A félelem legtöbbször csak a tudatos magyarázó elve a vaginizmusnak. A szexuális zavar igazi kiváltó okának hátterében leggyakrabban lelki tényezők állnak. A vaginizmus a szexuális élet zavarainak osztályozásakor a fájdalom tünetcsoportba tartozó kórkép. Tulajdonképpen a gát és a hüvely izmainak, görcsös állapota, a hüvelybemenet működésbeli rendellenessége, mely megnehezíti, esetenként lehetetlenné teszi, a hímvessző, és egyéb más, akár saját ujj, nőgyógyászati vizsgálóeszköz hüvelybe jutását, megakadályozva ezzel akár a beteg által is kívánt közösülést vagy a nőgyógyászati vizsgálatot, tamponhasználatot, irrigálást. Létezik enyhébb formája is, mely nem olyan erős mértékben váltja ki a hüvelybemenet görcsös állapotát. Például vannak, akiket a nőgyógyász meg tud vizsgálni, vagy lehet a vaginizmus „személyre szóló”.

Több fajtája is lehet:
szituatív, mely helyhez kötődik, a görcsösség reflexszerűen jelentkezik, abban a pillanatban, amikor valamit be akarnak vezetni a vaginába, permanens, huzamosabb ideig tartó, a szituációtól független az összeszűkülés, elsődleges, amikor izoláltan keletkezik, vagyis nincs összefüggés más testi panaszokkal, másodlagos, amikor valamilyen betegséghez, fájdalomhoz kapcsolódóan alakul ki. A fájdalom a testnek és a személyiségnek egyik védekező módszere. Jelez, és a fájdalmat okozó inger elkerülésére ad lehetőséget. A nők nemiségük kapcsán sokkal több fájdalommal találkoznak, mint a férfiak, kezdve a kamaszkori nemi érésükkel, a menstruáció megjelenésével. Emellett a szüzesség elvesztése, a szülés, majd a klimax is inkább negatív, kellemetlen jelenség.

A szüzesség elvesztésével kapcsolatos asszociációk olyan gátlást tudnak kialakítani, ami képes megakadályozni a pénisz behatolását (pl. a combok akaratlanul összezáródnak), pedig ekkor még nincs saját negatív tapasztalat. Ilyenkor a vaginizmusban szenvedők nemcsak szüzek maradnak, de meddők is, hiszen így lehetetlen a teherbeesés. Rossz emlék lehet egy gyermekkori testi sérülés, például medencecsonttörés, vulvasérülés, beöntés rossz élménye vagy tinédzser korban egy kellemetlen, durva nőgyógyászati vizsgálat. Ennek a mintája az agyban tárolódik, és évekkel később bármilyen „közeledésre” zárulnak a combok, pedig már nem is áll fenn vészhelyzet. Ezek a lányok általában nem tudnak se tampont, se hüvelykúpot felhelyezni, de a nőgyógyászati vizsgálat is gyakran lehetetlen. Olyan nőknél is kialakulhat másodlagos vaginizmus, akik már szültek. Ebben az esetben a nő legtöbbször az újabb terhességtől szorong, de az sem ritka, hogy a kapcsolatban történt valamilyen változás.

Mit lehet tenni?
A vaginizmusról érdemes tudni, hogy ez nem betegség, hanem a szexuális élettel kapcsolatos zavar. A helyzetet pusztán akarattal nem lehet befolyásolni, magától nem „gyógyul” meg. Mivel a probléma meglehetősen sokrétű, érdemes esetlegesen pszichoterápiát is igénybe venni, de a megterhelő múltba fordulás helyett érdemesebb a jelen problémájával foglalkozni, azaz az összeszorult vaginális izomzatnál kezdeni a kezelést.
A nő alapvető feladata, hogy megtanulja a vagináját lassan és fokozatosan ellazítani, így kiiktatni a rossz beidegződést.
A hüvelyizomzat tudatos és váltakozó megfeszítése és elernyesztése után ajánlatos előbb a saját ujj, majd a hüvelybe helyezhető speciális, egyre nagyobb átmérőjű segédeszközt használni. A gyakorlás üteméről saját érzései szerint döntsön a nő. Ezt nevezzük vaginatréningnek. Eredmény elérése után átélheti az örömszerzés élményét.
A párkapcsolat lehetséges, a párok megtalálják az örömszerzés egyéb módját – persze az aktus kísérletét egy idő után már kihagyva. Hosszú idő telhet el anélkül, hogy orvoshoz fordulnának, ez csak a meddőség kivizsgálása miatt történik meg.

Lelki okok
A félelem legtöbbször csak a tudatos magyarázó elve a vaginizmusnak. Az igazi kiváltó okok hátterében leggyakrabban lelki tényezők állnak. Ezek kialakulása kapcsolatban van a környezeti hatásokkal, a szülők szexualitáshoz való viszonyával, erkölcsi neveléssel és egyéni tapasztalatból eredő kellemetlen emlékekkel. – írja a Webbeteg.