Igazán csókra termett, telt, piros szája volt. Ahogy hevesen forgatta a fejét, olyan erővel ütközött ajka a miénknek, végül már nyitott szájjal csókolt. Nem tartott sokáig, hogy egy nyelv is benyomuljon a fogai közé. Próbálta megakadályozni, hogy megtaláljuk az ő nyelvét, aztán inkább visszacsókolt, megadta magát. Hogy véget ért a szája utáni fogócskázás, persze már tovább tartott a dolog, egyikünk mindig munkátlan maradt. Szemügyre lehetett venni, izmos, nyúlánk alakját közelebbről is. Jókora, formás melle volt, amit a vékony póló kevéssé rejtett. Az agyonmosott szövet alatt élesen kirajzolódott a melltartó vonala. A nagy, barna bimbók még azon is áttetszettek. A póló nyaka szabadon hagyott egy meleg, lebarnult foltot a melleiből. A szoros melltartó úgy egymáshoz préselte őket, hogy köztük szoros hasadék képződött, amelyben a melegtől csorgott a verejték. Belemelegedve a játékba, megmarkoltam az egyik mellét. A lány kiszakította magát Csabi öleléséből, és felém perdült. Nyaklevest vártam, de …. Tovább az eredeti cikkre