Szép ez a lány, melle a vastag dzsekin keresztül is formás, ruganyos. A feszes nadrág nyúlánk combokat, tenyérbe simuló feneket rejt. Szorosan szembeállna velem, kezével kitapogatná állapotomat. Fejét lehajtaná, talán hogy ne kelljen a szemembe néznie, talán hogy szemügyre vegye a leendő munkadarabot. Aztán lassan leguggolna, hogy könnyű ujjakkal felsodorja az óvszert. (Ami nincs is nálam, az ember sosincs felkészülve minden meglepetésre.) Tenyerével megemelgetné heréimet, bekúszna egy kicsit combjaim közé. Határozott fejmozdulattal csapná hátra szemébe hullott haját, és – megállapodás szerint – szélesre nyitná ajkait. Keze persze közben nem hagyná abba a farkam masszírozását, könnyebb és eredményesebb, mint kizárólag szájjal ügyködni. Vagy – megállapodás szerint – felemelkedne és könnyű terpeszben, szorosan hozzám nyomná csípőjét. Nadrágja, bugyija térdig tolva, kezemet puncijához vonná. Ennyi jár, s jelezni is kell valahogy: Én készen vagyok, várlak. Érzed milyen nedves? S én kissé megroggyantott térdekkel, fél kézzel a fenekét markolva, a másikkal célozva hatolnék be a forró, síkos hüvelybe. Magamhoz szorítanám, és lassan, óvatosan kezdenék mozogni, valahogy ki ne csússzak belőle. De szorosan összeölelkezett testünk himbálózása gyorsan kényelmetlenné válna, hát nekitámasztanám a mellettünk feketén terpeszkedő kukának… Folytatás az eredeti oldalon