Antonio Banderas mindent megtett a hírnévért, keményen dolgozott és bárkin átgázolt. Megvetette a lábát Hollywoodban és hamisítatlan latin szeretővé vált, akiért nők milliói rajonganak. Sorozatunk első részéből kiderül, Antonio már korán beleszeretett a színészetbe és korán kezdte a csajozást is.
Már születésekor sem volt hétköznapi a kis José Antonio Domínguez Banderas: közel öt kilósan jött világra, egy málagai kórházban. Édesanyja, Ana császármetszéssel hozta világra és mikor az altatásból felébredve először meglátta, nem hitt a szemének.
– José Antonio teljesen kisimult és hatalmas baba volt. Az orvos is azzal viccelődött, hogy úgy nézett ki, mintha már két hónapos lenne. Mindenki a csodájára járt a szomszédságunkban – mesélte Ana, aki szerint fia már egészen kiskorában is nagyon jóképű volt és állandóan viccekkel és versekkel szórakoztatta a családot. José Antonio barátságos környéken nőtt fel, öccsével folyton az utcán játszottak és nyaranta gyakran a tetőn aludtak. Tanító édesanyjuk és rendőr apjuk, José szigorúan, mégis nagyon szabadon nevelték a fiúkat.
– Tudtuk, hogy tisztelni kell egymást és mindig segítettünk otthon. Nem voltunk szigorúan nevelve, de azért konzervatív és mélyen vallásos családban nőttünk fel. A szexről például soha nem beszéltünk otthon – mesélte később Antonio, aki ennek ellenére már igen korán tapasztalatokat szerzett.
– Lakott az utcánkban egy prostituált. Nagyon tetszett nekem. Tizenkét éves voltam, mikor egyszer pucéran pillantottam meg – ő is észre vett és odajött. Nagyon gyengéd volt, megengedte, hogy megérintsem mindenütt, s ő is megérintett, én pedig szinte azonnal elmentem. Szép emlék marad ez nekem – idézte fel Banderas első kalandját. Csókot ennek ellenére csak egy évvel később váltott egy lánnyal, és tizenöt volt, mikor egy buliban – üvöltő zene és mászkáló emberek között – valóban lefeküdt valakivel. Banderas hamar eldöntötte, hogy színész lesz és tanárai szerint minden adottsága megvolt hozzá – annak ellenére is, hogy hiperaktív volt és tanulási nehézségekkel küzdött. Ana nem örült fia terveinek, komolyabb foglalkozást remélt számára, de José Antonio hajthatatlan volt: tizenhét évesen beiratkozott a málagai színitanodába, ahol tanárai rögtön felismerték a tehetségét. Két évvel később Banderas már Madridban volt, hogy szerencsét próbáljon.
– Ő nem egyszerű színész, ő színésznek született – mondta róla egyik tanára, Lluís Pasqual, akitől első színházi főszerepét is kapta.