Mire gondolsz, drágám? Arra, hogy milyen csodálatos itt lenni veled! Lehet, hogy a férfi igazat mond. Lehetséges, hogy valóban rád gondol. De vajon mit csinálsz a gondolataiban? Talán kikötözve jajveszékelsz egy kalózhajó keresztárbocán? Minden ruhadarabod letépve a fedélzeten hever… Vagy egy elhagyatott házikó tetőgerendájáról lelógatva rimánkodsz könyörületért, miközben ő barátaival iszogat és jókat nevet. De […]
K. és én Szentendre utcáit jártuk, gyermeki rácsodálkozással fedezve fel a kanyargós régi, szűk sikátorokat, a kilátást, a macskaköves utcákat. Néha aggódva pislogtam az égre, mert lilásszürke, fakósötét felhők gyülekeztek, lassan szürkületbe fordítva a nappali világosságot. „Nem kéne valami védett hely felé indulnunk?” kockáztattam meg. K. játékosan vállon taszajtott. „Mondd már legfeljebb megázunk kicsit…” nevetgélt. […]
Az én történetem – tapasztalataim szerint – viszonylag a szerencsésebbek közé tartozik. De kezdjük is az elején.Kb. 12 éves lehettem, amikor egyik ismerősömtől kaptam egy akciójátékot, amiben csúnya, gonosz terroristákat kellett lövöldözni. Elvoltam vele, aztán egyik éjjel (túl sokat foglalkoztam a pályák végigjátszásával…) azt álmodtam, hogy az egyik ilyen „ellenség” pasival aktust kezdeményezek, és ekkor […]