Még évekkel ezelőtt kezdődött, és rengeteg örömet és boldogságot kaptunk egymástól. Már most az elején elmondom, hogy ez a történet nem happy enddel zárul. De ennek ellenére szép és örömteli éveket töltöttünk együtt. Úgy kezdődött, hogy az utcánkban egy eladó házba egy család költözött. A családban volt egy srác, aki akkor 14 éves volt. Én akkor 16 éves voltam. Ebben a történetben legyen a srác neve Ádám. Nem szeretném a valódi nevét használni. Nekem volt barátnőm, és nem igazán érdekeltek a fiúk. A környéken tavasztól őszig mindig az utcán, a játszótéren, vagy a suli sportpályáján folyt a bandázás. Ádám a város másik feléből költözött ide, ezért itt senkit nem ismert. Volt egy nővére is aki nagyon jó csaj volt, ezért sok srácnak felkeltette az érdeklődését. A nővérét a srácok mindig hívták, hogy jöjjön ő is velünk erre-arra estefelé. Párszor jött vele Ádám is, de Ő a nővérét csak zavarta a pasizásban. Néha elég durván elküldte melegebb éghajlatra Ádámot. Láttam, hogy ez Ádámnak nagyon rosszul esett, hogy kb. 10 ember előtt így megalázza a nővére. A fiúk akiknek nem volt csajuk, mind a nővérére hajtottak, ezért Ádámmal nem nagyon barátkoztak. Én nagyon megsajnáltam Ádámot és én vontam be mindig a beszélgetésekbe. Egyszer a barátnőm kidobott, és én nagyon magam alá kerültem, és esténként sokszor egyedül sétáltam. Az egyik séta alkalmával találkoztam Ádámmal. Kérdezte, hogy én miért mászkálok egyedül, mikor a többiek a pályán a padoknál vannak. Én elmondtam hogy kidobott a csajom, és most meg vagyok zuhanva. Ádám elmondta, hogy Ő is egyedül sétálgat, mert a többiek alig foglalkoztak vele és nem voltam ott én sem, aki be vonná a társalgásokba. Ezért ő is inkább egyedül sétál. Elkezdtünk együtt sétálni tovább és beszélgetni. Rájöttem, hogy Ádám nagyon értelmes és okos ember. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy csak 11órakor vettük észre, hogy mennyire elment az idő. Meg dumáltuk, hogy másnap estefelé biciklivel elmegyünk az egyik környékbeli kilátóhoz és ott elleszünk. Másnap vittünk magunkkal egy 2l-es kólát és 2 csomag pisztáciát meg cigit. Egész este nagyon jól éreztük magunkat. Ádám nagyon sokat mesélt magáról. Én is megnyíltam neki, és elmondtam nagyon sok mindent magamról. Ádámnak volt valamilyen kisugárzása, ami nagyon magával ragadott. Ezek az esti kettesben töltött beszélgetések hamarosan már mindennaposak lettek. De nap közben is találkoztunk, segítettünk egymásnak otthon a házimunkában. Ő jött hozzánk segíteni füvet nyírni, gyümölcsöt szedni, ezt-azt amit éppen kellett. Én pedig neki segítettem a házukat szépítgetni, mert költözés után festettek kívül is és belül is. Megismertük egymás szüleit is. Nagyon sokat voltunk együtt. Az együtt töltött idő alatt végig ökörködtünk és röhögtünk. Eljött a a nyár vége, elkezdődött a suli. Kevesebb lett a szabadidőnk, de amennyit csak lehetett, együtt voltunk. Amiben tudtam neki segíteni tanulni, abban segítettem. Volt amikor mindketten lógtunk a suliból és nálunk dvd-ztünk meg söröztünk. Ádám a legjobb barátom lett, és ezt el is mondtam neki. Nagyon örültem mikor Ő is ezt mondta rólam. Közben nekem új barátnőm lett, és Ádám is felszedett egy csajt, akivel többször le is feküdt. Nekem ekkorra már voltak bőven szexuális tapasztalataim. Sokszor előjött a szex téma és teljesen nyíltan gátlások nélkül meg tudtuk beszélni egymással az ilyen dolgokat. Egyszerűen már nem volt titkunk egymás előtt. Annyit volt nálunk, hogy a szüleim mondták neki, hogy nyugodtan tegezze őket. Anyukám második fiaként tekintett Ádámra. Az Ő szüleivel is olyan viszonyba kerültem, hogy már tegeződtünk. Idővel az én haveri köröm is befogadta Ádámot mert belátták hogy egy értelmes és nagyon jófej srác. Eddig sem volt bajuk vele csak mindenki a nővérével foglakozott. Sokszor aludt nálunk péntek és szombat este. Ilyenkor késő éjszakáig filmet néztünk, titokban söröztünk és cigiztünk. Miután lefeküdtünk egészen hajnalig beszélgetünk. Nekem egy nagy franciaágyam van és egymás mellett fekve sokszor csipkedtük egymást meghúztuk egymás szőrét de semmi több. Eltelt kb. egy év, mikor a barátságunkból még több lett. Ismét nyári szünet lett. Nekem meg lett a jogsim és kocsival elmentünk egy pizzériába ahol jól bekajáltunk éjfél felé elindultunk haza, és bementünk a tescoba vettünk vodkát, narancslevet és sört. Otthon kellemesen berúgtunk. A szüleim nyaraltak, így miénk volt az egész lakás. Szóba jött a szextéma és mondtam, hogy én most már kezdek kanos lenni. Ádám is mondta, hogy neki kezd keményedni. Megbeszéltük, hogy kiverjük. Nekem az az ötletem támadt, hogy csináljuk kint a szabadban. Az udvarunk zárt és nem lehetett sehonnan belátni. Ádámnak nagyon tetszett az ötlet. Mivel otthon nem volt senki más és nagyon meleg volt, ezért csak egy szál boxer volt rajtunk egész este. Egymás előtt nem voltunk szégyellősek, láttuk egymást már sokszor meztelenül pl. uszoda öltözőben. A teraszunkon a leültünk a hintaágyra egymás mellé és elővettük a farkunkat és elkezdtük verni. Aztán a boxer is lekerült. Éjjel 3 felé volt és a nappaliban égett a lámpa, ami halványan világított ránk. Nagyon izgalmas volt. Ilyent még soha nem csináltam, hogy egy másik fiú mellett vertem ki. Ezután nem sokkal elmentünk aludni az ágyamba. Csak egy szál boxer volt rajtunk mint mindig alváskor. A piától egy kicsit forgott velünk a világ, de nem voltunk rosszul. Ádám azt mondta hogy ez is maradjon köztünk, és hogy nem csinálna ilyent mással csak velem. Én erre mondtam neki, hogy nyugi köztünk marad és ezt én sem merném mással csak vele. Nem mondanám, hogy szégyellős vagyok de a barátnőmmel is inkább sötétben szerettem szexelni. Ezt a csajt én dobtam, mert nem jöttem ki vele jól, Ádám meg már tanév végén dobta a barátnőjét mert a csaj nagyon sötét volt agyilag. Másnap megint nálunk aludtunk, élveztük hogy üres a lakás, és nyári szünet lévén mindegy mikor kelünk másnap. Most nem piáltunk de nagyon finom palacsintát sütöttünk, este koxon szólt a zene és kint a hintaágyon döglöttünk miután megvacsoráztunk. Persze megint csak egy szál boxerben. Lenyitottuk a hintaágy hát támlájá, és lefeküdtünk rá. Eléggé kicsi volt a hely, de elfértünk. A zenét már lekapcsoltuk Ádám karján volt a fejem és úgy beszélgettünk. Ádám magas volt, szőke haja volt és zöld szeme. Az emberek zöme inkább 16-17 évesre saccolta. Nem kondizott de mégis elég sok izom volt rajta. Szép szál legény volt. A lányok bolondultak érte. Én hasonló alkat vagyok, de a hajam barna. Nem tudom, hogy miért, talán egy belső parancsra de egyszer átkaroltam és magamhoz húztam. Ő is átkarolt és magához szorított. Azt vettem észre hogy kezd neki keményedni erre nekem is elkezdett felállni. Kicsit megijedtem ettől a helyzettől. Nem szóltunk egymáshoz csak feküdtünk össze ölelkezve. Mondtam neki hogy nekem már nagyon kényelmetlenül van a farkam és meg kell igazítanom. Erre jót nevettünk, és ő is megigazította a boxerjában a farkát. Majd megint átöleltem, ő is engem és azt mondtam neki: Ha nem fiú lennél, akkor azt hinném hogy beléd szerettem. Hirtelen az jutott eszembe, hogy te jó ég! Mit beszélek. Mit gondol majd rólam. De az Ő reakciója az volt, hogy erősebben magához húzott, és adott egy puszit a nyakamra mert az volt közel a szájához. Erre én ösztönösen viszonoztam. Éreztem, hogy még mindig feláll neki, és nekem is felállt még. Elkezdtünk beszélgetni, és a fiúkra terelődött a szó. Elmondtam neki, hogy én ezt legfeljebb vele próbálnám ki. Erre azt válaszolta, hogy Ő is kipróbálná velem. Mondtam neki, hogy akkor csináljuk
most, mert itt nem kell izgulni, hogy jöhet valaki. Ezt csak úgy spontán kimondtam nem tudom hogy mi vitt rá. Rögtön benne volt. Bementünk a szobámba, és lefeküdtünk az ágyamra. Mondtam neki, hogy egyezzünk meg abban, hogy ha bármelyikünknek nem esik jól valami akkor szólunk a másiknak, hogy elég. Kicsit féltem, mert nem volt még ilyen élményem, de nagyon kíváncsi is lettem és úgy éreztem, hogy kívánom Ádámot. Elkezdtünk ölelkezni és simogatni egymást. Fenséges érzés volt. Teljesen megszűnt a világ, csak Ádám létezett, más semmi. A szája egyre közelebb került az enyémhez és már csak azt vettem észre, hogy teljesen összeforrva vele smárolunk. Azon az éjjelen más komoly nem történt, csak egymás farkát kivertük. De olyan élvezet volt ez is, amilyenben még nem volt részem. Annyira jó csinálta, hogy eléggé hamar elélveztem. Kb. fél perc múlva Ő is. Lezuhanyoztunk együtt. Nagyon jó érzés volt, hogy egymást fürdetjük. Meztelenül feküdtünk vissza az ágyba és összeölelkezve beszélgettünk. Ádám mondta, hogy neki nagyon jól esett, és ezt csinálhatjuk máskor is. Mondtam neki, hogy ez nekem is nagyon jól esett és nagyon szeretném ha lenne folytatás. Reggel haza kellett mennie, mert mentek valami rokonukhoz a szüleivel. De délután felhívott, hogy 3ra otthon van és átjön. Már alig vártam a 3 órát. Ádám jött, és amit becsukódott az ajtó maga mögött megkérdezte, hogy akkor tényleg szeretném-e folytatni azt ami tegnap köztünk történt. Én erre mondtam hogy persze, hát ezt már éjjel megbeszéltük. És már indultunk is a szobám felé azonnal levetkőztünk meztelenre és máris átkarolva smároltunk. Rá estünk az ágyamra, és én akkor kimondtam neki azt ami előző este óta kavargott bennem. Nagyon nagyon szerelmes vagyok beléd! Erre mosolygott és én mondtam hogy ez most nem vicc, kellesz nekem mert szeretlek. Akkor azt mondta nekem, hogy ő is szerelmes belém. Elmondtam neki, hogy ez csak előző éjjel tudatosult bennem, és hogy soha nem volt még hogy egy fiú érdekeljen. Mondta, hogy ezzel Ő is így van, de neki jó ez így. Folytattuk a smárolást és elkezdtük nyalni szívni egymás testét. Majd elkezdtem a farkát nyalni, 15cm-es volt a farka és jó vastag volt. Az enyém vékonyabb de 15,5cm. Ő is elkezdte nyalogatni a farkam és szoptuk egymást. Élvezésig szoptam, és amikor éreztem a számban az ondóját, én is elélveztem. Lenyeltem az egészet. Ő is nyelte, az enyémet. mondtam, hogy maradjon egészen holnap reggelig. Benne volt. Egész estig meztelenül voltunk a lakásban, kajáláskor az ölemben ült és egymást simogattuk nagyon sokat smároltunk ittunk whiskyt egymás szájából simogattunk egymás farkát tv nézés közben stb. Este megint volt szex. Reggel elment haza. Aztán dél felé haza jöttek a szüleim a nyaralásról. Ezen a nyáron szinte nem volt olyan nap, hogy ne szeretkeztünk volna és ne szoptuk volna le egymást. Az anális szexet csak egyszer próbáltuk ki kölcsönösen, de úgy döntöttünk, hogy nekünk jó az is ami eddig is volt, nem kell análszex. Meg beszéltük, hogy emellett, hogy mi titokban szerelmeskedünk egymással szedünk fel csajokat is, hogy fent tartsuk a látszatot. Ez így is lett, csajoztunk is ami tetszett is nekünk de az igazi gyönyöröket egymástól kaptuk. Annyira magas szintre emelkedett a kapcsolatunk, hogy félszavakból is megértettük egymást, sőt szavak nélkül is, egymás tekintetéből tudtuk mit érez vagy mit szeretne a másikunk. Mindent elmondtunk egymásnak és mindent megtettünk egymásért. Úgy éreztem, hogy ennél nagyobb boldogság nem is létezik, mint az hogy Ádám van nekem. Eddigi életemben még soha nem voltam olyan boldog, mint Ő vele. Mindenhová együtt mentünk, suli után mindig találkoztunk, és együtt mentünk haza. Szerencsére az ő sulija nem volt messze az enyémtől. A szüleim vettek még egy kocsit, és a régit használhattam én. Ettől fogva minden hétköznap reggel volt annyi időnk,hogy átjöjjön hozzánk Ádám, és szeretkezzünk mielőtt elindultunk a suliba. Haza felé is mindig megvártuk egymást és együtt jöttünk haza kocsival, útközben meg kitárgyaltuk, hogy mi volt a suliban. A haverok már megszokták hogy mi mindig mindenhová együtt megyünk, de soha senki semmit nem sejtett meg a titkunkról. Lehet hogy ez annak is köszönhető, hogy csajoztunk is. Sőt nagyon kellették magukat a lányok nekünk, pl. buliban. Szegények nem sejthették, hogy mi egymáséi vagyunk.Voltunk együtt nyaralni és rengeteg helyre is eljutottunk együtt. Otthon semmit sem sejtettek a szüleink. Ez a kapcsolat így ment évekig. Minden tökéletesen ment, nem volt semmi gondom, boldog párkapcsolatom volt, jók voltak az iskolai eredményeim, nagyon jó lett az érettségim is lett munkám, nem voltak anyagi gondjaim. Szóval egy sikeres és nagyon boldog ember voltam. De a legjobban az tett boldoggá, hogy Ádámmal szerelmesek voltunk egymásba és csak egymáséi voltunk. Azóta, hogy megismerkedtünk eltelt 4 év és Ádám 18 éves volt már én pedig 20 voltam. Egyik nap elment két haverral egy nem túl messze rendezett buliba. Én azért nem tudtam menni mert másnap déltől dolgoznom kellett és nem akartam hogy másnapos legyek. Másnap délelőtt, csodálatos volt az idő, én már 8kor felkeltem, mert vártam, hogy haza érjen Ádám. Elkezdtem netezni a szobámban. 9 felé felhívott egy közös haverunk. Egy kicsit másabb volt a hangja mint általában szokott lenni. Azt mondta: Ma reggel Ádám meghalt autóbalesetben. Mikor ezt meghallottam. Teljesen elsötétült körülöttem minden. A telefont elejtettem. Fel akartam állni, de nem ment elhagyott minden erőm, csak néztem ki a fejemből és amint fel próbáltam állni,mintha megbénultam volna leborultam a földre. Remegtem és nem gondolkodtam egyszerűen csak kikapcsolt az agyam. Mikor már fel tudtam kelni, akkor kimentem a konyhába és elmondtam anyukámnak, hogy mi történt. Teljesen ledöbbent. Elmentem megkeresni azokat, akikkel volt. Akikkel együtt jött haza azoknak nem lett nagy bajuk de azért kórházba vitték őket. Kerestem a felelőst, hogy ki tehet erről, de megtudtam, hogy ő is meghalt a balesetben. Ha nem halt volna meg, akkor valószínűleg én öltem volna meg, mert annyira elborult az agyam. Csak este mikor haza értem akkor kezdett tudatosulni bennem hogy soha többé az életben nem fog már bejönni a szobám ajtaján az az ember akit a világon a legjobban szeretek. Soha nem ölelhetem már meg, és soha nem csókolhatom már meg Ádámot. Csak este sírtam először, de egészen addig míg el nem aludtam a sírásban. Lázadtam, hogy én ezt nem akarom. Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy micsoda mérhetetlenül hatalmas dühöt és milyen mélységes mély fájdalmat éreztem. Szinte már fizikai értelemben véve valódi fájdalmat. Embernek nem kívánom azt amin nekem keresztül kellett mennem abban az időben. A tragédia másnapján mikor felébredtem és eszembe jutott, hogy az előző napon mi történt megint úrrá lett rajtam a szenvedés. Azt kívántam hogy bárcsak halnék meg mert én ezt nem bírom ki. Az első 3 napban nem voltam magamnál, csak a már beidegződött dolgokat csináltam, ettem mikor éhes voltam, ittam mikor szomjas voltam de azon kívül semmi olyant amit más napokon. Naponta több órát csak sírtam és egyedül csak az tartott vissza az öngyilkosságtól, hogy azzal a szüleimnek okoznám ugyan azt a szenvedést amit én élek át Ádám elvesztése miatt. A temetés után sokszor kimentem a temetőbe. Csak akkor kezdtem el felfogni, hogy akármennyit is sírok és lázadok a sors ellen őt már soha nem kapom vissza, mikor a nevét olvastam a síron a márványba vésve. Soha nem éreztem még olyan tehetetlenséget. Ezt az érzést sem tudom szavakban kifejezni, hogy tökéletes idillben élek és ott van Ő nekem, kicsivel később pedig a temetőben a sírján olvasom a nevét. Idővel lefogytam és a munkahelyemet ott kellett h
agynom, és másikat kellett keresnem, ahol nem kell annyi emberrel foglalkoznom. Esténként ittam, hogy hamarabb elaludjak, mert addig sem vagyok magamnál amíg alszok. Volt, hogy majdnem az eszméletlenségig ittam magam. Azt hittem bele őrülök. Rengeteget álmodtam vele, olyant is hogy visszajött hozzám. De amikor felébredtem akkor megint elöntött a keserűség. Most már eltelt 2 év azóta, hogy Ádámot elvesztettem, de még mindig nem tettem túl magam ezen. Azóta sem egy lányra sem egy fiúra nem tudok úgy nézni mint egy lehetséges partnerre. Minden áldott nap eszembe jut, és van hogy órákig, csak azon álmodozok, hogy vajon ha most élne, akkor mit csinálnánk, mi lenne kettőnkkel. Nem tudom, hogy valaha leszek-e még olyan boldog, mint Ővele voltam. De azt sem tudom, hogy valaha túl tudom-e tenni magam ezen a hatalmas csapáson. Nekem Ádám olyan volt, mint az egyik felem, a halálával meg lettem csonkítva. Az életem teljesen tönkrement. Ki vagyok égve, az idegeim teljesen tönkre mentek. Jelenleg úgy érzem, hogy nekem nem kell senki a hátralévő életemben. A halála óta nem volt még egy boldog napom sem. Sokszor azon gondolkodok, hogy Ádám mire gondolt, közvetlen mielőtt meghalt. Az rendőrorvos szerint, nem azonnal halt meg, hanem elvérzett mire kiértek a mentők, az pedig több percig is eltarthatott. Vajon mekkora fájdalmai lehettek, és félt-e mikor rájött, hogy most mi fog következni. Azt kívánom, hogy bárcsak ott lehettem volna és vele együtt haltam volna meg. Vagy haltam volna meg inkább helyette. De a legjobb az lett volna, ha nem ment volna el abba a buliba. Még most is nagyon nagyon hiányzik. Nekem Ő volt a nagy Ő. Azt mondják, hogy csak egy nagy Ő van mindenkinek az életében, hát nekem Ádám volt az. Azóta senkivel nem voltam. Még csak eszembe sem jutott. Ez volt az én történetem. Az elején írtam, hogy sajnos ez a történet nem happy enddel végződik.

Ezúton üzenem mindenkinek, akinek van párja, hogy nagyon de nagyon vigyázzon rá, és becsülje meg. Amikor csak lehet akkor legyen vele, mert soha nem lehet tudni, hogy mi történik holnap.