Némi infónk már lehet, a japánok kimeríthetetlen szexuális fantáziájából. Lássuk, hogyan elevenedik meg a képzelet, milyen hatással van a japán kultúra a szexualitásra és miért alakulhatott ki a szigetországban ilyen speciális szexuális kultúra! Filozófiák és közösségtudat szerencsés találkozása:
A szigetország lakóinak erotikához való viszonya meglehetősen ambivalens képet mutat. A spirituális életet uraló sintoizmus a keresztény felfogással szemben nem ismeri az eredendő bűn fogalmát, és megkísérli feloldani a jó és a rossz közötti különbséget. Ennek hatására úgy tekintenek a szexualitásra, mint egyfajta anyagcsere-folyamatra, ami az élet természetes velejárója. A családok gyakran egyetlen szobában éltek, így a gyerekek hamar rájöttek, hogy mit is csinálnak a szülők a szomszédos tatamin.

Az sem mellékes, hogy az országot uraló sógunoknak eszük ágában sem volt hatalmat adni spirituális vezetők kezébe, ez ugyanis könnyen olyan véres ámokfutáshoz vezethetett volna, mint a kereszténység vallási fanatizmusa. A társadalom és a szex viszonyának másik aspektusa a konfuciánus értékrendből, valamint a tradicionális szamuráj etikából, a bushidóból (harcosok útja) ered, mely rendkívüli hierarchiatiszteletük és közösségtudatuk alapja. Bár a japán kultúrára nagy hatással vannak a nyugati, főként az Egyesült Államokból érkező kulturális áramlatok, napjainkban sem nézik jó szemmel az individualista megnyilvánulásokat. Ebből a kettősségből következik, hogy a szigetországban nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a szüzességnek, mivel a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ugyanakkor a romantikus szerelem nyilvános (utcán csak a kézen fogva sétálás elfogadott) megjelenése individualista vágynak minősül. Egy napvilágra kerülő házasságtörés komolyan veszélyeztetheti az elkövető karrierjét, a társadalmi megbélyegzés miatt sokszor egyenesen az öngyilkosságig vezet az út, ezért a japánok igyekeznek a lehető legdiszkrétebben kezelni liezonjaikat. A normák tiltásai mentén a szex metabolikus felfogásától függetlenül olyan mély elfojtások alakultak ki a japán társadalomban, ami egyenes úton vezetett a legkifinomultabb szexuális perverziók kialakulásához, s mindezek mára természetes létjogosultságot szereztek a társadalomban.

Maszturbálás művészi fokon
A viktoriánus kor vaskalapos erkölcscsőszei minden bizonnyal szívükhöz kaptak volna az Edo-korszak (1603-1868) Ukiyo-mestereinek alkotásai láttán. A művészek ugyanis élethűen ábrázolták a fantáziadús önkielégítés különböző módozatait, nem feledkezve meg az ahhoz használt rekvizitumok széles választékáról, a változatos alakú dildókról sem. A sungák, vagyis az erotikus nyomatok készítésében a kor leghíresebb mestere, Hirosige maga is jeleskedett.

Az önkielégítés ma sem számít bűnnek. A japán nők ma is előszeretettel használják a gésagolyókat, az elmélyült élvezet közben pedig nem illik zavarni őket. A dolog pikantériájához az is hozzátartozik, hogy a szigetország a világ legnagyobb intimjátékszer-gyártója, a japánok pedig jellemzően nem pirulnak el, ha belépnek egy szexboltba. Gyakran előfordul, hogy a házaspárok együtt válogatnak az unaloműzők elképzelhetetlenül széles választékából, és együtt fogasztják a pornófilmeket, magazinokat is.

Csinálta már fogorvosi rendelőben?
A szigorú illemszabályok által teljes egészében a privát szférába száműzött szexuális vágyak kiélésére természetesen kifejlődött a megfelelő infrastruktúra. Az abec hoterukban, más néven love hotelekben, a szeretők, házasságtörők és az iskoláskorúak diszkréten elbújhatnak a világ elől, a házaspároknak pedig lehetőséget adnak ezen intézmények kapcsolatuk megújítására. A love hotelek behálózzák az egész országot, diszkrétek és nagyon tiszták. A legtöbbször futurisztikus csészealjra vagy középkori várra emlékeztető műintézmények lakosztályaiban alapfelszereltségnek számít a vízágy, az óvszer, a masszázsolaj, a videokamera és a pornófilmeket sugárzó tévé.

A romantikázni vágyók jól használhatják a bőséges zenetárat és a karaokeautomatát is. Ha még ez sem volna elég a vágyak fokozásához, a párok válogathatnak a tematikus szobák változatos kínálatából, amelyekben a szerepjátékot kedvelők fogorvosi szobában, irodában, arab sátorban, tengeralattjáróban, űrhajó fedélzetén és más extrém díszletek közt áldozhatnak az élvezetek oltárán.

Nem árt azonban némileg ismerni a japán kultúrát, mielőtt egy „gaijin” (külföldi) a jól sikerült randi után csészealjba kísérné alkalmi szeretőjét. Mivel a szex sosem volt itt tabu, a nők, hogy a férfiak által elvárt szubmisszív szerepet mégis eljátszhassák az ágyban, úgynevezett álszemérmet gyakorolnak még ma is. Ennek különleges koreográfiájaként eljátsszák, hogy a testi szerelem illetlen, ezért nem akarják teljesíteni a felajzott férfi kívánságát. A szájukkal nemet mondanak, a testükkel viszont igent. Azok, akik egyáltalán nem ismerik a japán szokásokat, ilyenkor könnyen lelankadhatnak. – írja az Origo