Csak egy apró mozzanat és mégis milyen édes.
Félálom, puhaság, fészekbeburkolózó melegség, lusta vér, öntudatlan dörgölőzések. Ébrednék, de bizsergek, csak bújnék, éhes vagyok. A mellkasához bújok, élvezem, hogy szőrös és meleg, hallgatom a szívdobogását, boldog vagyok tőle és nem is tudok róla. Még nincs meg a tudatos éberség, még nem analizálgatom, mitől olyan jó nekem, csak mélyre húzódik bennem a primitív öröm. Az érzékszervek térnek magukhoz legközelebb, szívom be a puha álomillatát, pézsmaszerű férfiasságízét,szúrós és ingerlő, bőre finom lüktetését magamba, a testem részévé teszem az illatot, a nyugvó nyers vágyat. Egyre közelebb, érzem a szőrét, legszívesebben belemarkolnék, most csak simogatom magam a kis érzékelőivel, libabőrözünk. A hasához dörgölöm a fejem, szerelmesen eltellek a testét működtető szervek hangjaival. Bántanám, annyira szeretem őt. Áll a farka, keményen, kirobbanóan, gyönyörűen, mint egy felkiáltás, mint egy idegen erő az államon, ami lenyomja a fejem, nyelem a nyálam, kell a farka, az egyetlen igazi tudatosság most a testén, elbűvölő, hogy ő nincs is ébren, de a farka beszél helyette is. A számba veszem, hogy dédelgessem, simogassam a nyelvem puhaságával a makkját, aminek imádom a selymes és feszes lüktetését, ahogyan beleillesztem a szájpadlásomba, ahogyan beleilleszti magát a merevedése mozdulataival. Érzem az ízét, cseppnyi pikáns vágy-esszencia, imádom a farka illatát, az előcseppje első, még ártatlan ízét, ami kedvet csinál. Lassan szopom, de erőteljesen, a hangsúlyt most nem a mélységre teszem, hanem az ösztönszerű-szopóreflexre, úgy szopom, mintha egyetlen táplálékomat várhatnám onnan. Lustán élvezkedik, úgy is dugunk, oldalt fekve elterülök, ő is, és a világ legtermészetesebb folyományaként egymásbailleszkedünk. Ez a legjobb ébredés ls alvás határán. Élvezetes és egyszerű póz, tudom markolni közben a seggét, elérem a titkos örömpontot a fenekében, deréktól lefelé én irányítom, olyan, mintha csak egy altestből állna, amellyel kedvemre kielégíthetem magam. Döfködöm, babusgatom, izgatom lüktető és már-már élvezettől kifolyó vagy túlcsoduló, túldúsuló, ellágyuló és keménységét lassan körbefolyó húsomat a farkával. A nagyajkaim megfeszülnek, két puha és lágy hús, a kezemmel érzem, milyen lehet a farkának és én is élvezkedek. Később-már egyedül-élvezettel szagolom a kezem, otthagyta az illatát a pinámon. Simogatom, szagolom, könnyezek, nedvesedek-lehet agyalni, de mégis zsigeri reflexekből állunk.
Utána mondta, hogy szex előtt félálomban épp arról fantáziált, hogy milyen lenne úgy aludnunk, hogy a számban van a farka, és arra ébredt, hogy öntudatlanul és mindenféle beszéd nélkül szopom a farkát, azaz épp valósul meg az álma.
És tényleg, ki dönti el, honnantól álom az élet és a valóság?