És azután a sötétség…
– Egyszer egy vak lánnyal birkóztam, teljes sötétségben – mesélte Margó. Nagyon erős és ügyes volt, és nem tudtam legyőzni. A sötétség miatt hátrányban voltam, mert Neki kifinomultabbak voltak az érzékei. Ma a teljes sötétben való harcot gyakoroljuk. Keressetek párt magatoknak! Aztán három percetek lesz!
Dina és Kati megindult egymás felé, Evelin pedig Erikát választotta. A párok széthúzódtak, 5-6 méterre egymástól. Margó lekapcsolta a villanyt. Tökéletes sötétség borult a teremre.
Dina minden irányból mozgást hallott. Helyezkedtek a lányok, keresték az ellenfelet. A zajokból tudta, hogy már több helyen megindult a küzdelem. Jobbról, Evelinék felől hangos zihálást hallott, amit a két egymásnak feszülő lány hallatott.
Hirtelen mozgást érzett: Kati majdnem elment mellette. Bal karja ütközött bele Dina hasába. Az izmos karok átölelték a derekát. Ö bal hóna alá kapta Kati fejét, és fölülről karolta át. Jobb keze végigsiklott a másik lány kidomborodó gerincén egészen le, a rövidnadrágig.
Hirtelen letérdelt, magával rántva Katit. Jobb kezét a bal csuklójára kulcsolta, és két karjának együttes erejével fojtogatta Katit, aki elengedte a derekát, és végigtapogatta a testét. Érezte, hogy keze becsúszik a trikója alá, és belemarkol a mellébe. Elakadt a lélegzete, még erősebben szorított a másik lány nyakát, aki erre mellbimbójának brutális megcsavarásával válaszolt. Könnyes szemmel nyúlt be Kati trikójába: végigcsúsztatta tenyerét az izzadt hasán. Kati érezte a melléhez közeledő kezet, és tudta, mi következik: az égető fájdalom, amit olyan gyakran okoztak már egymásnak. Dina a kezébe fogta a mellét, négy ujjával a tenyeréhez szorította, és meghúzta. A szorítással és a húzással okozott égető érzés hatására Kati teste önkéntelenül vonaglani kezdett, még erősebben csavarta a már rángatózó Dina mellét. Így tel el a hátralévő másfél perc.
Erika és Evelin is hasonlóan használta ki az időt: halálos csendben, egymással szemben térdelve kínozták egymás melleit, karjukat mélyen a trikó alá dugva. Érezték a másik testének rángásait egy-egy jól sikerült csípés vagy csavarás után.
Hirtelen Margó felkapcsolta a villanyt, és végignézett a harcolókon. Meglepődött, mert mindegyik pár sportszerűtlenül küzdött, teljes csendben. Látta az egymásnak feszülő Evelint és Erikát, a vonagló Dinát és Katit, az egymással szemben álló Juditot és Évát, akik egymás hajába kapaszkodtak, és testük ívben hajolt hátra. Anikó és Eszter kettős ollóban fojtogatták egymást, és szintén a hajukat húzták. A két új lány, Mónika és Zsuzsa pedig egymás mellét harapdálták. Izgalmas lesz a jövő heti körtánc – gondolta Margó.
– Oké, vége a mókának! Irány az öltöző! – vetett véget a játéknak.
A lányok lassan szétváltak, Dina és Kati még egy utolsó, erős szorítással búcsúzott egymástól.
Az öltözőben Kati Dinához lépett.
– Én még ráérek. Maradunk?
Dina melle sajgott az előbbi találkozástól. Élénken emlékezett a múlt hétre, az elviselhetetlen fájdalomra. Törleszteni akart.
– Folytassuk? Ahogy a múltkor? – kérdezte.
– Kíváncsi vagyok, ki a jobb! Mi lenne, ha mi is lekapcsolnánk a villanyt?
Erika és Evelin is odajöttek.
– Mi lesz? Maradtok még? – kérdezte Evelin. Dina bólintott.
– Akkor megvárunk. Mint a múltkor. – mosolygott Evelin. – A lány vissza akar vágni.
Mónika és Zsuzsa végighallgatták a beszélgetést.
– Mire készültök? – kérdezte Mónika. – Buli lesz?
– Igen. Buli. – felelte mosolyogva Dina. – De nem Nektek való. Mi még folytatjuk, de ruha és szabályok nélkül.
Móni és Zsuzsa összemosolygott.
– Maradhatunk? – kérdezte Zsuzsa. – Nekünk is van megvitatni valónk….
– Maradjatok! Sikoltozhattok is bátran! – egyezett bele Evelin. Ő volt az egyetlen, aki látta azt a vad párharcot, amit az újoncok bemutattak.
Megvárták, amíg a többiek hazaindulnak. Aztán levették a trikókat, a nadrágokat és a bugyikat. Dina most értette meg Evelint: észrevette az új lányok mellén a fognyomokat. Végigmérte a többieket, támpontokat keresett, hogy felismerje őket a sötétben. Katit már jól ismeri, és egyedül ő hordja vastag, hosszú copfban a haját. Evelin hasonló alkatú, mint ő, Erika is, de vékonyabb, kerek cicikkel, és nem egyenes, hanem hullámos hajjal. Az újak alacsonyabbak, vékonyak és izmosak, mint Erika, kerek, formás cicikkel, erős combokkal. Ikrek.
Beléptek a terembe. Dina a kapcsolóhoz állt, Erika, Evelin és Kati a másik három sarkon osztozott. Az ikrek a terem két hosszabb oldalának közepére, egymással szemben.
Dina leoltotta a villanyt. Mind megindultak befelé, egymást keresve.
Dina érezte a többiek mozgását a sötétben, és lassan lopódzott előre. Puffanást hallott: ketten már egymásra találtak. Tovább araszolt előre.
Móni és Erika már nem foglalkozott a többiekkel. Megszűnt számukra a külvilág, amikor egymásba botlottak. Erika a nyakánál fogva lehúzta Mónikát, aki végigtapogatta a testét. Örömmel ismerte fel, hogy hozzá hasonló alkatú ellenfélre talált, és így izgalmas percek következnek.
– Nem Zsuzsa az, – gondolta – ez magasabb! – és lábait az ismeretlen derekára fonta.
Erika lélegzete elakadt. Megpróbálta letolni magáról a fojtogató combot. Kemény, feszülő izmot tapintott. Érezte a másik lány fanszőrét oldalt, a derekán. Belekapaszkodott az ellenfél háta mögött a földön szétterülő hajba, és a feneke felé húzta. Móni szeme megtelt könnyel. Az oldalán érezte az ismeretlen karizmait, nyakán perzselő leheletét. Tenyerét a másik orrára és szájára tapasztotta.
Dina Zsuzsára, a másik ikerre talált rá. Először azt hitte, Kati az, de nem találta a copfot. Alaposan végigtapogatta a lányt: a dereka is karcsúbb volt, a combja pedig vastagabb. Más mérete volt a mellére tapadó tenyérnek is, és a technika is új volt: úgy markolták meg a mellét, hogy a bimbója előbukkant az ismeretlen lány mutató és hüvelykujja között. Amikor megérezte a fogak okozta fájdalmat, felsikoltott. Aztán a másik beszívta a mellét, mélyen a szájába, és a tövénél harapta körbe. Ő is elkapta a másik mellét, magmarkolta, és belenyomta a bimbóba a hüvelykujját. Szaggatott sikoltást hallott, és elengedték a cicijét. Ő behajlította a hüvelykujját. Érezte a másik rángásait. A háta mögé került, és szabad kezével át akarta karolni a nyakát, hogy befejezze a küzdelmet. Érezte, ahogy a lány elkapja a karját, és ellenáll. Minden erejét beleadta a mell kínzásába. Az iker göcsösen vonaglott, és sikoltozott. Dina érezte, hogy mindjárt feladja. Zsuzsa valóban közel állt a megadáshoz. Ez a brutális fogás a mellén iszonyatos kínokat okozott. Közben erősen tartotta Dina karját, és a kidagadó karizmot a szájába vette. Érezte a kemény húst a fogai alatt. Most Dina sikoltott fel, és elengedte a másikat. Erre nem számított, de ez még jól jöhet Kati ellen…
Kati már elkeseredetten harcolt Evelinnel. Evelin a hátának ütközött, és a copfjánál fogva rántotta le. Nem engedte el a haját, hanyatt feküdt, hátulról fogta ollóba a nyakát. Felhúzta Kati fejét a combtövéig, összekulcsolta a bokáit, és megfeszítette az izmait. Kati a nyakához nyúlt, szabadulni próbált, fogást keresett. Belekapaszkodott az izmos combokba, de nem tudta szétfeszíteni őket. A tarkójánál érezte a másik fanszőrét. Ebbe kapaszkodott bele. A lány, akit Dinának hitt, megrándult. Evelin lassan végigcsúsztatta jobb lábszárát a bal lábán, míg el nem érte a saját térdhajlatát, majd behajlította a lábát. Kati nyaka így a jobb lábszára és a combja közé szorult. Elég volt megfeszíteni a jobb láb izmait, hogy Kati ne jusson levegőhöz.
Erika is fuldoklott. Móni tenyerétől nem kapott levegőt. Elengedte a haját, és a melleit markolta meg. Amikor belenyomta hüvelykjét a bimbókba, a másik teste megrándult, és végre levegőhöz jutott. Behajlította a hüvelykujjait: Móni rángatózott, combjainak szorítása lazult. Amikor sikoltozni kezdett, Erika érezte, hogy jó úton jár. Móni elengedte a derekát is, odébb gurult, kiszabadítva magát is.
Kati hidalt, elérte Evelin mellét, és megmarkolta. Ő is a hüvelykujját használta. Evelin sikoltozott, rángatózott. – Ez nem Dina! – ismerte fel Kati. – Ő jobban bírná!
Sikerült kiszabadítania a nyakát, de elvesztette a másik lány mellét. A bokáját azonban nem engedte el, így tudott tájékozódni, és mászni kezdett a hanyatt fekvő Evelinre. Nem volt elég gyors, Evelin ismét ollóba fogta a nyakát, ezúttal elölről. Próbálta elérni a melleit, de Evelin elkapta a csuklóit, és húzta fölfelé. Oldalukra fordultak. Kati karjai nagyon erősek voltak, annyira hátra feszítette Evelin testét, hogy ő is át tudta fogni a lábaival, a hóna alatt. Állát erősen belenyomta Evelin nemi szervébe, aki megvonaglott, és Kati feje kicsúszott az izzadt combok közül. Fordult a kocka, Evelin tapogathatta végig az izmos lábszárakat, fogást keresve.
Dina hátulról ugrott a felállni készülő Zsuzsára. Most sikerült átkulcsolnia a nyakát. Minden erejével fojtogatta, ollóba fogta a derekát, és a hátára feküdt, megfeszítve a másik testét. Lihegést hallott közvetlen közelről: ott is harcolt egy pár. Vastag copf csapódott az arcába. – Ez Kati! – ismerte fel. Elengedte Zsuzsát, kitapogatta Katit. A hónalját érezte a tenyerén, rájött, hogy fejjel fekszenek egymás felé. Kati éppen Evelin haját rángatta. Először nem értette, hogyan kerül a másik keze a hóna alá. Aztán érezte, hogy valaki felhúzódzkodik rá, a melle magasságáig. – Megjöttem – hallotta Dina hangját, majd megérezte a fogait. Felkiáltott, elengedte Evelint, és Dinát tapogatta. Ő is bekapta a másik mellbimbóját. Nem sikolthattak, mert akkor el kellett volna engedni az ellenfelüket, csak rángatóztak és nyöszörögtek.
Zsuzsa és Evelin ellenfelet kerestek. Zsuzsa felismerte nővére sikolyait. A hang irányába indult, és térdelő alakokba ütközött. Végigtapogatta a hajladozó, rángatózó, egymásnak feszülő lányokat. Feszes karizmokat érzett, egymás mellét markoló kezeket. Móni ismét sikoltott. Zsuzsa ellökte a másikat, és a helyére állt. Most kezdődik a móka – mondta. Móni felismerte a húgát, és újult erővel támadt rá.
Evelin hallotta, hogy Móni gyötrelmei folytatódnak. Nem törődött vele tovább, kiáltozva hívta Erikát, aki válaszolt. Egymás felé indultak.
Dina és Kati még mindig harapdálta egymást, és közben a kezük felfedezőútra indult. Jól ismerték már a másik testét, az érzékeny pontokat. Tudták, hogyan okozhatnak a másiknak szinte elviselhetetlen fájdalmat. Dina beszívta Kati mellét, mélyen a szájába. Szinte az egész cicit sikerült foglyul ejtenie, majd ráharapott. Kati akkorát sikoltott, mint még soha. Dina már azt hitte, vége a hetek óta tartó vetélkedésnek, amikor megérezte a nemi szervébe hatoló ujjakat. Kati belemarkolt, és megcsavarta az összecsípett bőrt. Ez volt Dina életének legfájdalmasabb élménye: szétnyíltak az ajkai, és mélyen, a torkából üvöltött föl. Hevesen megvonaglott, kiszabadult a szorításból. Feltérdelt, hallotta Kati zihálását maga előtt. Kati már majdnem fölállt, amikor Dina átölelte. Karjai a testéhez szorultak. Megpróbálta kiszabadítani őket, már csúsztak is felfelé, amikor Dina a feszülő karizmába harapott.
Erika és Evelin a terem közepén találkoztak. Minden felől elkeseredett küzdelem zajai hallatszottak. Erika jól emlékezett arra, milyen kínokkal fizetett egy pillanatnyi figyelmetlenségért. Óvatosan tapogatták ki egymást. Evelin végigsimított a másik feszes mellén, neki pedig a karját vizsgálgatták. Aztán Erika a tarkójánál fogva rántotta a földre. Négykézláb érkezett le, de nem találta maga alatt senkit. Aztán lábakat érzett a nyaka mellett: Erika megkerülte, átlépett a nyakán, és az állánál fogva húzta föl a fejét. Előre bukfencezett, a combokat markolva. Az alája került Erika szorítása fojtogatta, miközben a haját tépték. Sikerült szembefordulnia Erikával és föltérdelnie. Megpróbált kibújni, a másikat a tomporánál fogva tolta. Bele akart csípni, de Erika feneke túl kemény volt, csak a bőrt tudta összefogni, jelentéktelen fájdalmat okozva. Hátradőlt, még mindig a nyakán a combokkal, és átkulcsolta a nyakát. Megfeszítette a testét, már kölcsönösen fojtogatták egymást.
Zsuzsa és Móni az új, eddig ismerteknél brutálisabb mellfogást próbálgatták egymáson, percek óta. Bár a behajlított hüvelykujj iszonyú kínokat okozott, nem bírtak egymással. Zsuzsa ellökte Mónit, majd utána ugrott, és a hajába markolt. Behúzta a fejét a combjai közé, majd a jobb lábfejét a térdhajlatába tette. Móni vergődött, fölnyúlt, és ismét a mellébe markolt. Bár ikrek voltak, nem voltak teljesen egyformák: Móninak a keze, neki a lába volt erősebb. Zsuzsa a hátán, Móni fejjel a combjai között a hasán feküdt, így csak a haját tudta húzni.
Kati érezte a fogakat a karján, de nem tudott kiszabadulni. Rádőlt Dinára, és lejjebb csúszott. Összekapaszkodva hemperegtek a padlón, egymás vállát harapdálták. Összekulcsolták izmos lábaikat, Dina pedig Kati orrára és szájára tapasztotta a tenyerét. Kati is megpróbálkozott ezzel a fogással: testük ívben hajlott hátra, izmaik megfeszültek. Nem tudtak felülkerekedni a másikon. Kati elunta, Dina tenyerébe harapott. Ellökték egymást, némán ziháltak.
Erika beleharapott Evelin combjába, aki válaszul erősebben zárta össze a térdeit. Matató kezeket érzett a fenekén, majd Erika belekapaszkodott a fanszőrébe. Felsikoltott.
Dina Kati felé mászott, aki a hátán feküdt kimerülten. Rátalált a fejére, majd a mellébe harapott. Kati viszonozta. Már egyikük sem védekezett: maximális fájdalmat akartak a másiknak okozni, hogy végleg eldöntsék a vitájukat. Beszívták a másik mellét, a tövéig, és beleharaptak. Egyik kezük mutatóujját az ellenfél hüvelyébe tolták, és belecsíptek. Másik kezükkel a mellét kínozták.
A kimerült lányok lassan sorra abbahagyták a küzdelmet, csak zihálásuk hallatszott. Evelin négykézláb az ajtóhoz kúszott, és felkapcsolta a villanyt. Az éles fényben mindenfelé leánytesteket látott, párokra szakadva, kimerülten feküdtek az izzadtságtól és a könnyektől nedves szőnyegen. Dinát és Katit ismét fel kellett locsolni. A lányok csodálkozva nézték a két ájult harcost, mellükön a harapásnyomokkal, és kipirosodott nemi szervükkel.
– Micsoda küzdelem….- gondolta Evelin. – És milyen jól oldja a feszültséget… – és ettől a gondolattól teljesen felvillanyozódott…