Nagyon szeretem az orgazmusaimat és magamat szeretem bennük, az életet, a Szerelmemet. Épp ezért nem vagyok követelőző velük, nem görcsöltetem magam rájuk, nem várom őket és nem vagyok elkeseredett, ha épp nincs. Igazándiból azt sose értettem, hogy lehet megküzdeni az orgazmusért, eővel vagy erőlködéssel, hiszen az olyan, mintha ez lenne a kizárólagos cél,mintha a szex csak eszköz lehetne. Mivel szeretem az orgazmusaimat, megengedem nekik, hogy maguktól, saját rimusukban és idejükben fejlődjenek ki és azt is, hogy időnként elmaradjanak. Én úgy érzem, csak lenézném és nem tisztelném eléggé a testem azzal, ha mindenáron ragaszkodnék hozzájuk, ha kicsikarnám, ha elvárnám a szerelmemtől, hogy okozza nekem őket, ha megszenvednék értük. Épp ellenkezőleg: jönnek, mert hagyom magam nekik átadni, merem elengedni magam, nem ragaszkodni azokban a pillanatokban magamhoz, az egómhoz, olyan kicsinek, jelentéktelennek, gyenégnek és legyőzhetőnek érezni magam, ammenyire csak tellik tőlem. Sokkal előbb tudtam megmondani azt, hogy mit nem kell megtenni az orgazmusért, mint azt, hogy mit igen. Ebből is látszik a passzivitásom a saját orgazmusaim hátterében. Már ha a mai világban passzív dolog az átengedés, nem pedig a kockázatokon, a túl nyitottságon, a visszaélés lehetőségén való rágódás. És szívesen hallgatom, olvasom, hogy más nőknek mit jelent az orgazmusuk, mert annyira csodálatos, hogy mindenki másképp éli meg és mégis valahol a mélyben a nagyon ösztönszintű momentumok mégis ismerősek és jólesőek, mert ha képesek vagyunk átadni magunkat, akkor a másik élménye is átélhetővé válik (ez olyan tükör-idegsejt jelenség).
Először nekem is a csikló volt az egyetlen élvezeti forrásom, nem is volt igényem másra, nem jártam olyan mélyen magamban lelkileg, hogy a saját pinám befogadjon, nem érdemeltem ki még a kegyét és nem engedett be. És nem is érdekelt addig, amíg szuperül elvoltam a magam kis autoerotikájában, nem tudtam, mi más is rejtőzik bennem, ami még ennél is jobb, vagy lehet, hogy nem is mertem remélni, hogy más orgazmus is rejzőtik bennem, nem akartam elhinni, hogy sokféleképp képes a testem örömet adni nekem, talán mert ahhoz lelki együttműködés is szükséges. Kényszeresen szerettem a csiklóm. Nem pihentettem, volt sokszor, hogy véresre, fájdalmasra dörzsöltem, kínoztam szinte, volt, hogy megnyugtatásul, feszültséglevezésként izgattam, azaz használtam. kéznél volt, mint egy jó kábítószer, de ez nem jelentette azt, hogy tényleg szerettem. Azt akartam, hogy mindig kiszolgáljon engem, kiismertem a működését, de be is zárt magamba. Mert csak én értettem hozzá, én tudtam, hogy jó ott nekem. Ő meg elválasztott más testektől, más érzékelési módszerektől. Biológiáját tekintve kívül van,ezért olyan volt, mikor élveztem vele, mintha kifelé lökte volna az orgazmusomat, dacosan összehúzódva majd lenyugodva, majd újrakezdve, kiszáradt szájjal, remegő kézzel ragaszkodtam hozzá. Pornóra maszturbáltam és mindig arra részre, amikor a pasi elmegy, mert erre reagált a legérzékenyebben a csiklóm.
A zuhanyzóval is szerettem maszturbálni, bár nem is neveznám tudatosan annak, egyszerűen csak a megfelelő szögben, a megfelelő vízsugárral elélveztem, többször is. Az ujjaimmal szétválasztottam az ajkaimat és néztem, ahogy a csiklóm remeg és rángatózik a vízben, fuldoklik, görcsösen szívja befelé magába és közben élvezve spricceli ki a vizet a puncim. Ott vettem észre először azt, hogyha rámozgatom az izmaimat, minden ingertc szét tudok terjeszteni, be tudok szívni és akár méhig fölvinni. Hogy minden érzékelő idegszál és örömcsatornácska összefügg és behálóz engem. A magam örömére játszottam vele tovább. Kérdés-felelet.Miközben izgattam a csiklóm, kiegészítettem a puncim legmélyével, összekötöttem a kettőt és oda-vissza vezettem magamban a gyönyört. Lementem lélekben a puncimba. Összehúztam, kiengedtem, mint aki a világot, az örömet akarja ott magába szívni, mint aki egy zárt kocka, csak ott nyitott, kiszolgáltatott és érző, sebzett, lüktető, befogadó, akivel vissza lehet élni. És bejött. Az volt a hüvelyi orgazmus előszobája. Van egy találó hasonlatom rá, amivel magam számára is jól tudtam szemléltetni. Mivel meglehetősen filmmániás vagyok, az orgazmust el lehet képzelni egy pár percre összesűrített mozgóképi történetnek.Ebből a hüvelyi torna olyan, mint egy-egy mikroszkopikus kis hüvelyi orgazmus, egy villanásnyi érzet, megsejtetés, ami önmagában is sokatmond.De ha akarod, része egy nagyobbnak. Elindítom a hullámzást, néha zenére, néha szívdobogásra, de van, hogy egy csípőtekerősebb tánctól is beindul,önmagát élteti, magából táplálkozik, de kívülről csak annyi látszik, hogy a pinám habzsol. A bejáratától kezdve átittam a szöveteit, a húsfalát gyönyörrel, beépítettem ezzel a mozgással. És mint a spirál vitte egyre feljebb és feljebb a méhemig ezt az ösztönös lüktetést. Öntudatra ébredt, mint egy életadó szerv. Így történhetett, hogy kétszer elélveztettem magam csupán úgy, hogy mozgattam, beszívtam, vágytam befogadni, aktívan befogadóan, várni rá és engedni hatni magamra. Tényleg az érzést éreztem ott lüktetni és formálódni, nem voltak határai, pontjai, kiterjedése. Ha akkor egy farok belémhatol, meg tudta volna érezni, lüktetve kitapogatni, hogy nekem ott belül, hogy jó és én is vágytam a puncimmal érzékelni egy farkat, ami szerteszéjjel masszírozza és égeti bele a húsomba a vágy ygötrelmét arra, hogy élvezzen és faljon.
A páromnak magától értetődő volt a pinám a kezdetektől. Olyan mély vágyat érlelt ki rá magában még jóval azelőtt, hogy tudta volna, hogy én létezem, hogy elhibázni sem tudta volna. Kijelölte az utat és beleélvezte magát a farkával. Az én otthonom volt a pinám, a szentélyem, ahol a tudás és az öröm lapult és ahova én engedtem be azt, akit érdemesnek tartottam rá, mert megértettem általa, hogy milyen örömöket vagyok képes vele adni. A pasimat szó szerint elkapta a pinám és nem engedte. Megszorította, körbefonta, simogatta, habzsolta, feszítette és csókolgatta, én pedig élveztem, hogy igen, ez az a hullmázás, ami tényleg a szex sajátja, hogy nem elkülöníthető érzés, hogy nincsenek határai, kezdete és vége, hanem bármeddig folytatható, lelki merészség és kísérletezőkedv függvénye. Megtalálta az összahangot a csiklómmal is, imádom a puha ajkait érezni a csiklómon, ahogy körbefonja, csókolgatja, hódol neki, kényezteti, és imádok beleélvezni a szájába, miközben nyal, olyan, mintha a nyílt sebre ő lenne az egyetlen balzsam. A férfias pontom a csiklóm, ezért van olyan érzésem a nyalás közbeni orgazmusomkor, hogy leszopatom magam és telibeélvezem a száját, de közben már hívogatja, kéri befelé a farkát a puncim, könyörög érte, hogy kiegészüljön és együtt lüktetve repítsük egymást. Az elveszett, kiszakíttatott hús kétségbeesése ez és a jutalom azáltal, hogy lelkileg is értjük és tudjuk kezelni a szerveink illeszkedését. Magasabb szintre tudjuk emelni, miközben egyre mélyebben járunk egymásban. Érzi a farkával és a szívével, ahogy a puncim orgazmus előtt lüktet és egyszerre tudunk elmenni, összefolyik minden érzet a puncimban, elvegyülök, lebontom a testem fizikai határait, mert az egész olyan érzés, mintha fény töltené fel a testem. És nem erőlködtem érte, csak engedtem magam neki. Befelé mindennel, hadd legyek nem önmagam és közben igazi önmagam, kinyílik a puncim, mint egy lüktető, vad és részegítően fanyar gyümölcs, amibe mikor beleharapok érzem, hogy valójában tele van idegszálakkal,nedvedzik, gyönyörében tárulkozik, dúsul az íze és belecsorog a leve a számba és én eltellek vele. Én kezdem el beszívni a farkát, mozgatni a magam örömére, aztán az egész beindítja az öntudatlan mozgás hullámzását és belső erejét és végül belülről végtelenül örömtelivé nyit és mélyít el.
Azóta tudatos is a dolog,mert ha akarom a mennyekbe tudom repíteni vele a pasimat és jobb, ha ez tudatosul és tudom használni, mert nagyon nagy erő. Olyan örömet tudok neki adni vele, ami saját bevallása szerint is földöntúli, tehát egy kincs a puncim, szeretem és nagyon a lelkem része is. A testemnek a legkommunikatívabb része, a leginkább érzem, mit akar nekem mondani és vele tudok a leginkább bánni. Mert megtanított nem félni, önazonosnak lenni és feszegetni a határaimat érzésekben és érzékelésben. A testem fegyver, a testem bölcső, hatalom és elengedés, lemondás és győzelem minden fölött. Testet öltött öröm.