Mai bejegyzésünkben Baji Etelka a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár tudományos főmunkatársának írását és válogatását találjátok, mely a Fotóművészet magazin 2005/1-2. számában jelent meg. A bejegyzésben látható, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található dagerrotípiák ebben a formában még sehol sem kerültek bemutatásra, így most egy igazi fotótörténeti csemegét mutatunk be a Mai Manó Ház blogján. Köszönjük az engedélyt a képek és a szöveg megjelenítéséhez!
A meztelen emberi test ábrázolása azóta létezik, amióta az ember témája lett a művészetnek. A női és férfitest mint művészi téma a fényképezés felfedezését követően szintén gyorsan helyet kapott a fotográfia első válfaja, a dagerrotípia jellemző tematikái, a városkép és a portré mellett; s az aktábrázolás a következő mintegy százhatvan év alatt állandó témája is maradt a fotózásnak. Az azonban, ahogyan a meztelen test felsejlik az ezüstözött rézlemez fémes csillogásában, más módon el nem érhető, elillanó pikantériát és hangulatot kölcsönöz ezeknek a korai képeknek.
A dagerrotípiákon, de még az aktdagerrotípiákon belül is szinte önálló egységet képeznek az akt-sztereodagerrotípiák, amelyek megfelelő sztereonézőben szemlélve a térhatás élményével gazdagítják az amúgy is különleges látványt. Ezek a képek, mint „halmozottan különös” műtárgyak (holott olyan tulajdonságokat egyesítenek magukban, amelyek külön-külön is a ritkaságok sorába emelnék őket), rendkívül becsesek a szakemberek és a gyűjtők szemében egyaránt. Hiszen már maga a dagerrotípia is ritka műtárgynak számít, a sztereodagerrotípiákból még kevesebb fordul elő, az aktdagerrotípiából pedig világszerte alig-alig. Az igazi ritkaságot: az akt-sztereodagerrotípiákat a műfaj gyűjtői és szakértői egyenként számon tartják, a világ bármely pontján őrizzék is őket. Ráadásul ezek a képek esztétikai értéküket tekintve sem adnak általában szégyenkezésre okot.
Ezért aztán különösen nagy öröm az, hogy Magyarországon igen jelentős mennyiségben találhatók akt-sztereodagerrotípiák – jelen pillanatban huszonnyolc darabról van tudomásunk. Közülük huszonhét darab van közgyűjteményben (ebből huszonhárom a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, három az egri Dobó István Vármúzeumban és egy a Magyar Fotográfiai Múzeumban), egy darabot pedig, védett műtárgyként, Bajtai Lajos magángyűjteménye őriz. Ez a dagerrotípia, a különlegesen szép, vázát tartó női akt Bruno Braquehais (1823–1875) felvétele az 1854 és 1858 közötti évekből. A képek többségének szerzője ismert, ők mind francia fotográfusok, és feltehető, hogy valamennyi kép a dagerrotípia hazájában, Franciaországban készült, s onnan szuvenírként jutott el hozzánk.
Az 1840-es években még csak elvétve készítettek aktdagerrotípiát. 1849-ből származnak Jacques-Antoine Moulin (1802–1875 után), az első, aktfotografálásra specializálódott fényképész korai munkái. Az aktdagerrotípia-készítés utolsó pillanatai pedig azok lehettek, amikor Bruno Braquehais és felesége 1861-ben befejezte az ilyen képek fotografálását. Miután David Brewster 1850-ben Párizsban bemutatta sztereoportréit, a sztereokép mint technika meghódította az aktfényképezést is.
Az 1850-es években népszerűvé váltak az erotikus képek, noha a fényképészeknek, a modelleknek és az árusítással foglalkozóknak egyaránt tartaniuk kellett a hatóság fellépésétől, mivel tevékenységük közerkölcsöt sértőnek minősült. Ezt a hatósági fellépést néhányan oly módon próbálták meg kivédeni, hogy egyes munkákat mint köteles példányt beadták a Bibliothéque Nationale de France-ba, abban reménykedve, hogy a kép elnyeri a „tanulmány festők számára” minősítést, és ezzel a büntetés veszélye nélkül kerülhet kereskedelmi forgalomba. Nem tudjuk, volt-e olyan fotográfus, akinek ez tényleg sikerült, mindenesetre a Francia Nemzeti Könyvtárban ily módon szerencsésen fennmaradt köteles példányok (például Moulin és Braquehais művei) nagy szolgálatot tettek az utókornak, hiszen a segítségükkel több esetben is meg lehetett határozni, hogy a máshol megőrzött és ismertté vált képek közül melyik, kinek a felvétele.
A fotográfusok, a modellek és a forgalmazók vélhetően továbbra is arra kényszerültek, hogy elkerüljék a hatósággal való találkozást. Például Moulin és a képeit árusító optikus, Malacrida minden igyekezete ellenére összeütközésbe került a törvénnyel: „lefoglaltak nála nagyszámú obszcén képet, melyek címének felsorolása is már trágár iratok terjesztésének vétségét jelentené”(1), ezért Malacridát 1 évi börtönre és 500 frank pénzbüntetésre ítélték, Moulinre 1 hónap börtönt és 100 frank büntetést szabtak ki. Alexis Gouin (1799/1800–1855) és Louis-Jules Duboscq (1817–1886) a veszély ellenére szignálta dagerrotípiáit. Auguste Belloc (1800–1867) pedig mintegy hatvan felvételét elküldte barátjának, Humbert de Molard-nak, később ezek alapján lehetett egyéb felvételeit is beazonosítani.
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött – az 1980-as években aukciókon vásárolt és nemzetközileg is számon tartott – huszonhárom darab akt-sztereodagerrotípia szerzőit külföldi kiadványok alapján tudjuk meghatározni. Tizenegy felvétel feltehetően Auguste Belloc műve, öt Bruno Braquehais nevéhez köthető, három Alexis Gouin-től származik (pontosabban az egyik Maison Gouin felvétele), kettő pedig Louis-Jules Duboscqtől. A képeket sajátosságaik alapján nem tudnánk egy-egy szerzőhöz kötni. Úgy tűnik, hogy az őket készítő párizsi dagerrotípisták hasonló beállítási módokat, kellékeket, díszleteket használtak, és ugyanazok a modellek fordultak meg műtermeikben. A fotografáláshoz néhány esetben a fényképész felesége vagy élettársa állt modellt, egyébként pedig ugyanazok álltak a fényképezőgép elé, akik a festők modelljeiként voltak ismertek. Néhány esetben azonban csak prostituáltak vállalták el a feladatot. A képkészítés kedvelt kelléke volt a párnákkal gazdagon megrakott dívány. Ugyancsak gyakori díszlet volt a dús drapéria, valamint a tükör vagy a tükröző vízfelület imitációja, ami izgalmas ábrázolásokra nyújtott lehetőséget. A képek többségét finoman színezték is. Néhány felvételt – a jól sikerült beállításnak köszönhetően – művészi teljesítménynek tekinthetünk: például Braquehais és Gouin finom vonalú hátaktjait, vagy Belloc azon műveit, amelyeknél kihasználta a kép és a tükörkép kínálta lehetőségeket. A képek egy része azonban unalmasra, közönségesre sikerült. A felvételek nemegyszer pornográf jeleneteket örökítettek meg (bár ezeket mi csak könyvekből ismerjük, a gyűjteményünkben nincsenek ilyenek). Ennek ellenére, vagy akár éppen ezért, az akt-sztereodagerrotípiák kedvelt cikkek voltak, és megfelelő sztereonézőben szemlélve kellemes perceket szereztek a nézőiknek.(Baji Etelka)
Fotó: Auguste Belloc(?): Női akt tükörképével (Delphine Herbé), 1850–1854. Színezett sztereodagerrotípia, 8,7×16,5 cm, ltsz.: 84.1706 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Auguste Belloc: Korlátra könyöklő, háttal álló női akt, 1854–1857. Színezett sztereodagerrotípia, 8,5×17,5 cm, ltsz.: 84.1732 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Bruno Braquehais: Női akt palásttal, kezében tőrrel, 1850 k. Színezett sztereodagerrotípia, 8,7×17 cm, ltsz.: 86.662 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Bruno Braquehais(?): Háttal ülő egész alakos akt, 1850 k. Színezett sztereodagerrotípia, 8,5×17 cm, ltsz.: 84.1731 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Auguste Belloc (?): Vízbe néző női akt, 1854–1857. Színezett sztereodagerrotípia, 11×17,8 cm, ltsz.: 86.661 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Louis-Jules Duboscq: Fekvő, kezét felemelő akt, 1850 k. Színezett sztereodagerrotípia, 8,3×17 cm, ltsz.: 84.1701 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Louis-Jules Duboscq: Forrásvizet ivó női akt, 1853–1854. Színezett sztereodagerrotípia, 8×16,6 cm, ltsz.: 84.1703 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Alexis Gouin: Térdelő női akt, 1851–1854. Színezett sztereodagerrotípia, 8,5×17 cm, ltsz.: 84.1727 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Ismeretlen fényképész: Fekvő akt háttal, kezében drapériával, 1850 k. Színezett sztereodagerrotípia, 8,5×17 cm, ltsz.: 84.1702 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Ismeretlen fényképész: Fiatal térdelő leány aktja, 1850 k. Sztereodagerrotípia, 8,5×17 cm, ltsz.: 84.1730 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Fotó: Auguste Belloc: Széken ülő akt, 1851–1854. Színezett sztereodagerrotípia, 8,5×17 cm, ltsz.: 84.1728 © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
(forrás: fotomuveszet.net)
Mint ahogy azt fentebb olvashattad, aki a fényképezés megjelenését követő első két évtizedben rájegyezte nevét az aktképeire, akár komoly büntetésre is számíthatott. Félix-Jacques Antoine Moulin egyike volt az első olyan fotográfusoknak, akik aktfotóikért kerültek a rács mögé. Az általa készített aktképekből ITT találsz egy válogatást.
A sztereofényképeket bemutató korábbi bejegyzéseink:
Sztereofotók Amerikából (1860-1903)
Japán sztereofényképek (1895-1910)
Karácsonyi sztereofényképek (1897-1902)
Sztereofotók Budapestről (1900-1919)
Sztereofényképek az első világháborúból
Sztereofényképek Európából (1930-as évek)
Source: Maimanó ház blog