– Figyu, átugrok a szomszédba kicsit! – szólt Evelin
Dina kicsit meglepődött: nem barátkoztak nagyon senkivel, nem is lett volna rá idejük az edzések miatt.
– Miért? – kérdezte ártatlanul.
– A csaj beszólt nekem, megkérdezem, mi volt pontosan a baja – válszolt Evelin, majd kilépett az ajtón. A lassan becsukódó ajtón át Dina még látta, ahogy odalép a szemköszi szobához, és bekopog.
Tanulnom kell – gondolta, és elvette a legfelső könyvet a kupac tetejéről, és olvasni kezdett.
A szemközti szobából kiszólt egy hang: – Bújj be, Julcsi, nyitva van!
Evelin belépett, és látta, hogy a másik lány, Klári meglepődik.
– Hát Te? – kérdezte.
– Mi volt az a beszólás délután? – kérdezte Evelin emelt hangon. – Gondolkozhatnál, mielőtt izmozol valakivel!
Klári látta, hogy Evelin elég feldúlt, próbálta elütni a dolgot:
– Á, bocs, csak egy vicc volt. Nem is rólad szólt…
– Hülyének nézel?? – Kérdezte Evelin, és közelebb lépett. Egészen közel, szinte összeért a testük, érezte a másik leheletét az arcán. Klári lépett egy apróbbat hátrafelé, de nem nagyon volt hova. Ezek a szobák nem túl nagyok…
Látta, hogy Evelin kihívóan méregeti, mintha ez erőviszonyokat latolgatná. Érezte, hogy ez a lány azért jött, mert provokálni akarja.
Nem ijedt meg. Evelin 7-8 centivel magasabb volt, és a testén látszott, hogy sportol is valamit. Klári is kemény lánynak tartotta magát, elbánt már többekkel.
– Kérj bocsánatot – sziszegte Evelin.
– Arra várhatsz – mosolyodott el Klári.
Evelin pár másodperc múlva hátralépett, mintha indulna kifelé, majd hirtelen, teljes erejéből pofon vágta Klárit. Klári meglepődött, de ösztönösen visszaadta a pofont.
Álltak egymással szemben, emésztették a történteket. Ebből harc lesz – gondolta Klári, és bizsergést érzett a tagjaiban. Szeretett kemény ellenféllel szemben győzni, és ez a csaj megfelelőnek tűnt. Igaz, kicsit magasabb, de ez nem annyira számít, ha nem bokszról van szó… remélte, hogy a másik sem szereti az ökölharcot.
Klári meglendítette a karját, mintha támadna, majd gyorsan visszahúzta. Evelin azonnal mozdult, hárított volna. Nem kezdő – gondolta.
Mintha jelre tették volna, egyszerre ugrottak a másiknak. Klári volt gyorsabb, két kézzel kapta el Evelin nyakát, és a falhoz szorította. Evelin válaszul belemarkolt a hajába, és próbált kibújni a fojtogató kezek szorításából. Nem sikerült, felhúzta a jobb térdét, hogy kicsit messzebb tolja Klárit, majd egyik kezével ő is megmarkolta a másik nyakát.
Klári hirtelen elengedte, és hátra lépett. Hirtelen leguggolt, átölelte a térdét és kirántotta a lábait. Evelin a földre zuhant, és Klári azonnal rámászott, majd mindkét tenyerét az arcára szorította. Evelin nem kapott levegőt, megfogta a másik csuklóit, próbálta lefejteni, lehúzni az orrára és szájára tapadó kezeket, de nem sikerült. Hirtelen ollóba fogta a combjaival Klárit, és szorítani kezdte. Érezte, hogy a melle magasságában kapta el, homorított, Klári tenyere messzebb került, már nem érte el az arcát. Fordult a kocka: Klárinak minden lélegzetvétellel kevesebb levegője lett, az izmos combok egyre szorosabban préselték össze a tüdejét. A csuklóját sem tudta kiszabadítani, Evelin vasmarokkal tartotta mind a kettőt maga előtt.
Klári látta, hogy Evelin élvezi a helyzetet, széles mosolya elárulta, tetszik neki a tehetetlen, eredménytelen vonaglás. Észrevette, hogy a jobb keze Evelin bal melle előtt van, hirtelen keményen belemarkolt. A combok egy pillanatra elernyedtek, ki tudta rántani a csuklóit a meglepett Evelin kezéből, aki a melléhez kapott. Klári villámgyorsan Evelin combjai alá nyúlt, és félig felemelte a másik lányt, ahogy kezdett kibújni. Evelin meglátta a lehetőséget, összezárta a combjait. Nem volt elég gyors, nem tudta ollóba fogni Klári nyakát, csak a fejét sikerült elkapnia a lábaival. A hajánál próbálta visszahúzni, de az nem volt elég hosszú ahhoz, hogy rendesen bele tudjon kapaszkodni.
Klári kibújt, átölelte Evelin combjait a karjával, aki így nehezen tudott mozogni. Amikor Evelin felült, hogy megfogja Klári karját, és kiszabadítsa a lábait, Klári hirtelen ollóba fogta a nyakát a combjával.
Ismét fordult a kocka: most Evelin fuldoklott az izmos combok szorításában, ő vergődött tehetetlenül. Mindkét kezével próbálta a másik lábát szétfeszíteni, egy kis levegőhöz jutni. Képtelen volt bármit tenni, a lábait szoros bilincsbe fogták Klári karjai. Nem gondolta, hogy ez a lány ilyen erős és ügyes. Látta a falon az órát, csigalassúsággal telt el egy perc, kezdett fáradni…
Hirtelen rájött, hogy Klári kezei foglaltak! Épp elérte a másik mellét, és most ő markolt bele. Érezte a test ösztönös rándulását, tudta, jó nyomon halad… Egyre erőseben csípte a bimbót, és egyszer már Klári nem bírta tovább, elengedte Evelin lábait, és lefejtette magáról a szorító kezet.
Evelin most elég gyors volt, ő is ollóba fogta a másik nyakát. A földön vonaglottak, egymást fojtogatva. Próbálták szétfeszíteni a másik combját a kezükkel, de nem sikerült… aztán megpróbálkoztak meglepetésszerű fájdalmat okozni a másiknak, belecsípni, megfogni és kicsavarni az ujját…
Hosszú percekig egyikük sem tudott szabadulni. Aztán Klári becsúsztatta a nyaka mellett a kezét, és belemarkolt Evelin belső combizmába. Evelin felsikoltott, a lábai szétnyíltak, Klári kiszabadult. Belemarkolt a fuldokló Evelin mellébe, aki ismét a combok szétfeszítésével volt elfoglalva. Kiélvezte a helyzetet: Evelin nem láthatta, mire készül, így mindig oda csípett, ahol nem várta a másik. Hol a mellébe, hol a combjába, a fenekébe vagy az oldalába. Amikor elunta a szadizást, kényelmesen a felkönyökölt, lenézett Evelin szemébe, kicsit lazított a szorításon, és megszólalt:
– Kérj bocsánatot!
– SOHA! – sziszegte Evelin. Klári ismét megfeszítette a combját, és Evelin ismét megrándult.
– Na, kell még? – kérdezte Klári.
Ekkor lépett be Dina, aki már nem tudta elképzelni, hol marad Evelin. Meglátta a vert helyzetben küzdő barátnőjét, és Klárira támadt:
– Engedd el, ribanc!!
– Húzz el, ne avatkozz bele! – válaszolt Klári. – A ribancért még majd számolunk!
Dina odalépett a harcolók mellé, letérdelt, Klári szemébe nézett. Aztán megragadta a haját és megrántotta.
– Azt mondtam, engedd el, ribanc! – sziszegte.
– Ketten egy ellen? – kérdezte Klári. – Te gyáva tetű…
– Igen? – kérdezte Dina, és gyengéden megfogta Klári mellbimbóját, ami kilátszott a trikó alól. Aztán egy gyors, erős csavarás, majd még egy és még egy.
Klári próbálta lefejteni Dina kezét, a lába egy pillanatra elernyedt. Evelin kiszabadult, és félre húzódva levegő után kapkodott.
Klári próbált volna felállni, de Dina visszanyomta, és ráhasalt a fejére. Amíg Klári fogást keresett, Dina addig forgolódott, amíg szorosan átölelte. Alig kapott levegőt, Dina az arcára feküdt, és a súlyával fojtogatta miközben szorosan átölelte a melle magasságában. Ő is átölelte Dinát, próbálta lefordítani magáról. Az első kísérletnél Dina keményen a hasába nyomta az állát, és Kláriból fájdalmas sóhaj szakadt ki.
Evelin már magához tért, és nézte az összefonódó lányokat. Önkéntelenül is megcsodálta a feszes karizmokat, Dina szétterpesztett lábait, Klári izmos combját. Meglepve látta, ahogy Klári hídba feszíti magát, és Dina lassan kezd felemelkedni…
Gyorsan odakúszott, két tenyerével szemből visszanyomta Klári csípőjét a földre. Klári azonnal ollóba fogta Evelin derekát a lábaival, aki válaszul rátenyerelt a térdeire, és nyomta lefelé. Klári erős szorítással válaszolt, elakadt Evelin lélegzete…
Evelinnek beugrott a fogás, amivel Klári az előbb kiszabadult:
– Figyelj! – súgta Dinának, majd kényelmesen benyúlt Klári lábai közé. Kitapintotta a feszülő belső combizmot, egészen fent, a combtőnél, majd keményen belemarkolt. Ujjait mélyen a másik húsába nyomta. Klári felsikoltott, és elengedte Evelint.
– Nicsak! – mondta Dina. – Mutasd még egyszer!
Klári próbálta összeszorítani a combjait, de érezte, ahogy Evelin keze egyre beljebb és följebb csúszik. Aztán megérezte ismét a kemény szorítást…
Már közel állt a feladáshoz, amikor belépett Júlia, a szobatársa.
– Mi folyik itt? – kérdezte.
– Magánügy! – válaszolta Dina lihegve. Klári erősen dobálta magát, nehéz volt a földön tartani.
– Frászt! – kiáltotta Juli, és félrelökte Evelint. Az utolsó percek vonaglásai közben Klári feljebb tudott csúszni. Amikor Dina felemelte a fejét, hogy rákiáltson Julira, Klári ollóba fogta a nyakát. Ahogy az előbb Evelin, most Dina barátkozhatott meg Klári combjaival.
Evelin és Juli félig az ágyon, félig a földön harcolt. Evelin fáradtabb volt, Juli felülkerekedett, az ágy szélén ülve, szemből ollózta Evelin nyakát. Behajlította a térdeit, ezzel Evelint a földhöz szögezte. Evelin érezte, hogy fogy a levegő… de észrevette, hogy Julin nincs bugyi. Jobb kezének hüvelykujját belenyomta Juli hüvelyébe, a középső ujját pedig a fenekébe, rámarkolt a gátra. Érezte a záróizom szorítását, aztán keményen összezárta az ujjait. Érzékeny pontot talált, Juli teste azonnal válaszolt: hatalmasat rándult, csípője felemelkedett az ágyról. Evelin hátralökte és beszorította a sarokba. Közben tovább szorította Juli gátját. Hirtelen égető fájdalmat érzett a mellében: Juli rámarkolt és keményen csípte és csavarta. Próbált a másik kezével odanyúlni, de Juli megfogta. Bal kezük ujjai összefonódtak, kapaszkodtak a másik kezébe, hogy el tudják viselni a másik nő okozta fájdalmat.
Klári és Dina közben feküdt a padlón. Dina volt fölül, nyaka Klári térdei között, ő pedig hidalva próbált szabadulni. Klári alulról ölelte át, és csavarta a jobb mellét közben. Dina jobb kezével kitapogatta Klári egyik lábujját, és feszíteni kezdte. Klári lábai lassan szétnyíltak, és Dina feje kicsúszott a csúszós, izzadt combok közül. Lefordult Kláriról, aki ernyedten feküdt a földön.

Az ágy felől, a sarokból a két harcos sírása hallatszott. Evelin és Juli még mindig egymást markolták, tüdejük a zokogásuk ritmusára, zihálva emelkedett és süllyedt.
Dina feltápászkodott, odalépett:
– Hé csajok, vége, döntetlen! – mondta. De azok nem figyeltek rá, tovább szorították, markolták a másikat.
Klári is csatlakozott Dinához, együtt választották szét a lányokat, fejtették le ujjaikat a másikról.
A hirtelen beállt csendben csak a négy lány zihálása hallatszott.
– Huh – fújt Klári. – Ez kemény volt.
– Holnap eldönthetnénk a dolgot – mondta Juli.
– Este. – mondta Evelin.
– Mint ma – fejezte be Dina.
– Ruha? Farmer? – kérdezte Juli.
– Minek? – kérdezett vissza Evelin.
Aztán a két vendég szó nélkül kilépett az ajtón, és visszament a szemközti szobába.
– Basszus, majdnem elvertek minket – mondta Dina, értékelve az eseményket.
– Nem számítottam rá, bocs. Láttam, néha megszívtad…
– Aha, de ők is. Szerintem nem voltunk rosszak – mosolygott Dina.
A szomszédban is az elmúlt negyed óra eseményei volt a téma.
– Mi volt ez? – kérdezte Juli.
– Átjött, és provokált. Gondoltam, had szóljon! – mosolygott Klári.
– Az a fogás a végén nagyon király volt. Azt hittem, meghalok… – mesélte Juli, – remélem, ő sem felejti el, amit kapott érte…
– Mi volt az pontosan? Semmit nem láttam, csak az arcodat, hogy fáj. – érdeklődött Klári. – Meg tudod mutatni?
– Persze. Gyere.
Letérdeltek egymással szembe, de így nem lehetett kényelmesen bevinni a fogást.
– Fejtől-lábtól, lábakat egymás derekára! – rendelkezett Juli. – De előbb vesd le a sortot és a bugyid.
Elhelyezkedtek a padlón. Oldalt feküdtek, Átfogták lazán egymás derekát a lábaikkal. Juli előtt, derékmagasságban volt Klári feneke…
– Valahogy így csinálta…- mondta Juli. Jobb hüvelykujját felnyomta Klári vaginájába, aztán a mutató és a középső ujját a popsijába. Ráfogott a gátra.
– Érzed? – kérdezte. – A kezemben vagy! Csak egy erősebb szorítás, és véged!
– Jah, persze…- hallotta Klári hangját, és érezte a vaginájába és a fenekébe hatoló ujjakat. – Ha megpróbálod, véged.
– Játsszuk le! – bújt ki Juliból a kisördög.
– Tényleg visszakapod! – mondta Klári.
Juli hirtelen szorította össze az ujjait. Klári felnyögött, hatalmas erővel ösztönösen összezárta a combjait, majd egy pillanat múlva az ujjait is. Juli teste is hasonlóan reagált. Soha így még nem ollózták a másikat, főleg nem az esti, sötétben folytatott játékos birkózások alatt. Ez most teljes erőből ment. Klári combja picit vastagabb volt, élesebb körvonalú izmokkal, Julié hosszabb és vékonyabb, de semmivel sem gyengébb.
Juli a szabad bal tenyerével nyomta lefelé Klári combját, de nem jár eredménnyel, a szorítás nem lazult. Aztán meglátta Evelin ujjainak nyomát Klári belül, egészen a combtövénél. Rácsúsztatta a kezét, érezte a finom bőr alatt a vastag, erős, feszülő izmot. Hosszú ujjai kényelmesen átérték, és minden erejét beleadta, amikor megmarkolta. Klári hatalmasat rándult, elengedte Julit és felnyögött:
– Eressz már!
Lassan szétváltak. Mindketten tudták, hogy az esti meccsek keményebbek lesznek…