Dina egész nap a délutánt várta. Matematika előadás alatt már figyelni sem tudott, a szomszéd lányokon járt az esze. Most értette meg, hogy mit hallhatott a múlt héten: a folyosón, amikor hallotta a tompa puffanásokat és nyögéseket a szemközti ajtó mögül, ott bizony nem szexparti folyt, hanem kemény küzdelem.
Evelin mérési gyakorlaton találkozott össze Klárival. Először észre sem vette, de aztán Klári melléje ült le. Amíg hallgatták a fiatal tanársegédet, Klári először csak a combjára tette a kezét, majd a lába közé nyúlt, és keményen megcsípte a combja belsejét.
– 6-ra várunk – súgta Klári.
Dina és Evelin készülődött a találkára. Már csak 20 percük volt, mindketten bugyit és pólót viseltek a fürdőköpeny alatt.
– Melegítsünk be – javasolta Dina. – Nem akarom, hogy meghúzzam valamimet, ha rögtön nekünk esnek…
– Jó! Szkander? – kérdezte Evelin.
– Nem, inkább nyújtsunk….
A lányok 15 percig úgy melegítettek be, mint régen a tornaórákon. Aztán kipirultan egymásra mosolyogtak:
– Felőlem rögtön kezdhetnénk! – szólt Dina. – Ha akarod, nyomhatunk még egy szkandert!
Evelin akarta. Az asztalhoz ültek egymással szemben. Jobb kézzel Dina, ballal Evelin volt a jobb…
– Döntő? – kérdezte Dina.
– Nem, idő van. Majd este, jó? – figyelmezette Evelin.
Dina lépett ki elsőnek, és rögtön a szemközti ajtóhoz sietett. Kopogott, majd amikor Klári kiszólt, benyitott. A házigazdákon látszott, hogy ők is túl vannak a bemelegítésen. Kipirult arccal, szintén fürdőköpenyben várták a vendégeket.
Klári és Juli szorosan a fal mellé tolt már minden bútort, így középen több lett a hely. A két ágy egymás mellett, az ablak előtt állt, lecsupaszítva, ágynemű nélkül. A lányok arra számítottak, hogy akár itt is folyhat a harc…
Evelin is megérkezett. A szobakulcsát a fogasra akasztotta, Kláriéké mellé.
– Szabályok? – kérdezte Dina.
– Mint tegnap – válaszolt Juli.
– Ki kezdi? – kérdezte Klári.
– Mint tegnap – vágta rá Evelin.
Klári kibújt a köpenyből, és Evelin meglepve látta, hogy teljesen meztelen. Kérdőn Dinára nézett. Dina pár pillanat múlva biccentett, elfogadva az öltözéket, illetve annak teljes hiányát. Mindketten levették a köpenyt, és levetkőztek.
A lányok egymást méregették. Dina látta, hogy Juli leborotválta a fanszőrét, ő pedig nem, itt tehát vigyáznia kell majd…
Klári letérdelt, és maga elé mutatott:
– Parancsolj – mosolygott Evelinre, aki követte a példáját.
Egymással szemben térdeltek, laza terpeszben. Klári lassan előrenyúlt, jobb kézzel megfogta Evelin bal mellbimbóját. Nem csinált semmit, csak a két ujja közé vette, és Evelin tekintetét kereste. Evelin először nem értette a dolgot, de aztán ő is megfogta a másik lány bal mellét.
– És most? – kérdezte Klárit. – Megvárjuk, amíg lemegy a nap?
Klári nem szólt semmit. Evelin érezte, mintha picit erősebb lenne a fogás. Ő is bekeményített, és a válasz nem maradt el: Klári már nem fogott, hanem csípett. Evelin szemei könnybe lábadtak, miközben viszonozta a fájdalmat. Klári hátra próbált húzódni, ezért Evelin belekapaszkodott a tarkójába, és nem engedte eltávolodni. Klári arcára is kiült a fájdalom, szabad kezével Evelint az állánál fogva próbálta eltolni magától.
Dina az ágyhoz lépett és leült a szélére. Nézte a két ziháló, egymásnak feszülő lányt a szőnyegen. Juli odaült mellé.
– Ne lazsálj – suttogta, majd Dinát a hajánál fogva a hátára döntötte.
Dina sejtette, hogy valami hasonló készül, amikor Juli belemarkolt a hajába, saját maga dőlt hátra. Olyan gyors volt, hogy mire Juli észrevette, mi történik, már át is kulcsolta a lábaival a nyakát. Az egyetlen, amire nem gondolt, az volt, hogy Juli még mindig markolta a haját, és húzta is. Hanyatt feküdt Juli testén, lábai között a nyakával, és érezte ahogy a feje egyre közelebb kerül Juli combjaihoz… Juli a szabad kezét Dina állára tette, fejét beljebb nyomta a combjai közé… aztán elengedte a haját, és a másik kezével is az állát tolta, nem volt menekvés. A combok összezárultak Dina nyakán, aki maga alá nyúlva kereste más Juli melleit és közben megérezte magán a tapogatódzó kezeket. Egyszerre találtak rá a másik mellére. Dina a mellbimbókat csípte be keményen, Juli a mellek tövére markolt rá, és szorította össze őket.
A szőnyegen is ment már a kemény földharc. Klári a hátán feküdt, és Evelin mellét markolta, aki két kézzel a háta mögé nyúlva a haját húzta. Klári teste hátrafeszült, jobb lábát Evelin derekára tette, aki rájött, hogy ollóba akarják fogni. Megelőzte Klárit, ő fogta előbb ollóba Klári bal lábát, lehetetlenné téve az akciót. Klári amikor látta, hogy nem tud Evelin derekára ollózni, ő is beszállt a lábharcba: most már egymás lábai közé fonták a sajátjukat, és teljes erőből szorítottak a combjaikkal.
Dina feje kiszabadult Juli combjai közül. Gyorsan felemelkedett, és így Juli mellén ült. Lenyúlt mind a két kezével, megfogta Juli tarkóját, és maga felé húzta, miközben oldalra dőlt. Behúzta a másik lány fejét szorosan a combjai közé, fel egészen a combtőhöz, majd összezárta, és bokánál összekulcsolta a lábait. Amíg Juli Dina combjaiba kapaszkodott, próbálta szétfeszíteni őket, Dina látványosan „pihent”. Beletúrt a hajába, legyezgette magát, és mintegy mellékesen, időnként egy pillanatra ellazította a combizmait, de csak azért, hogy újra rögtön megfeszítse őket. Élvezettel, mosolyogva nézte Juli kínódását. Kényelmesen a fuldokló lány melléhez nyúlt, és keményen belecsípett.
Klári és Evelin teste keményen összefonódott. A földön hemperegtek, lábaik egymás lábait tartották szorosan, medencéjük egymáshoz nyomódott. Mindketten szorosan átölelve tartották a másik nyakát, és közben a másik orrát és száját próbálták betapasztani a tenyerükkel. Egyforma mozdulatokkal tekeregtek a másik szorításában, próbálták a fejüket úgy mozgatni, hogy levegőhöz jussanak… és közben lefogni a másik fejét, aki hasonlóan küzdött.
Juli elengedte Dina combjait. Nem kapott levegőt, de még volt benne erő: jobb kézzel kitapogatta a mellét csavaró kezet, és erősen megfogta a csuklónál, majd ballal az ujjakat kereste meg. Folyamatosan dobálta magát, és lassan, egyenként tolta be a kezét a melle és Dina ujjai közé. Aztán, mikor ezzel megvolt, keményen hátrafeszítette az ujjakat, szorosan tartva a csuklónál a kezet. Dina felsikoltott, próbálta kirántani a kezét, de nem sikerült, ahhoz a másik kezére is szüksége volt. Ahogy odafordult, a másik lány feje végre kiszabadult. Juli levegőért kapott, de közben meglátta a lehetőséget: a közelebb hajoló Dina nyákára kulcsolta a lábát, és viszonozni kezdte az előbbi kínokat. Dina még mindig nem tudta kiszabadítani a kezét, és ahogy kínzója feszített egyet-egyet, megrándult a teste a fájdalomtól. Juli erősen zihált, csukott szemmel mélyeket lélegzett, hogy pótolja kiesett oxigént. Nem vette észre, hogy a vonagló Dina lábai egyre közelebb kerülnek a fejéhez, meglepte, amikor átkulcsolták a nyakát. Ösztönösen elengedte Dina meggyötört kezét és az ismét fojtogató combokhoz kapott.
A másik párnál éppen Klári volt felül. Taktikát váltott: miközben jobbjával szorosan karolta Evelin nyakát, bal tenyerét levette Evelin szájáról, és lefejtette vele Evelin kezét a sajátjáról. Sikerült a lefejtett kezet addig hátranyomnia, hogy rá tudott fogni a jobb kezével. Így Evelinnek nem maradt szabad keze, és Klári ezt ki is használta: visszatért a másik lány melleihez, és csípni kezdte a bimbóját. Evelin szeméből legördült ez első könnycsepp…
Dináék combjaikkal egymást fojtogatva hemperegtek az ágyon. Egy lendületesebb fordulónál a földre huppantak, majd a másik párhoz gurultak. Dina feküdt a hátán, megfeszítette a testét, így Juli feje a padlóhoz szorult, aki a tenyerét a földre téve nyomta felfelé magát. Dina belemarkolt az ellenfél fenekébe, majd a combizmába egészen a combtőnél. Juli szétnyitotta a lábait, és Dina fölé térdelt, tenyerével nyomta lefelé a fojtogató lábakat.
Klári balra nézett, és meglátta Dinát, amint szemmel láthatóan élvezi Juli szenvedését. Elengedte Evelin mellét, és vadul Dináéra csapott le. Dina ugyanúgy védekezett, ahogy Juli az előbb: meg fogta Klári csuklóját, és a másik kezével hátrafeszítette az ujjait. Klári kénytelen volt elengedni Evelint, próbálta kiszabadítani foglyul ejtett balját. Evelin gyorsan kibújt Klári alól, majd Klári hátára ült, és a hajába markolt. Klári szemét elöntötte a könny, a keze pokolian fájt, a hajhúzás ellen nem tudott védekezni….
Juli feje lassan kicsúszott Dina lába közül. Végre fellélegzett, csodálkozott is, hogy Dina nem támadja meg. Oldalt nézett, és látta, ahogy a vendég csajok Klárin lógnak, aki tehetetlen kettejükkel szemben. Felpattant, Evelin mögé lépett, jobbjával hátulról átkarolta a nyakát, baljával belekapaszkodott a mellébe, majd hátradőlt, magával rántva a másik lányt. Ahogy a hátán feküdt, azonnal átkulcsolta a lábaival Evelin derekát, a combjai közé nyomta mindkét sarkát. Evelin kiterítve feküdt Julin, aki fojtogatta és a mellét csavarta. Próbált hátranyúlni, de nem érte el a másik mellét, ezért a hajába markolt, a másik kezével a nyakára fonódó kart húzta el magától. A hajhúzásra válaszul Juli bokánál összekulcsolta lábait és hirtelen kinyújtotta őket, teljes erejével szorítva Evelin derekát.
Klári végre kiszabadította a kezét, és a fekvő Dina hasára ült, háttal Dina arcának. Érezte a másik lány melleit a fenekénél. Félig hátra fordult, és belemarkolt. Dina hirtelen felhúzta a lábait. Átdugta a meglepett Klári hóna alatt, és lefordította magáról az ellenfelét. Egymás derekát ollózva hemperedtek a földön, időnként beleütközve a másik párba. Klári kitapogatta Dina lábujjait, és feszíteni kezdte őket, közben Dina előre hajolt, és ujjai közé fogta Klári jobb mellbimbóját. A hirtelen fájdalom hatására Klári elengedte a lábujjakat, és a melléhez kapott.
Lassan beesteledett. A nappali napsütés miatt leeresztett reluxán semmi fény nem hatolt be. A lányok már csak kitapogatni tudták egymást, minden érzékükkel a másikra figyeltek. Evelin fészkelődött, és Juli érezte, hogy a másik lány teste centiről-centire elfordul a szorításában. Ő már az oldalán, Evelin pedig a lába között a hasán feküdt. Aztán megérezte a kemény ujjakat a mellén…
Klári és Dina még mindig egymás derekát ollózták, jobb kezük egymásba kulcsolódott, miután Klári kiszabadította a mellét. Majd mindketten a szabad kezükkel a másik fenekét kezdték felderíteni. Klári hüvelykujja csusszant be először Dina hüvelyébe, majd rögtön utána a gyűrűs és a mutatóujja a végbelébe. Érezte, ahogy Dina is azonnal beviszi ugyanezt a fogást, hiába próbált záróizmainak minden erejével védekezni. Egyszerre kezdték ujjaikat az érzékeny részekbe vájni, érezték saját és a másik testének vonaglásait. Ma ezt a tortúrát Dina bírta tovább, érezte, hogy Klári elengedi, és a földet csapkodja. Ő is elengedte a prédát. Lassan szétváltak, és a sarokba kuporodtak.
Evelinéknél is a végére járt már a menet. Evelin lejjebb csúszott, Juli lábai már nem a derekát, hanem a mellét ollózták. Hiába fogta marokra a másik jobb mellét, hiába rángatta vagy csavarta, minden lélegzetvétellel egyre fogyott a levegő, ahogy Juli combjai egyre szorosabbra zárultak körülötte. Másik kezével a lábakat próbálta széjjelebb nyitni, nem tudott védekezni a Juli haját rángató keze ellen. Közben Juli próbálta a baljával lefejteni Evelin markát a cicijéről, de nem sikerült. Már alig bírta, fel akarta adni, amikor Evelin hirtelen elengedte, és nyüszíteni kezdett:
– Feladom, nyertél…..
A szobát hirtelen elöntötte a fény. Dina állt a kapcsoló mellet, és végignézett a szobán. Evelin éppen feltápászkodott. Juli még a hátán feküdt, jobb mellét dajkálta, amelyen még jól látszottak Evelin ujjainak nyomai. Klári már talpon volt, de lassan és óvatosan mozgott. A földön és az ágyon kiszakadt hajszálak mindenfelé…
Evelin a fogashoz támolygott, kínosan magára vette a köpenyét. Aztán odasúgta Dinának:
– Menjünk.
Dina bólintott. Leakasztotta a kulcsukat, belebújt a köpenyébe. Alig tudott mozogni. Átkarolták egymást Evelinnel, és a szobájuk felé támogatták egymást.
Klári és Juli sem nézett ki fittebbnek. Semmi erejük nem maradt, nem is tudtak arról, a másik hogyan végezte a tornát.