett, én pedig nem szoktam elsietni a “coming outot”, tehát kerültem az tetügeci olyan helyeket, ahol közös ismerősök, stb. megláthatnak. Otthon meg hogy hangzana, hogy “szia Anya, szia Apa, ez Tündike, férjes asszony, már egy kurva hete járunk”. Szóval maradt az autós téma és néha romantikus séta a geci városban. Akkor kezdett büdösödni a dolog, amikor Tündike bejelentette, hogy igénye volna összeköltözni. Ez kábé a ribanc kukizik napon történt, a második dugás után (három volt összesen). Aztán elmentünk az “alkotókörbe”, ahol megjelent egy régi cimborám a pöcsarcú párjával, a ronggyábaszott csaj is régi ismerős, még kollégák is voltunk. Persze a műsor alatt végig a mocsok cimbivel dumáltunk, amit a szopottgombóc végén Tündike a gempa következők éles kritikával honorált: “Szemét szaralak, bazd meg a végbélnyílás Robit meg a szarzsák kurváját, úgyis végig a ványadtpöcsû melleit stírőlted!” Még kitért a fent említett aktusra, meg hasonló jó kívánságokkal turházott el, aztán elviharzott. Na akkor hirtelen megmozdult bennem valami, de végülis még az huncutseggû éjszaka jött egy ványadtpöcsû bocsánatkérő sms és meg is bocsátottam. Fogadkozott, hogy több féltékenység nuku (mellesleg pont ő szarta velem a férjét…). Még egy tapírarcú pár napig ment a szarrábaszott dolog, de akkor már leosztottam a lapokat, hogy ki merre meddig. Az picsafüst utolsó lökést végülis a következő eset adta:
Mivel nagy városban élünk mindketten és a programok sokszor késő estig is elhúzódnak, mindig tele kocsival indultunk el és 2-3 utast hazavittem, köztük nemkevésszer lányokat. De “Oktondi” Tündike mindig ott recskázott a jobb 1-ben, úgyhogy nagy kuruckodás nem volt (sajnos). Ezen a jeles estén ketten mentünk haza és megláttam a mocsok buszmegállóban Erikát, aki 2 lépcsőháznyira szomorkodik tőle és kb. fél órát kellett várjon a buszra a gempa -10 fokban. Szóltam, hogy vegyük fel, úgyis arra megyünk. Erre Tündike kifakadt, hogy én azt a balfasz kurvát ne hordozgassam, meg különben is. Na, innen egyenes út vezetett Tündikéék lépcsőházáig, addig meg a szarrábaszott bal egyen ordítás, a genyó jobb egyen meg hisztérikus bőgés és csodálkozás, hogy miért nem akarom beszopni többet. Megmondtam neki és eljöttem onnan.
Most jött a feketeleves: Tündike felbaszta mindent megtesz, hogy visszakapjon. Az ványadtpöcsû utóbbi három hónapban napi átlag 8 mail érkezik. Ezek ilyen hangvételűek, hogy “miért nem szeretsz, te szemétláda”, meg hasonlók. Az végbélnyílás első tízre még válaszoltam, hogy így nem, meg úgy nem, de eredmény nuku. Azután kitaláltam, hogy minden tizedik levélre írok egy goromba választ, amiben eküldtem már mindenféle helyekre, de az buziláda se segített. Folyamatosan követte az “ivíves” oldalamat, amikor egy-egy új lányismerős megjelent, már jött a levél, hogy tudja már, hogy kivel csalom meg (akkor már egy hónapja nem “jártunk”). Töröltem. Akkor nekiállt jelölgetni és pocskondiázni, hogy miért nem ismerem. Na, akkor ment a jelentés a seggdugasz gépháznak. Azóta nem jelölget. A seggbekúrt profilomat beszívta is nyomon követi, de azt már megszoktam. A segg levelei is a csirkebaszó spam mappában landolnak, de újabban hat különbző címről nyomatja. Most egy kibaszott filter van fenn, bármelyik címről ír, törli és elküldi az összes többi címére.
Múltkor is hív egy ismerős csaj, hogy Tündike érdeklődött tőle, milyen ember vagyok és mit mondjon neki, mert nem tudja mire vélni a balfék dolgot. Aztán egy másik, hogy ezt meg azt beszopta rólam. Aztán egy szottyadt beszívik cimbire egyenesen rámozdult, de az faszvakaró elhajtotta, én lettem a állat téma megint. Mindenki elküldte a panaszával és mégis én vagyok a gennyesvödör. Mivel van egy közös érdeklődési körünk, sokszor találkozunk társaságban. Olyankor két dolog lehetséges. Ha valami csajjal beszélek/táncolok/cigizek/ koccintok stb, akkor az pöcsmag első adott pillanatban, amikor nem vagyok ott, gecizik és elkezd rólam kérdezni, mintha nem ismerne, de nagyon érdekelném. Férfitársaságban meg a gennygép havert próbálja buzizni. Persze esélye annyi, mint erdőtűzben a nyúlpisinek, de szétbaszik és ha elhajtják, én vagyok a gennygép szarházi, mert biztos égetem mások előtt. Egyszóval vannak bajok.
Hogy a faszkalap vérbe lehet lerázni egy ilyen idegbeteg festett libát? Ötleteket kérek!

Vélemény, hozzászólás?