Irtózatos bűz áradt a lakásból. A rendőrök feltörték az ajtót. Pillanatokkal ezután látták meg a kádban oszladozó, megcsonkított tetemet. Hiányzott a férfi feje, egyik alkarja és a nemi szerve. A gyilkos a hasat is felmetszette, a beleket egy szatyorba tette, és a többi levágott testrésszel együtt a lichthofba dobta. Még aznap elfogták a 29 éves, valószínűtlenül sovány Karika Klárát. Beismerte, ő ölte meg és darabolta fel a mérnököt, akivel hónapokkal korábban egy borozóban ismerkedett meg.
Karika Klára elmesélte, hogy a férfi és társai kínozták őt, többen megerőszakolták, partiba dobták.
– Ezek után miért ment fel újra S. Pál lakására?
– Ezt csak az érti meg, aki tudja, mit jelent drogfüggőnek lenni. Pali kint állt a Népszínház utcai ház előtt a kapuban. Na, van pénzem, kell hígító? – kérdezte. Én meg boldogan mentem megvenni. Nagyon gyorsan vissza is tértem. Felmentem, és láttam, hogy ott fekszik az ágyban… Lerántottam a paplant, ráültem a mellkasára, a két kezét leszorítottam a lábammal. Megfogtam a haját, és azt mondtam: meghalsz, mert megerőszakoltál. Ő valami olyat mondott, „Jaj ne, ne bántsál hercegnőm. Nem akartam…” És én már szúrtam a nyakán az artériába. Annyira ki voltam, hogy csak szúrtam, szúrtam, szúrtam. Több mint hússzor… Megöltem, lehúztam az ágyról. Levetkőztettem. Levágtam a fejét, és a nemi szervét… Reggel kitakarítottam. Kiírtam egy papírra: „Elmentem, Pali, majd jövök”. Kitűztem az ajtóra…
Bármikor megtenném. Ugyanezt. Ha valaki megerőszakolna. Bármikor. És már hígító sem kellene hozzá. Józanul is megtenném.