Már nem emlékszem, hol olvastam, de eléggé megfogott, hogy létezik a franciában egy szó, a jouissance, amit a rémes élvezet, a kegyetlen élvezet gyönyörére használnak. Ez talán olyasmi lehet, mint az, amit a spanyolok bikaviadal közben éreznek, amikor azt a nagy ősi és erős állatot látják meghalni. Merthogy az erőszak mindenkiben ottvan, de érdekesen lepárolva is tud jelentkezni. De valami ilyesmit éreztem tegnap álmomban, megspékelve egy kis cronenbergi biológiai abszurddal, amikor azt álmodtam, hogy a puncimban mindenhonnan behatolható lyukak nyílnak, talán egy éles szerszám hatására, ez már nem tiszta, de az biztos, hogy nem csak a hüvelybejárat volt ott, hanem mindenhonnan nyíltak befelé lyukak, emlékszem még a csiklómat is meg tudtam dugni, mert aki körülötte és benne siklott, az is én voltam, szóval egyfajta androgünként álmodtam meg magam.Behatoltam magamba. Olyan volt a puncim, mint egy alakítható, eleven anyag, nem úgy, ahogy érzem a markomban lüktetni és mozogni, hanem a szó szoros értelmében minden kis része megdugható volt, más és más érzetekkel.Kicsit olyan volt az egész, mint egy kábszeres trip. Szóval tudatalatt még mindig a behatolás élménye foglalkoztat, sejtem, hogy azért, mert tényleg nincs jobb annál, mint amikor körémzáródik egy másik ember körvonala és foglyul ejt a végtelenben. Még az a szerencsém, hogy ez nemcsak fizikailag jöhet létre.
Magát az álmot biztos az válthatta ki, hogy mostanában a Suicide Girls oldalát nézegetem. Tetszik a tetoválás, az mindig is tetszett, a piercing már keményebb téma lenne nálam, de szívesen nézegetem, miközben azt érzem, hogy ők picit másfajta viszonyban vannak a testükkel, sokkal átjárhatóbbnak és képlékenyebbnek, behatolhatóbbnak érzik, ezért a tetoválás és a piercing, amit simán a testükké tesznek.Tetszik, ha valaki határsért a testén és alakíthatónak látja. Elalvás előtt valahogy arról fantáziáltam, hogy milyen lehet a punci eleven szövetét megbontani egy kis fémtüskével, átszúrni és új utakat keletkeztetni benne, alakítani, mint egy képzőművészeti anyagot és a végén már egész Sade márkis lett a punci megbontásáról és újra elrendezéséről szóló fantáziáim, de valahogy kábé onnantól , hogy kezdtem a félálomba belesüllyedni.Az álmomban pedig az volt az érdekes, hogy az új lyukak kialakításuk módja ellenére sem reagáltak fájdalommal, hanem más és más gyönyörérzettel alkalmazkodtak az új helyzethez. A fantáziám szépen belecsúszott az álmomba és csak egy kis piercingből indult az egész. Persze azt is tudom, hogy a valóságban a pinapiercing egész másmilyen, itt csak arról van szó, ahogy én önkényesen átalakítottam a kiindulópontot.
Egyébként tegnap is annyira kívántam a szexet, hogy el kellett inkább foglaljam magam mindenféle pótcselekvéssel, csak hogy ne érezzem a sürgetést lentről. Kis, pajkos hullámokban jön egész mélyről, összeszorítom, akkor körülfogja a csiklót, annak a lüktetése újabb egy hullámban visszamélyül a puncim belsejébe és egy láthatatlan farokkal alakítja ki (vagy át) önmagát. Talán az álmom annak a tudatalatti jelzése, hogy nem bírok a pinámmal. Ha vágyakozik és önálló életet él, mint egy farok, akkor kicsit erővel fordulok felé, volt, hogy körömmel megsebeztem, hogy az a kis fájdalom elterelje a sóvárgásról a figyelmet, de bizonyos mértékben a fájdalommal is tud incselkedni. Bár mindegy is nekem, mindenen keresztül saját magamba hatolok bele. De azért legközelebb örülnék egy kevésbé brutálisabb álomnak.