Aztán kedvenc barátnőm jelezte, hogy látni szeretne már, és némi vásárlással kötöttük egybe a randinkat. A körút során cipőt kerestem, ami mindig jó alkalomnak bizonyul arra, hogy minden tűsarkút végigpróbáljon az ember lánya, hogy ezáltal felélénkítse érzékeit. Ezt hívják látens fetisizmusnak(?!). A melleim közé bújó barátnővel tölött nap önmagában is elég, hogy a vágyaim életre keljenek, de a korábban bejelentett és várva-várt fekete csipkefűző is megérkezett. Az az okozota lelkesedés pedig menthetetenül íráshoz vezetett. Pedig az utóbbi időkben a fantáziám a fájdalommal foglalkozik. Na jó, a fájdalom egy számomra érdekes aspektusával, mert a fájdalom önmagában sosem vonzott. Viszont láttam egy filmet, amit nem ajánlok, ezért nem is részletezem. De egyik jelenetében bemutattak egy fotósorozatot egy együttlétről, ahol a férfi a nő nyaka és feje fölé leszorított csuklói köré tekerte az övét. Ledöbbentem, először is azon, hogy milyen szép képek. Másodszor, hogy engem ez felizgat. Korábban féltem a komoly fájdalmat ígérő eszközöktől. És ez most is azért tetszett meg elsősorban, mert nem fájdalom okozására használták közvetlenül. Ettől függetlenül nem nehéz érezni a nyakamon (combomon, fenekemen, mellemmen…stb.) az elképzelt szorítást, ahogy a hideg, érdes bőr belevájja magát a húsomba. És megint visszatértem a dominanciajátékokhoz, amelyek nagyon kedvesek számomra, mint azt újra és újra felfedezem írás közben is. De leginkább a nyak miatt, azt hiszem, mert az már nem játék. Elsődlegesen a levegő útja záródik el, másodlagosan a csigolyák károsodhatnak, ha elkapkodja az ember, tehát van tétje, még akkor is ha nincs. Van, amit nem lehet kiiktatni a tudatból, minden bizalom ellenére sem. Ugyannakkor izgalmas felhangot kap a szexuális együttlét, ha egy kicsit többről is van szó, ha ilyen keretek között teszem próbára a másikat elsősorban, de magamat is rögtön utána. Keveredik ez a kiszolgáltatottsággal, de még inkább a másikba felé kialakult végtelen bizalom számít. És ha ő a nyakamra teszi a kezét, akkor felemelem a fejem és így kínálom fel magam. Ha pedig a derékszíját fűzi köré, és finoman meghúzza, akkor maga a történés, a mozdulat, a gesztus, ahogy hozzám ér, az ő tudatállapota és az enyém… ez mind együtt tesz őrülten nedvessé. Természetesen nem fuldokolni kívánok puszta élvezetből, az még nekem is sok lenne. Csak valami olyasmi jár a fejemben, hogy dugás közben mögöttem térdel, és a kezében ott van a derékszíj vége, amivel néha megszorítja a rögtönzött nyakövermet, épp csak annyira, hogy elakadjon a lélegzetem és a pinám összeránduljon a farkán. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan fogjam vissza magam, hogy adódó alkalommal, ne azzal kezdjem, hogy mosolyogva-nedvesen szép lassan kihúzom azt az övet a nadrágból…