– Tényleg szép nő vagy – jelentette ki a producer, nagyot kortyolt az italából, majd letette a poharat. Egyetlen pillanatra visszafogta a vágyát, lélegzetét visszafojtva sóvárgott, majd szinte rárontott a lányra. Vadul harapta, csókolta, tépte le róla a ruhát. Szofi magában megállapította, hogy bár túlzottan erőszakos, mégis érzékiség és nagyon jó illat árad belőle. Kibújtatta a ruhájából Szofit, majd maga is levetkőzött. A lány egy pillanat alatt megértette, hogy a másik mit kompenzál erőszakosságával, ugyanis igazán nem büszkélkedhetett testi adottságaival. Már-már mulattatóan kicsi pénisze volt. Szofi persze nem mosolyoghatott, úgy kellett tennie, mintha életében nem látott volna még ilyen férfias testet. Kéjesen nyögdécselt, ahogyan felfedezték egymás testét. A kuncsaftja csókolgatta, hozzádörgölőzött, és kezével bejárta Szofi minden apró hajlatát. A lány megállapította magában, hogy dacára kis méreteinek, tapasztalt és kellemes szerető volt. Aztán vad érintései egyszer csak abbamaradtak.
– Ez meg mi a franc rajtad? – kiáltott felháborodottan a férfi, és megragadta Szofi foltos karját. Szikrákat szórt a szeme. Szofi válaszolni akart, de a másik belefojtotta a szót.
– Nem tűrök meg egy drogos prostit a lakásomban. Nekem azt mondták, te elit szajha vagy, nem útszéli drogos riherongy.
– Én nem…
– Nem érdekel, nem akarok elkapni valami betegséget. Takarodj innen, de gyorsan! – A producer ordított Szofival.
– Elrontottak egy vérvételt, annak a nyomát látod, életemben nem drogoztam – próbált védekezni a lány.
– Nem érdekel, még ha igaz is. Foltos nőért nem fizetek. Nem adok neked egy vasat sem, tűnj el innen.
Azzal megfogta Szofi ruháit, megragadta a karját is, és az ajtóhoz vonszolta meztelenül. Szofi könyörgött, legalább hadd öltözzön fel, de a producer meg sem hallotta. Kinyitotta az ajtót, kihajította rajta a lány ruháit, majd tiszta erőből utánuk lökte Szofit is. Elvágódott a földön.
– Meg ne lássalak itt még egyszer! – üvöltötte utána, majd nagy robajjal bevágta maga mögött az ajtót.
Szofi felkelt a földről, sietősen felöltözött, és hazament. Nem érezte megalázónak a helyzetet, hiszen pontosan tudta, hogy a férfiak számára nem volt más, csupán használati tárgy, és ezúttal csalódást okozott a kicsomagolás után. A történtek kapcsán viszont ráeszmélt arra, hogy tényleg nem kell majd senkinek, amint az öregedés első jelei mutatkoznak rajta. Éppen úgy, mint egy terméknek, neki is van lejárati ideje. S ha a saját szavatosságára gondolt, nem hosszú távlatok jelentek meg előtte. Vészesen fogy az ideje. Ez a gondolat megrémítette.