Mivel nagyon sokan, szinte mindannyian csinálták (csinálják?), nem árt, ha életük természetes velejárójaként kezeljük a legféltettebb férfias titkot. Amiről egymás közt sem beszélnek, soha. Ha nő vagy, ne ítélj elhamarkodva, ne omolj össze, ne szakíts, ne válj el, ha véletlenül rájössz, hogy a hozzád közel álló férfi alkalmasint önkielégítést végez.
Kik?
Nem csupán kamaszokról van szó. Ha így lenne, senki nem csodálkozna a titkos tevékenységen. A nőtlen férfiak majdnem fele (48%), az elváltak kétharmada (68%) találja meg saját magát heti rendszerességgel. A nős férfiak sem kivételek. Állítólag minden második, és általában hetenként egyszer el van magával. És ez nincs kapcsolatban házasságának minőségével, vagy a partnerükhöz fűződő érzelmeikkel.
Miért?
Legtöbben azért, mert nincs, vagy éppen nincs mellettük a nő, akit kedvelnek, szeretnek. Gondoljunk hivatalos utakra, kiküldetésekre, katonaságra. Vannak, akik azt vallják, hogy stressz ellen ez a legjobb. Érdekes esetnek számít az a férfi, aki azt mondta, hogy fontosabb döntés előtt, rutinszeruen, mindig elvégzi. Ettől helyesebben dönt. Pszichológusok egyébként kivétel nélkül jó hatású stresszoldónak, relaxációnak tartják az önkielégítést. Olyasminek, mint a sírást vagy dühkitörést, ami után csökken a feszültség.
Mitől jobb?
Sok férfi beszámolt arról, hogy az önkielégítéssel elért orgazmus intenzívebbnek érzi (hiszi), mert erotikus feszültséget abszolút ellenőrzés alatt tudja tartani. Igaz is, mindenki maga ismeri legjobban a testét. A partnerrel való testi kapcsolatban jelentős tényező az érzelem, a megfelelni akarás, a gátlás, ami mind-mind csökkentheti az orgazmus nagyságát. És akkor még nem szóltunk a fantáziáról, ami egyedül szabadabban szárnyalhat.
Hol?
Hihető, hogy legtöbben otthon, a hálószobában, vagy a fürdőszobában, ha egyedül vannak. Hihetetlenebbek azok a vallomások, amelyek szerint a férfiak alkalmasint irodájukban, vagy hivataluk mellékhelyiségében is elvégzik. Ez így nagyon hétköznapi. Egy amerikai szexológus „Az egyszemélyes szex” című könyvében az ilyesmit szentségtörésnek nevezi. Meg kell adni a módját. Azt ajánlja a férfinak: gyújtson gyertyát, hallgasson közben zenét, töltsön egy pohár finom italt, egyáltalán, szánjon rá időt.
Mit szólnak ehhez a nők?
Mindent. Magyarul a legváltozatosabban reagálnak, ha tudomásukra jut. Azok a feleségek, akik fáradtan, kimerülten zuhannak az ágyba, akiknek sem kedvük, sem energiájuk nincs a páros szexhez, titkon örülnek. Végül is jobb, mintha idegen nőkhöz járna. Mások igen nehezen és rosszul veszik tudomásul, hogy férjük más módszert talál(t) szexuális energiájának levezetéséhez. Felháborodnak, betegségről, szégyenről beszélnek. Ismét más nők inkább kíváncsiak lesznek, megnézik, megnéznék az egyszemélyes aktust, és megkérdezik: közben kire, mire gondol a férfi. Megjegyzendő, a férfiak inkább idegen, elérhetetlen nőkre, míg az önkielégítést végző nők inkább állandó partnerükre gondolnak. A férjük tettét leginkább elutasító nők az önkielégítésben valamiféle szellemi házasságtörést látnak. Nem veszik észre benne a monogámia megőrzésének lehetőségét.
Az önkielégítést kísérő lelkifurdalás ellen – ha van – semmit nem ajánlanak az amerikai kutatók.