Motiváció: Száguldás a semmibe. Mi a közös Tarantinoban, a Primal Screamban és az Audioslave-ben? A Száguldás a semmibe című film 1971-ből. A mai napig grindhouse klasszikusként emlegetik, valójában pedig a Fox stúdió készítette és tévéfilmnek szánta. De az igaz, hogy az Amerikai Álom, és a hippikorszak leáldozásának egyik legjobb filmes feldolgozása.

1969-ben jött ki a Szelíd motorosok, 1970-ben a Zabriskie point, és ’71-ben pedig a Vanishing point. Hát igen, a filmművészet akkoriban összegabalyodott a késő hatvanas évek szabadságvágytól forrongó hangulatával. A Barry Newman főszereplésével készült film (egyesek még biztos emlékeznek rá a Petrocelli című sorozatból) ráadásul igaz történetet dolgoz fel. Őrülten száguld egy fehér Dodge Challenger Denvertől Kalifornáig, egy rendőr sem tudja megállítani, a végén pedig a sofőr maga vet tragikus véget az üldözésnek.
A témában rejlő rengeteg lehetőséget szerencsére jól meglátták a film készítői. Egy veszett tempójú, kiforgatott road movie, melynek során kapunk egy tanulságos keresztmetszetet az akkori Amerikáról, és arról, hogyan tűnt el lassan az amerikai álom a század második felében. Kowalski, a hivatásos sofőr (korábban kitüntetett rendőr, vietnami veterán, és ismert autóversenyző) megbízást kap egy felturbózott Dodge leszállítására. A kiégett, mindenét elvesztett férfinak már csak a száguldás élvezete maradt, és jópár speed tabletta hatására úgy dönt, hogy még egyszer jól végigdöngeti a végtelenül hosszú, és semmibe vessző sivatagi utakat.
Természetesen a rendőrök meg akarják állítani, de annyira gyökér mindegyik, hogy képtelenek rá. Több segítőtársa is akad útközben, rejtélyes viselkedése, és lázadása mindenkiben rokonszenvet ébreszt. Egy vak néger rádiós pedig, lehallgatva a rendőrségi adást segít neki az éteren keresztül. De aztán a túlerővel egyikük sem bír. Mindenki feltűnik a filmen, akit csak a korral azonosítani tudunk. A rendőrök végtelenül rasszisták és primitívek, a sivatag közepén daloló szekta vezetője egy igaz kis sunyi, álszent görény, a segítőkész kéttagú hippikolónia tagjai pedig olyan ravaszok és kedvesen szemtelenek mint Claude a Hairből.
A film, és út végét lezárja két hatalmas tolólapát. Odagyűlik a média, piknikező nézősereg. Az első sorból ülve nézi végig Amerika, ahogy a szabadság utolsó hőse szétrobban az útakadályon. Tarantino Halálbiztosában egy hasonló autóval száguld Kurt Russel, de még a rendszám is egyezik. A Primal Scream egy egész albumot szentelt a filmnek, az Audioslave 2004-es Show me how to live klipjében pedig hasonló utat jár végig Chris Cornell. 1997-ben készült egy felejthető remake, de a Donnie Darko-s Richard Kelly már írja az új verziót.