17 évesen egy nagyon nagyot estem biciklivel, így kórházba kerültem 4 hétre. A családom egész nyáron nyaralt, és a szüleim akik az első héten még dolgoztak meglátogattak néha. Egyszóval egyedül voltam, és vártam naphosszat a kevés látogatót, akik jöttek. A kórházba nem voltak sokan, így én egyedül feküdtem egy szobába, persze se tv se semmi, ugyhogy aludni és olvasni lehetett egész nap. Az egyik vállam eltört, a másik kezemen pedig az alkarom, úgyhogy annyira tudtam körülbelül használni a bal karomat, hogy napnta egyszer, amikor kitolt tolószéken az ápolónő, hogy a nagydolgomat egyedül végezzem el. Viszont a nap többi részében a törött lábam és vállam miatt fel voltak akasztva súlyokkal a végtagjaim, így kb mozdulatlan és magatehetetlen voltam.
Az áplónő naponta többször cselérte az ágytálamat, de én kezeltem, illetve jött egyszer egy nap, hogy megfürdessem. Már az elején sem engedtem nagyon neki, és inkább a bal kezem néhány szabad ujjával bénáztam, és ilyenkor is csak egy szál boxerben csutkoltam le magam. Sajnos szégyenlős voltam, és nem engedtem, hogy levegyék a gatyámat, így pedig az alsófelemet igen hiányosan tudtam csak megmosni… Nem voltam semmféle nőgyűlölő, sőt szerettem a csajozásokat, de szégyenlős voltam, sőt a férfi öltözőben méginkább… Mindenesetre a dolog addig nem vált kellemetlenné, amíg három hét után nem éreztem, hogy pisilés után kissé csípi valami a szerszámomat. Megnézni nem nagyon tudtam fürdéskor, mert akkor bent ült a nővér és nézte a szenvedésemet, úgyhogy maradt a wc a nagydologkor. Amint leügyeskedtem a boxit rögtön megnéztem a pöcsömet, és nagyobb volt a baj, mint hittem, ugyanis nem bírtam hátrahúzni a bőrt a pöcsömön. Betudtam annak, hogy csak béna az ujjam, meg hogy már csak egy hét, majd otthon… Továbbra is csípett olykor, de nem cselekedtem semmit. A következő – utolsó – hét hétfőjétől viszont egy másik ápolót kaptam. Mikor először bejött reggel, még aludtam, és nem értettem rögtön, mikor felébresztett. Baromi magas és széles vállú volt, nem kövér hanem vékony, de egyszerűen nagy. Jó fejnek túnt, rögötn bemutatkozott, mondta hogy 24 éves és hogy Péter és hogy segít amiben csak tud, csak szóljak nyugodtan. Mondtam neki, hogy minden ok, erre ő köszönt és lelépett. CSak délután láttam őt legközelebb, amikor hozta a kaját. Segített megetetni, és közben dumáltunk, majd mikor végeztünk kértem, hogy hozzon tiszta ágytálat, mert brunyálnom kell. Kicserélte, és ahelyett, hogy otthagyta volna, betette a két lábam közé, és nyúlt a gatyám felé. Próbáltam neki mondani, hogy megy egyedül is, de nem engedett, és benyúlt a boxerem szárán. Mondta, hogy férfi a férfival szembe ne legyen szégyenlős, neki is ugyanilyen van, és kb ugyanekkora. Ez inkább elcsöndesített, mint megnyugtatott, amint elővette a gatyából láng vörös lettem, főleg, hogy megpróbálta hátrahúzni a fitymámat, de csak félig sikerült, utána fájdalmamban felnyögtem. Zavaromban nem tudtam semmi értelmeset mondani, úgyhogy elmondtam az igazat, de mentettem a helyzetem, hogy már ugyis csak egy hét és hazamegyek. Nem hagyta annyiban, és mondta, hogy akkor most segít megfürdeni rendesen. Elment hogy hozzon felszerelést, majd mikor visszajött letolta a térdemig a gatyámat. Halkan szóltam hogy „ne már ez olyan megalázó”, mire ő visszakérdezett, hogy mit szégyenlek, csak nem a méretemet? kis duma alatt kiderült, hogy tényleg kicsinek tartom a farkamat, és mondta, hogy neki is 18 centi, mint nekem, és ez nem kicsi. nyugodjak meg, mert ez az átlag. Miközben elkezdte egy fürdőkesztyűvel mosni a mellkasomat és a karomat mesélt egy srácról, akinek még a gumi is lecsúszot a faszáról mert olyan kicsi volt neki, és na az para de nem a miénk. Miközben rátért a lábaimra én felhoztam, hogy a barátaim közt van egy-kettő aki a 20-22 centis faszukat kapják néha elő mutogatni, és olyankor olyan megalázó az én kisebb farkammal… Teljesen oldott volt a hangulat, így már nem jöttem zavarba, mikor a herezacskómat fogta kézbe és kezdte el mosni. Mosolyogva megjegyezte, hogy rohadt nagy golyóim vannak, és például az övéi ehhez képest borsószemek. Benyögtem, hogy szívesen adnék belőlük, ha tudnék… Röhögtünk, közben meg áttért a farkamra. Kívülről megmosta, majd mondta, hogy megpróbálja hátrahúzni a bőrt. Erős kezeivel megragadta és húzta, aztán mikor megakadt még erősebben húzta. Azt hittem beszarok a fájdalomtól, miközben folyamatosan csúszott hátra a bőr. Pár másodperc alatt hátrarántotta az egészet, majd megnyugtatott, hogy vége. Amíg letisztította a fehér gedvát a ftymám alól elmesélte, hogy neki is volt ilyen kiskorában és többször hátra kellett rántani. Elborzadtunk mind a ketten, majd bekente egy kis fertőtlenítő krémmel. Szörnyen érzékeny volt, úgyhogy azt mondta, hogy szerinte pár percig most hátrahúzva kéne tartani, amíg hat a gyógyszer. Addig dumáltunk, és furcsa mód tovább babrált a farkam körül. Ismét a kezei közé vette a golyóimat, és gyúrni kezdte,közben meg mondogatta, hogy bárcsak neki is ekkora golyói lennének… Nem szóltam egy szót sem, mivel abba hagyta rövidesen és lemosva a krémet visszahúzta a bőrt a farkamra, majd elbúcsúzott.
A következő nap is többször bejött Peti dumálni, aztán este megint megfürdetett, természetesen a zacsimat és a fitymámat sem hagyta ki. Egészen megszoktam a jelenlétét, és pár nap múlva már nem is zavart a dolog, hogy két-három percig mossa a golyóimat akét erős kezével. Sőt nehéz volt megállni, hogy fel ne álljon a farkam a gyúrogatástól…:-)