Harry rábólintott, és tényleg tetszett neki a helyiség, amikor belépett Malfoy nyomán a fürdő ajtaján. Az egész sokkal inkább egy barlangra hasonlított, mint fürdőre, a sziklás falak között kis tószerű medencével, amit egy kellemes hőfokú vízesés táplált. Draco a szégyenlősség legkisebb jele nélkül egyszerűen ledobálta a ruháit, aztán beugrott a vízbe. Lebukott, majd pár tempóval átúszott a másik oldalra, és onnan nézte a lassan vetkőző Harryt, szemérmetlenül kíváncsi pillantásokkal méregetve őt.
Harry zavarba jött. Az elmúlt években ugyan hozzászokott, hogy egy csapat fiú szeme láttára öltözzön, vetkőzzön, zuhanyozzon, de az más volt. Még sosem volt úgy kettesben senkivel, hogy ilyen nyíltan bámultak volna rá vetkőzés közben. Malfoy viszont egy percig sem takargatta, hogy mire kíváncsi.
– Na gyerünk már, Potter, ne vacakolj! Lássuk, mid van! – nevetett rá pajzánul.
– Hülye! – tette csípőre a kezét Harry, még alsóban. – Fogadok, hogy ezt is valami versenynek fogod fel, amiben persze te fogsz győzni, te beképzelt, narcista, felfújt hólyag! – fintorgott rá bosszúsan a még mindig vigyorgó Malfoyra.
Hiába voltak most már jóban, még mindig a vezetéknevükön szólították egymást, és még mindig szokásuk volt mindenféle sértő jelzőket vágni a másik fejéhez, de persze ezeket most már egyikük sem gondolta komolyan, és nem is vették zokon egymástól.
– Pontosan – Malfoyt nem lehetett kizökkenteni a jókedvéből.
Harry viszont elég szemérmes volt ahhoz, hogy most már kezdje zavarni a kíváncsi bámulás. Így további vetkőzés helyett inkább leguggolt a víz mellé, és belemártotta a kezét, mint aki a hőfokára kíváncsi. A szeme sarkából látta, hogy a szőke fiú lassan elindul felé a vízben, és ismerte már őt annyira, hogy tudja, mire készül. Bizonyára be akarja rántani maga mellé. Harry azonban felkészült az ellentámadásra, és mikor Draco már a közelében volt, hirtelen a fiú arcába csapott egy nagy adag vizet. Amíg Malfoy próbálta kipislogni a szeméből a belekerült vizet, Harry lekapta az alsóját, és becsusszant mellé a medencébe. Nem csodálkozott volna, ha a mardekáros nekiesik, és egy játékos birkózáshoz vezet az előbbi akciója, de Draco egy lépést sem tett felé.
Ellenkezőleg, nagyon elcsöndesedett, és Harry megijedt, hogy megbántotta.
– Mi van? – kérdezte tőle.
Draco megrázta a fejét, hajából vízpermet szállt.
– Nem tudtam, hogy ennyire szégyenlős vagy – mondta komoly hangon. – Ne haragudj. Csak mondanod kellett volna, és elfordulok.
– Nem vagyok szégyenlős, csak … Na jó, egy kicsit igen. De nem ennyire. Viszont nem is szoktak így bámulni rám – Harry megint zavarba jött, de most inkább Malfoy reakciójától.
– Ne haragudj – ismételte meg Draco. – Tudom, hogy én meg túl lazán kezelem az ilyen dolgokat, és eszembe se jut, hogy megbánthatok vele másokat. Az én hibám.
– Neked könnyű lazán kezelni – sóhajtotta Harry. – Te jól nézel ki, és ezért magabiztos vagy.
Draco fülig pirult a dicsérettől, de most nem játszotta az eszét, hogy naná, én vagyok a legszuperebb, mint szokta bohóckodásból.
– Tényleg tetszem neked? – kérdezte, és ha lehet, még pirosabb lett.
Harry megszemlélte egy kicsit alaposabban. Nem szokta ő nézegetni Dracot, pláne nem ilyen szemmel, de azért tudta, hogy arcának finom vonásaival, fehér bőrével és gyönyörű, hosszú szőke hajával kitűnik a pattanásos, többnyire elhanyagolt külsejű kamasz fiúk közül. Jobban megnézve, észrevette azt is, hogy kék szemei is szépek, ahogy kiragyognak a most piros arcából, és a sok testedzéstől az alakja is izmos, de mégis karcsú.
– Persze – bólintott nyugodtan. – Jól nézel ki, de ezt te is tudod.
– Igen, csak arra voltam kíváncsi, hogy te milyennek látsz.
Harry megvonta a vállát.
– Mit számít az? Gondolom, úgyse én vagyok az eseted, és az a lényeg, hogy a lányoknak tetszel-e vagy sem.
– Na igen – Malfoy elfordult, és megint alámerült, hogy áttempózzon a másik oldalra.

Egy darabig csöndben élvezték a vizet, aztán Draco megköszörülte a torkát.
– Khm … ha már az előbb a lányokról volt szó … azt még nem mondtad, hogy kivel akarsz a bálba menni.
– Dehogy megyek én a bálba! Majd ha bolond lennék … – fújt egyet Harry meglepődve.
– Ne izélj már … Miért ne jönnél? – vonta föl a szemöldökét Draco csodálkozva.
– Hát például azért, mert halvány fogalmam sincs róla, hogy kit hívhatnék el – magyarázta bosszúsan fintorogva Harry. – Meg nincs is kedvem senkivel elmenni. Minek? Táncolni nem tudok, a lányok meg úgyis csak azt akarnak …
– Az nem probléma – legyintett Draco. – Táncolni megtanítalak egy perc alatt, nem nagy kunszt, és szerzünk neked lányt is.
– Áh, hagyd – vonta meg a vállát Harry -, nincs nekem kedvem ugrabugrálni. Meg a lányok … – legyintett egyet lemondóan.
– Mi bajod van velük?
– Semmi. Már azon kívül, hogy olyanok, mintha egy másik bolygón élnének – sóhajtott lemondóan Harry élete első, kudarccal végződött randevújára gondolva.
Malfoy csak nevetett válaszul.
– És te? Te kivel fogsz menni? – kérdezett vissza kis szünet után Harry.
– Én? Hát veled – vigyorgott tovább a szőke fiú.
– Na ne hülyülj.
– Komolyan gondolom – felelte Draco most már mosolygás nélkül. – Egyelőre nekem sincs partnerem, és most kedvem se a kis libákhoz, akik rám meregetik a szemüket. Viszont a bálba el akarok menni, mert a Vad Hárpiák együttes fog játszani, és szeretem a zenéjüket. Neked is tetszeni fog, meglátod.
– Na de … – nyögte Harry – na de, akkor se mehetünk együtt. Mit gondolnának rólunk, ha megjelennénk ott, mintha …
– Ne parázz már, Potter! – rázta a fejét mosolyogva Malfoy. – Nem kézen fogva fogunk besétálni a Nagyterembe, és táncolnod se kell velem. Csak elmegyünk, és jól érezzük magunkat. Mi van abban? Sehol nem hallottam, hogy csak fiú-lány párosok mehetnek. Miért ne lehetne elmenni egyedül vagy egy baráttal? Most nem kell nyitótáncot járnod, mint két éve, következésképp lánypartnerre sincs szükséged.
– Ez igaz – motyogta Harry. – De … de ha lány nélkül megyünk, akkor az olyan ciki lesz …
– Miért lenne az?
– Hát … mert azt fogják hinni, hogy olyan bénák vagyunk, hogy nem bírtunk keríteni magunknak senkit.
– Na persze, rólad nem … – tette hozzá kis szünet után.
– Rólad viszont jogosan, igaz? – nézett rá Draco, de mosolya inkább kedvesnek tűnt, mint csúfondárosnak.
– Hát .. – Harry megint megrántotta a vállát – én tényleg béna vagyok a lányokhoz.
– Mert félsz tőlük – magyarázta Draco. – Nem kell. Nem esznek meg, és nem is fognak kinevetni. Hidd el, a többségük legalább annyira tapasztalatlan, mint te. És minél magabiztosabban viselkedsz velük, annál jobban odalesznek érted.
– Azért ehhez nem ártana úgy néznem ki, mint ahogy te – morogta Harry.
Draco nevetett, és odaúszott hozzá.
– Figyelj rám, Harry! Te nagyon-nagyon jól nézel ki így is – mondta lassan, nyomatékosan, mélyen a szemébe nézve. – Hidd el nekem! Egyébként sem értem, miért gondolod, hogy nem? Tudtommal téged is meg szoktak bámulni a csajok.
– Na igen – fintorgott Harry. – Viszont ők nem engem látnak, hanem csak a hírességet bennem.
– Ne hidd! Oké, biztos azt is, de messzemenően nem csak azt.
– Gondolod? – kérdezte felvidulva Harry.
– Persze – mosolygott rá Malfoy, és az ujja hegyével kedvesen végigsimított Harry arcán egy pillanatra.
– Szép vagy – mondta halkan. – Bízz magadban!
Harry elpirult.
– Oké, majd igyekszem – motyogta, aztán vizet locsolt az arcába, hogy lehűtse.
Draco eltávolodott tőle, a hátára feküdt, és lustán lebegni kezdett a víz tetején.
Harry még mindig kicsit zavarban volt, de közben jólesett neki, hogy a szőke fiú ilyen kedves hozzá, és az is, hogy végre beszélgethet valakivel ezekről a dolgokról. Ronnal nem lehetett. Régebben azért nem, mert Ron talán még nála is félszegebb volt a lányokkal szemben, amióta pedig Hermionéval járt, teljesen bezárkózott ebben a kérdésben. Mondjuk Harry nem is igen próbálta faggatni, de Seamus párszor kérdezgette tőle, hogy ízlik a páros élet, Ron viszont mindig lerázta Finnigant.
De Malfoy más volt. Olyan természetesen volt képes ilyesmikről beszélni, hogy lassan Harry zavara is feloldódott. Ráadásul Draco tapasztalt is volt – legalábbis Harrynek ez volt a meggyőződése. Nem is állta meg, hogy meg ne kérdezze, mennyire az.
– Malfoy …
– Hm?
– Kérdezhetek valamit?
– Persze – nézett rá a mardekáros.
Most Harry feküdt fel a vízre, és bámult fölfelé, hogy ne kelljen közben Dracora néznie.
– Te … végül is … tulajdonképpen miért nem jársz most senkivel? Úgy értem, régen ugye Pansyvel jártál?
– Nem, nem jártunk együtt sose. Csak … hát, elkaptam egyszer-kétszer egy kis smárolásra, meg ilyenekre …, de valójában nem jártunk.
– Miért nem?
– Egyszerű. Mert nem vagyok szerelmes belé, soha nem is voltam. Csak jó volt … tapasztalatszerzésre, ha érted.
– Aha – dünnyögte Harry, és arra gondolt, hogy talán neki is így kellett volna csinálnia. Ha nem zavarják meg az érzelmei, talán Choval is másképp alakultak volna a dolgok. Akkor talán tudta volna, hogyan viselkedjen. – Akkor most is azért nem jársz senkivel, mert nem vagy szerelmes?
Legnagyobb csodálkozására Malfoy nem felelt egy ideig – ez pedig önmagában felért egy válasszal. Nem is érte meglepetésként amit aztán végül hallott.
– Azért nem járok senkivel, mert akibe szerelmes vagyok, annak nem én vagyok az esete.
– Na tessék – motyogta Harry. – Még a végén kiderül, hogy tényleg szerelmi csalódás ért a nyáron.
Malfoy, aki tudott a pletykáról, olyan egetverő kacagásban tört ki, hogy visszhangzott a fürdő. De mintha lett volna egy furcsa, ideges felhang a nevetésében.
– Van benne valami – mondta végül.
– Elmondod? – kérdezte Harry kíváncsian.
– Nincs mit elmondani, Potter – felelte komolyan Draco. – Egyszerűen csak annyi történt a nyáron, hogy akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok. Már régóta az vagyok, csak sokáig magamnak se vallottam be. Nyár óta elég sok mindent másképp látok, amint azt észrevehetted. Többek közt a saját érzéseim természetével is tisztába jöttem. Meg a saját természetemmel is …
– Ezt hogy érted? – kérdezte Harry megzavarodva, és most már Malfoy felé fordulva.
– Mindegy, nem érdekes – sóhajtotta Draco, és Harry megértette, hogy itt van az a határ, amit már az egyébként nyílt és laza Malfoy sem lép át a témában. – De miért érdekel téged ennyire az én szerelmi életem?
– Hát … izé. Csak arra voltam kíváncsi, hogy meddig jutottál már a … a tapasztalatszerzésben. Úgy értem, …
– Tudom, hogy érted – vigyorgott a szőke fiú. – Igen, feküdtem már le lánnyal – jelentette ki büszkén.
Harry meglepetten pislogott.
– Na jó, csak egyszer, és az is régen volt már – ismerte be a mardekáros.
– Régen? – hápogott Harry. – Mégis mennyire régen?
– Még negyedik után, nyáron – kezdte mesélni Malfoy. – Az apám eddig minden nyáron szervezett egy bulit, hogy megünnepeljük, hogy otthon vagyok. Legalábbis ez volt az ürügy, bár szerintem csak ő akarta kihasználni ezeket az alkalmakat, hogy villoghasson, meg tovább építse a hasznos kis kapcsolatait. Mert felnőtteket is meghívott, meg az én korosztályomból is egy csapat idétlen kölyköt. Nekünk persze külön terítettek ilyenkor, meg úgy egyébként is eléggé el voltunk szeparálva, hogy ne zavarjuk apámékat. Kivételesen ilyenkor ihattunk is, persze nem akármit, általában bólét csináltak nekünk, de inkább csak gyümölcslé volt az, leheletnyi alkohollal. De azon a nyáron valamelyik barom unokatestvérem beleöntött a tálba titokban egy üveg tömény szeszt. Fogalmam sincs mit, de az biztos, hogy a legtöbben hülyére áztak tőle. Én sose szerettem azt a löttyöt, nemigen ittam belőle, szóval én nem ütöttem ki magam, de kedvem se volt azt nézni, ahogy körbehányják egymást azok az eszementek, és elvonultam a szobámba. Csak mire odaértem, már volt ott egy lány, aki az elsők közt dőlt ki, és az akkor még józanabbak pont ott fektették le. Valami francia csaj volt, a nevét se tudom, az egyik kuzinom levelezőtársa, vagy mi a fenéje volt, nem érdekes. A lényeg, hogy ott szunyált, és amikor elkezdtem keltegetni, hogy kirúgjam a szobámból, akkor félrészegen rám mászott, és …
Draco felnevetett.
– Nem tudok jobb szót Potter, de elkezdett szexuálisan molesztálni. Taperolt, meg arról motyogott, hogy milyen malacságokat akar velem csinálni, azt se tudtam, hogy vakarjam le magamról. Hanem közben vetkőzni is kezdett, és amikor levette a blúzát … – a fiú megint nevetett egyet.
– Hát, onnantól kezdve már nem is bántam annyira a dolgot. Mert amúgy jól nézett ki az a lány, meg közben a mámora is múlóban volt egy kicsit, ahogy felpörgött, hát hagytam, hogy azt csináljon velem, amit akar.
Draco elhallgatott egy kicsit, aztán még hozzátette:
– Nem volt rossz, de olyan nagy élmény se. Őszintén szólva, most már talán bánom is kicsit, hogy így történt az első. Nem vagyok egy romantikus alkat, de azért … ha rám hallgatsz, inkább csak olyannal kezdj elsőre, aki iránt érzel is valamit.
Harry nem is tudta hamarjában, hogy mit gondoljon. Ez olyan … olyan tipikus volt Malfoytól. Csak úgy egyszerűen megtörtént vele a dolog, anélkül, hogy előre eltervezte volna, anélkül, hogy készült volna rá, és már a nevét se tudja, hogy kivel. Harry maga sem így képzelte ezt az eseményt, de be kellett ismernie, hogy ha ő került volna ilyen helyzetbe, akkor ő sem biztos, hogy tiltakozott volna.
Míg ezen törte a fejét, megsűrűsödött a csend közöttük.
– Most nagyon megvetsz? – Draco hangja kicsit remegett, noha próbálta palástolni, hogy rosszul esik neki Harry félreértett hallgatása.
– Nem, dehogy. Miért tenném?
– Hát … hogy én képes voltam egy vadidegennel … – rángatta idegesen a vállát a szőke fiú.
– Ugyan, hagyd! – legyintett Harry. – Szerintem tízből kilenc fiú ugyanezt tette volna. Kivéve talán, ha épp szerelmes valakibe.
– Akkor mi a baj?
– Nincs semmi. Csak … – Harry keserűen elmosolyodott – azt reméltem, hogy megtudhatom tőled, hogyan kell idáig eljutni egy lánnyal.
– Ó, értem már! – vigyorodott el Draco. – Szívesen adok neked leckéket.
– De hát épp most mondtad, hogy magadtól még te sem …
– Mert nem akartam – vágott a szavába Malfoy. – Nem mert nem lettem volna képes rá. Csak eddig még egyetlen lány iránt sem éreztem úgy, hogy le is akarjak feküdni vele – magyarázta.
– Na de … és az, akibe szerelmes vagy? Azért vele csak próbálkoztál, vagy nem? – Harry egyébként sem értette, hogy milyen lány lehet az, akinek nem esete Draco.
A fiú félrenézett és hallgatott, Harry pedig megértette, hogy ez tényleg fájó pontja a mardekáros lelkének.
– Figyelj, ne haragudj, nem akarlak faggatni …
– Semmi baj – rázta a fejét Draco. – Csak nehéz róla beszélnem, mert … nem tudom, hogy mit fogsz gondolni rólam, ha megtudod …
Hiába hajtotta le a fejét, Harry látta, hogy idegesen rágja a szája szélét. Aztán Malfoy hirtelen felkapta a fejét, gyorsan szétnézett, és kifelé indult a vízből.
– Majd elmondom később, oké? Nem itt. Most menjünk.
Harry értetlenül, de engedelmesen követte, és közben elhatározta, hogy nem fogja faggatni Malfoyt. Megvárja, amíg képes lesz magától beszélni róla.

Aznap este vacsora után a nagyteremből kifelé jövet Malfoy megkérdezte:
– No, akkor megtanítsalak táncolni?
Harry megtorpant, és megvakarta a fejét. Arcán nem látszott túl sok lelkesedés, ugyanakkor tudta, hogy tényleg nem ártana legalább valamennyire megtanulnia táncolni.
– Hát … – nyögte elkeseredetten -, azt hiszem, igen. De valahogy úgy, hogy ne lássa senki. És ígérd meg, hogy nem fogsz nagyon kinevetni – vetett rá egy könyörgő pillantást.
Draco bátorítóan elmosolyodott.
– Nem foglak – mondta lágyan.
– Viszont azt nem tudom, hogy hol csináljuk – tette hozzá tanácstalanul. – A tánchoz zene is kell, viszont a klubban mások is vannak, és …
– Én tudom – szólt közbe Harry. – Gyere! – azzal elráncigálta a meglepett mardekárost a szükség szobája felé. Útközben elmagyarázta, hogy mi is az tulajdonképpen, és hamarosan Malfoy is meggyőződhetett a saját szemével arról, hogy a Roxfort egyik leghasznosabb varázslatával állnak szemben.
A szoba most egy tágas táncteremnek nézett ki. Az egyik sarokban álló asztalkán egy lemezjátszó volt, mellette rengeteg különböző lemez hevert. Harryék a mugli- és a varázsvilágban divatos zenék sokaságából válogathattak. Draco elég jól kiismerte magát közöttük, és feltett egy lemezt. Lassú, melódikus zene csendült fel.
– Kezdjük a lassúval, az az egyszerűbb – mondta. – Először is – nézett a tétován ácsorgó Harryre -, húzd ki magad!
Odament hozzá, kezével az álla alá nyúlt, és felemelte.
– Nézz rám! Mindig nézz a partnered szemébe, Potter, ez nagyon fontos. Már persze, ha akarsz tőle valamit, mert – itt elvigyorodott – ez itt most nem csak táncóra, hanem a hogyan vegyünk le a lábáról egy csajt tanfolyam első leckéje is.
Harry félénken visszamosolygott.
– Ez az! Második lecke: mosolyogj! Éreztesd a lánnyal, hogy jól érzed magad vele. Ettől ők is jól fogják érezni magukat, és mert neked köszönhetik az érzést, jobban fognak szeretni téged.
Malfoy kicsit hátrébb lépett, és végigfutatta a tekintetét Harryn.
– Jobban húzd ki magad, a válladat is feszítsd meg kicsit. Csinálj úgy, mintha baromira biztos lennél magadban, mintha tudnád, hogy te egy menő srác vagy, és büszke vagy erre.
Harry megpróbálta követni az utasításokat, de inkább nevetségesnek érezte magát, mint menőnek.
Draco oldalra billent fejjel nézegette, aztán megrázta a fejét.
– Bezzeg amikor a cikeszt emeled a magasba, akkor ki tudod húzni magad.
Harry elmosolyodott, és próbálta elképzelni, hogy épp most sikerült elkapnia a szárnyas kis aranylabdát. Ahogy felidézte a siker ízét, érezte, amint egyre természetesebbé válik a testtartása, és most már Malfoy is elismerően bólintott.
– Ez az – suttogta, és megint közelebb lépett hozzá, hogy megfogja a kezét a tánchoz. – Te vagy a menő kviddics-bajnok, és abban a nagy kegyben részesítesz engem, hogy táncolsz velem.
Harry felbátorodva fogta meg Draco karcsú derekát. Kicsit furcsa volt, hogy egy fiúval fog táncolni, de aztán túltette magát ezen. Hiszen Draco a barátja, és csak segíteni akar neki.
– Semmi bonyolultat nem fogunk csinálni. Egyszerűen csak lassan arrébb teszed a jobb lábad picit, aztán hozzá zárod a balt – mondta Malfoy.
Elindultak, aztán két lépés után Draco megállította.
– Eddig jó. Most ugyanez, de amikor a jobb lábaddal lépsz, kicsi emeld meg a csípőd is jobb oldalt, és amikor hozzá zársz a ballal, akkor ereszd vissza.
Harry megpróbálta így csinálni, és azon vette észre magát, hogy a mozgása már nem szögletes arrébb lépés, hanem ringó mozgás. Közben a keze is akaratlanul követte fel- s le ezt a ringást. Draco elismerően dicsérte. Elmentek így a szoba végéig, aztán vissza úgy, hogy most ballal kezdtek.
– Na látod, megy ez! Most ugyanez, de nem egyenesen megyünk, hanem amikor jobb lábaddal oldalra lépsz, akkor kicsit előre is.
Harry azon vette észre magát, hogy körben táncolnak. Ez tényleg egyszerű volt, sokkal egyszerűbb, mint hitte volna.
Boldogan elnevette magát. Malfoy visszamosolygott rá, de volt valami az arcán, amit Harry nem tudott hova tenni. A szőke fiú közelebb húzódott hozzá, és a nyakába tette mindkét kezét, miközben lassan tovább ringatóztak. Harry önkéntelenül a derekára tette a másik, most árván maradt kezét is, és közben zavar fogta el, de ugyanakkor bizsergető érzés is a másik fiú testének közelségétől.
– Ha olyan lánnyal vagy, aki tetszik neked – mondta halkan Draco -, akkor egy ilyen tánc remek alkalom arra, hogy jobban hozzábújj, esetleg kicsit megsimogasd. Ennyit a lányok sem szoktak bánni – azzal ujjaival beletúrt Harry tarkója fölött a hajába, és közben olyan vágyakozva nézett rá, mint aki eleped egy csókjáért.
Harrynek vadul dobogni kezdett a szíve ettől a tekintettől. Ha Malfoy csak azért csinálta ezt, hogy bemutassa, hogyan viselkedjen ő egy lánnyal, akkor is túl jól, túl hatásosan csinálta. Tényleg úgy érezte magát, mint akit pillanatokon belül meg fognak csókolni, és a legmegdöbbentőbb az volt, hogy Draco vágyakozó tekintete csak félős izgalmat támasztott benne, de valójában nem is bánta volna, ha megtörténik.
– Gyerünk, Potter, mutasd meg nekem, mit csinálnál egy ilyen helyzetben – Draco hangja és mosolya kicsit megtörte az előbbi hangulatot, és Harry zavartan megnyalta a száját, amiért olyan furcsákat gondolt az előbb.
Na jó, akkor most ezt visszakapja – gondolta magában kajánul, és megpróbálta beleélni magát abba, hogy ő tényleg egy menő srác, ahogy Malfoy mondta, és éppen meghódítani készül ezt a … ezt a valakit … most mindegy, hogy kit.
Lassan simogatni kezdte Draco derekát, és közben megpróbált egyszerre magabiztosan és vágyakozóan nézni a szőke fiú kék szemeibe. Tekintetük összekapcsolódott, és egy idő után hallotta, hogy Draco nyel egyet. A szemében pici félelem villant, és Harry győzedelmesen elmosolyodott.
– Jó tanítvány vagyok? – kérdezte, abbahagyva a simogatást, és feladva az előbbi szemkontaktust.
– Eszméletlen jó – motyogta Draco. – Ha ezt az előbbi nézésed bárkinél beveted, már viheted is az ágyadba. A végén még én fogok leckéket venni tőled.
Harry elnevette magát, és elhúzódott a fiútól. Malfoy még állt ott egy darabig tétován, aztán sóhajtva odament a lemezjátszóhoz.
– Nos, szerintem a lassúról ennyit, a csábításról szintén. Még megtanítalak téged egy kicsit ugrálni, aztán mehetsz bálozni meg csajozni – mondta, miközben lemezt cserélt. Egy tüzes ritmus harsant fel, és Malfoy visszasétált hozzá.
– Minden más táncnál, ami nem lassú, egy szabályt jegyezz meg.
Tartott egy kis hatásszünetet, aztán kivágta:
– Azt, hogy nincs szabály. Egyszerűen mozogj úgy, ahogy az adott zenére kedved van, egyedül arra figyelj, hogy bármit is csinálsz, azt a ritmusra tedd. Ne hidd, hogy bárki kinevet érte, ha valami furcsa figurát mutatsz be, inkább eredetinek fognak tartani. Egyébként se egymást szokták figyelni a táncolók. Igazából a lábadat se kell nagyon mozgatnod, ha nem akarod. Ha egy fiú ringatja a felsőtestét meg a kezét, már az is úgy néz ki nagyjából, mintha táncolna, és a lányoknak ennyi is elég – miközben beszélt, kivette a nyakából az iskolai nyakkendőjét, aztán odalépett Harryhez.
– Bekötöm a szemed.
– Miért? – kérdezte Harry, de tűrte, hogy Malfoy rátegye a szemére a nyakkendőt.
– Mert azt akarom, hogy engedd el magad, hogy képzeld azt, hogy senki se lát, még én se. Csak a magad kedvére táncolj, ne törődj azzal, hogy milyennek látszol közben.
Draco most mögötte állt, és miután megkötötte a fején a nyakkendőt, a keze lecsúszott Harry derekára, és a zene ütemére elkezdte ringatni a fiú csípőjét.
– Csak a zenére figyelj – suttogta a fülébe, és Harry érezte a fiú forró leheletét a fülén. Ettől megint furcsa bizsergés futott rajta végig. – Csak a zenére, a ritmusra – halotta Draco hangját.
Aztán a fiú ellépett mögüle, és Harry előbb bátortalanul, aztán egyre oldottabban elkezdett mozogni. Fogalma sem volt, hogy mit csinál, nem gondolkodott, nem tervezett, csak egyszerűen hagyta, hogy valami ősi ösztön megmozdítsa a végtagjait, a testét, és közben jól érezte magát.
Szinte rossz volt, amikor a lemez lejárt, és a zene végül elhallgatott.
Egy pillanatig csak állt, aztán levette a nyakkendőt a szeméről. Körülnézett, de Draco nem volt sehol. Csak egy pergamenlapot látott az ajtó előtt a földön. Megzavarodva sétált oda, és vette fel.

Jól táncolsz, nincs szükséged további leckékre.

Csak ennyi volt ráírva. Nem értette. Miért ment így el Draco?

Még este, lefekvés után is a fiú furcsa távozásán járt az esze. Valami zavarta Dracot, ezt egész nap érezni lehetett rajta. Attól tartott, hogy Malfoy kezd megint kikészülni lelkileg, és Harryben egyre jobban nőtt az aggodalom érte.
Nem akarta elveszíteni. Jó barát volt, és neki szüksége volt rá. Szüksége volt a kedvességére, a humorára, a törődésére. Mert Draco törődött vele, és nyíltan felvállalta, hogy kötődik Harryhez. Ez pedig jóleső melegséggel töltötte el Harryt, és ha őszinte akart lenni, akkor be kellett vallania magának, hogy ő is megszerette a szőke fiút.
Talán ezért nem bánta volna annyira, ha tényleg megcsókolja őt Draco aznap este? Hisz mi más egy csók, mint a szeretet kifejezése?
Harry pedig tisztában volt vele, hogy neki iszonyú szüksége van arra, hogy szeressék. Túl sokáig nem kaphatta meg ezt az élettől, és azóta sem volt neki elég annyi belőle, amennyit a barátai nyújtottak. Ráadásul a legközelebbiek, Ron és Hermione mostanában nemigen törődtek vele, és a Roxfortban lassan Malfoy vált az egyetlenné, aki igazán közel állt hozzá.
Ilyen gondolatokkal aludt el, és még álmában is a szőke fiút látta.

Nyár volt, és kinn fürödtek a tóban meztelenül. Egyszer csak Draco elindult felé a derékig érő vízben, izmos felsőtestén csillogtak a vízcseppek, és Harry tudta, hogy amint odaér hozzá, meg fogja csókolni őt. De nem mozdult, és amikor megérezte a hozzá simuló meztelen bőrt, és a meleg szájat a sajátján, vad izgalom és gyönyör fogta el. Olyan erős volt az érzés, hogy felébredt tőle, és felülve, egy pillanatig csalódottan bámult bele az éjszakába. Érezte, hogy merevedése van, és fájó hiányérzete, amiért egyedül van, és már nem érzi Draco testét a sajátjához simulva, mint álmában.
Megzavarodva zuhant vissza a hátára. Nem volna szabad, hogy egy fiú ilyen érzéseket keltsen benne. Egy lány igen, na de egy fiú?! Még egy ártatlan, szeretetteljes csók talán rendben van egy fiúval is … de az, hogy így felizgul tőle, az már rémisztő.
A vágya azonban továbbra is kínzóan feszítette ágyékát, és ösztönösen belenyúlt a pizsamájába. Ritkán csinált ilyet, de most nagyon-nagy szüksége volt az önkielégítésre. Tudta, hogy különben képtelen lenne megnyugodni, és most egyetlen szobatársa sem zavarta ebben, hisz mindegyik hazament a szünetre.
Bekészített egy zsebkendőt, és elkezdte simogatni magát. De valahogy nem ment a dolog, mert nem tudott egyetlen lányt vagy nőt sem maga elé képzelni, ahogy ilyenkor szokta. Újra és újra csak Draco lopakodott be a gondolatai közé, ahogy álmában közeledett felé a vízben.
Harry végül megadta magát a vágyának, és megpróbálta elképzelni, ahogy a fiú átöleli, megcsókolja, hozzásimul a testével, végül lecsúszik rajta a keze az ágyékáig. Mire odáig ért a fantáziálásban, hogy Draco markába fogja az ő előre meredő farkát, elélvezett.
Egy ideig gondolattalanul pihent, aztán szégyenkezve rendbe szedte magát, végül a hátára heveredett, és a mennyezet felé bámulva megpróbálta feldolgozni ezt az egészet. Úgy érezte, felbolydult a lelke, és sürgősen rendet kell tennie ebben az érzelmi zűrzavarban.
Nem akarta elhinni, de mégis megtörtént. Egy fiúról fantáziálva élvezett el.
Nem értette, hogy miért következett ez be. Nem érezte magát még csak biszexuálisnak se. Nem érdekelték a fiúk, nem izgatták őt sose. Most se. Csak Draco, egyedül ő, de mostanáig ő sem. Viszont ő még ebben a pillanatban is. Még így, kielégülve is vágyott rá, hogy itt legyen vele.
De miért?
Mert Malfoy a hosszú, szőke hajával, finom arcvonásaival, fehér bőrével kicsit hasonlít egy lányra?
Nem, nem valószínű, hisz minden másban nagyon is férfiasan néz ki, és Harryt az álmában és a fantáziájában is sokkal inkább az olyan részletek izgatták fel, mint a szelíden kidomborodó mellizmai, és nem a haja.
Vagy amiatt a ragaszkodás miatt történt ez, ami kialakult közöttük?
Ez már sokkal valószínűbbnek tűnt, de Harry érezte, hogy nem ez a teljes magyarázat.
Nem, az igazi ok sokkal inkább ott van … – töprengett magában -, ott van, hogy Draco … igen, Draco nem úgy bánik vele, mint egy egyszerű barát. Nem úgy néz rá … Az a vágyakozó pillantás az este … az NEM MEGJÁTSZOTT volt! – döbbent rá. Azért volt hát rá ekkora hatással, mert Draco valódi, őszinte érzései tükröződtek a fiú szemében.
Harrybe belecsapott a felismerés. Ő az, ő az, akibe Draco szerelmes! Összeállt a kép, értelmet nyertek Malfoy szavai, viselkedése. Az elnémulása, amikor szóba került a szerelme.
Vagy csak a saját vágyai csalják meg? – bizonytalanodott el. Talán csak beleképzel olyat Dracoba, amit szeretne?
Mert ha magába néz, hogy mi lenne neki a legjobb, akkor az az igazság, hogy valóban szeretné, ha így érezne iránta a fiú. Egyszerűen mert … mert akkor együtt lehetnének.
Igen, ez volt az, amit akart. Együtt lenni vele, odabújni hozzá, érezni őt, mint ahogy tánc közben, mint ahogy az álmában érezte. Mert az jó volt, és ő akarta ezt a jót.

Lassan megnyugodott. Ő nem meleg. Draco talán, de ez mindegy. Ő nem az.
Csak egyszerűen kielégítetlen, sokkal jobban az, mint hitte. Ezért vágyik a testi kapcsolatra ilyen hevesen, annyira erősen, hogy már igazából nem is számít, hogy kivel jön az létre.
Illetve igen, de más szempontból.
Draco azt mondta, hogy ne kezdjen olyannal, aki iránt nem érez semmit, de Harry eddig se gondolt ilyesmire. Nem, neki ez nem menne – jött rá -, neki valószínűleg nem ment volna egy idegennel, úgy mint Malfoynak.
Neki szüksége volt érzelmekre, hogy kívánni tudjon valakit, viszont a sors furcsa fintoraként most csak Draco van, aki iránt mély érzéseket táplál, akit igazán szeret. És mert így érez, és ugyanakkor erős vágy él benne az intim kapcsolat iránt, ez a vágy most Dracora irányul.
Nem volt teljesen biztos benne, hogy ez így van, de ez tűnt a leglogikusabb, és főleg, a leginkább elfogadható válasznak.
Bizonyos mértékig megnyugodva aludt el. Semmi más dolga nincs, mint megtudni, hogy Draco valójában mit érez iránta.

Másnap reggel belépve a Nagyterembe, első dolga volt szétnézni. Malfoyt kereste a tekintete, de nem látta sehol, és a fiú később sem került elő, pedig Harry hosszan tologatta az el nem fogyasztott reggelije maradékát a tányéron. Végül felállt, és elindult az alagsor felé. A mardekárosokhoz ugyan nem mehetett be, de remélte, hogy valamelyikükkel kihívathatja Dracot. De Moon, akivel összeakadt, azt mondta, hogy Malfoy már kora reggel eltűnt a szobájából.
Vajon hova mehetett olyan korán Draco? – töprengett Harry magában.
Én hova mennék a helyében? – tépelődött tovább, és arra jutott, hogy ha nem a klubhelyiségben lenne, vagy a Nagyteremben, akkor a könyvtár jöhetne még szóba.
Malfoy azonban ott sem volt, és Harry tanácstalanul bámult ki a kastély ablakán. Pillantása a kviddics-pályára esett, és átsuhant rajta egy ötlet. Már szaladt is a kabátjáért, aztán nekivágott, hogy a térdig érő hóban átgázoljon a pálya lelátójáig. Azt a helyet kereste, ahol szeptemberben rábukkant Dracora. Remélte, hogy nem ott találja őt. Remélte, hogy nem holtan találja ott.

Ahogy bebújt a gerendák közé, megállt egy pillanatra, hogy a kinti vakító fehérség után hozzászokjon a szeme a sötétséghez, amit itt fogadta. Aztán előhalászta a pálcáját, és annak gyenge fénye mellett lassan beljebb botorkált.
Amikor végül meglátta a gerendán ülő Dracot, érezte, hogy egy nehéz kő gördül le a szívéről. A fiú szemmel láthatólag élt, és nem is úgy nézett ki, mint aki valami végzetesre készül.
– Szia! – köszönt vidáman Harryre. – Nyugi, most nincs nálam méreg. Sőt, whisky sem, pedig az talán nem ártott volna meg ebben a hidegben – ölelte át magát fázósan.
– Mi a fenének bújtál megint be ide? – morogta Harry, és odament hozzá.
– Csak … gondolkozni akartam. És ez tűnt a legjobb helynek – felelte Draco lehajtott fejjel. – Meg aztán – nézett fel kis idő múlva Harryre -, kíváncsi is voltam.
– Mire? – kérdezte Harry, és feltelepedett mellé a gerendára, de rögtön meg is bánta, mert jéghideg volt.
– Arra, hogy megtalálsz-e itt. De megtaláltál – mondta lágyan a szőke fiú, és mosolyogva végigsimította Harry arcát egy pillanatra.
Harry az érintéstől két dologra jött rá azonnal.
Az egyik, hogy igaz volt a gyanúja, és Draco minden bizonnyal vonzódik hozzá. Sőt, mintha most már nem is akarná titkolni.
Másrészt észrevette, hogy a fiú kezei még hidegebbek, mint a gerenda, amin ülnek.
– Gyere innen azonnal, te őrült! – förmedt rá, és leugrott a földre. – Teljesen átfagytál! – fogta meg a mardekáros kezét, és húzta le magához, aztán elkezdte maga után vonni kifelé.
De Draco visszatartotta.
– Várj, Harry! Mondanom kell valamit.
Talán életében először szólította a keresztnevén őt, és Harry már sejtette, hogy Draco be akarja neki vallani, hogy ő az, akibe beleszeretett.
– Majd elmondod később.
– Nem, most kell! Amíg nyugodt helyen vagyunk.
Harry visszafordult hozzá, és most ő érintette meg Draco arcát kedvesen. Az is jéghideg volt.
– Nyugodt helyre viszlek. De sokkal melegebbre. És én is mondani akarok neked valamit – mosolygott rá, és kicsit megsimogatta azt a hideg arcot. Már nem volt a kezében a pálcája, de anélkül is látta a Draco arcán és szemében felszikrázó boldog ragyogást.
Most már hagyta, hogy Harry továbbra is kézen fogva maga után vonja egész a kastély keleti szárnyának saroktornyáig. Úgy vágtak át a mezőn, hogy bárki megláthatta volna őket, amint egymás kezét fogják, de Harryt nem érdekelte. Csak az volt fontos, hogy hozzáérhet ahhoz a kézhez, ami éjjel a képzeletében egész máshol érintette meg őt. Érezte, hogy az emléktől újra feltámad a vágya, és már alig várta, hogy elérjék a tornyot. A tornyot, ahol semmi más nem volt, csak egy csigalépcső, amin a szintek között lehetett közlekedni – legalábbis a beavatatlanok számára. Harry azonban tudta a Tekergők Térképéről, hogy két szint között van egy titkos ajtó, ami egy pici szobába vezet.
A szoba alig volt nagyobb, mint egy vasúti kocsi fülkéje, és a berendezése is hasonlított ahhoz. A titkos ajtóval szemben egy beüvegezett lőrés-szerű kis ablak volt, amin át a fényt kapta a kis helyiség, és nem is volt más benne, mint egy-egy hosszú, fából készült pad a szemközti falak mentén, aminek az ülés részét fel lehetett hajtani, és amin egy-egy vastag, szövettel behúzott szivacs biztosította a kényelmes ülést. Valahol a fal mentén húzódhatott az épület kéményei közül az egyik, és az azon át szálló forró levegő átmelegítette a falakat is.
Ide húzta be maga után Harry Dracot, aki meglepetten nézett szét.
– Honnan tudtad, hogy ez itt van?
– Az mindegy. A lényeg, hogy itt jó meleg van, és senki sem fog zavarni minket – Aztán elpirult. – Itt szoktam … ide szoktam jönni, ha olyat akarok csinálni, ami … magánügy.
Malfoy megérthette, hogy miről beszél, mert ő is elpirult kicsit.
– Jó hely – motyogta. – Sokkal jobb, mint a seprűtároló – nyalta meg zavartan a szája szélét.
Aztán összenevettek Harryvel. Végül Draco elkomolyodott.
– Figyelj, azt hiszem, az a tisztességes, ha elmondom neked …
– Hogy te a fiúkat szereted? – kérdezett közbe Harry. Gyorsan a végére akart járni a dolognak.
– Rájöttél? – csodálkozott Draco. – No persze – mosolyodott el -, hiszen te egy kész nyomozó vagy …
– Nos, hát inkább … – folytatta aztán – fogalmazzunk úgy, hogy eddig még csak egy emberbe tudtam beleszeretni, és az fiú. És az te vagy – tette hozzá kicsit elsápadva, de eltökélt arccal.
– Megéreztem – bólintott Harry. – No nem rég, csak tegnap jöttem rá. Amikor tegnap táncolni tanítottál, egy pillanatra úgy éreztem, hogy mindjárt megcsókolsz.
– Nem tennék olyat, amit te nem akarsz – rázta a fejét Draco.
Harry odalépett hozzá és átölelte a nyakát. Draco arcán megjelent egy reménykedő mosoly.
– És ha akarom? – kérdezte Harry.
– Akkor … – nyelt egyet a szőke fiú, aztán további válasz helyett hevesen magához ölelte Harryt, és szenvedélyesen rátapadt a szájára.
A mód, ahogy mohón ízlelgette az ajkát, ahogy a bátortalanság legkisebb jele nélkül behatolt a nyelvével a szájába, egyértelművé tette Harry előtt, hogy Draconak tényleg van tapasztalata ebben. De ez nem számított, legalábbis közel sem annyira, mint az a felfedezés, hogy miért nem érzi furcsának, zavarba ejtőnek, nem illőnek vagy esetleg szégyellnivalónak, hogy mindezt egy fiúval csinálja, hogy egy fiú keze siklik végig kutatóan a testén, és ő nem viszolygást vagy undort érez, hanem izgalmat és vágyat.

Draco fiú volt, mint ő, és pontosan azt akarta, amit ő. Nem azt, hogy randira hívja őt, nem azt, hogy kedvesen elbeszélgessen vele, nem azt, hogy vigye a táskáját, vagy kézen fogva sétáljon vele Roxmortsban, és szerelmes szavakat suttogjon neki Madam Puddifoot ízléstelen berendezésű kávézójában, miközben színes konfettik esnek bele a csészéjükbe.
Draco gyönyört akart, gyönyört, ami az érintéseik nyomán kel életre. A testét akarta, a meztelen testéhez akart hozzábújni a sajátjával, miután lázas simogatások között szinte letépték egymásról a ruhát. A bőrét akarta kóstolgatni az ajkával, végignyalni a hasát a forró nyelvével, és a szájába ereszteni Harry merevedését, hogy aztán morzsolgassa az ajkaival, újra és újra kiszívja a fiúból bőségesen ömlő előnedveket, miközben a heréit masszírozza az egyik kezével, és a fenekét simogatja és markolássza a másikkal.
Harry pedig hagyta, hogy azt tegyen vele, amit akar, mert mindezt ő is akarta. Gyönyört akart ő is, és kielégülést. Az érzést akarta, amit Draco ujjai szereztek, ahogy rákulcsolódtak, és körbezárták a makkját. A nedves és forró száját akarta, ahogy magába fogadja, a fürge és izgató nyelvét akarta. Sóhajtozni, majd nyögni akart a kéjtől, és végül kiáltani, amikor úgy érezte, hogy már nem bírja tovább ezt a csodálatos érzést.
És nem akart kérdéseket.
Draco pedig nem is kérdezett semmit. Miután Harry elélvezett, némán magához ölelte őt, és így tartotta egy darabig az elgyengült fiút. Aztán a földre söpörte a padokról a szivacsokat a szétdobált ruháik mellé, és lefektette Harryt. Mellébújt, aztán csak nézte őt a boldogságtól ragyogva, miközben saját magát simogatta.
Harry hálásan végigfuttatta a kezét Draco szőke fürtjein, aztán lecsúszott a keze a sápadt bőrű fiú oldalán, végül megállapodott az ágyékánál. Draco eleresztette magát, hogy utat engedjen Harry kezének, aki először csak az ujjai hegyével cirógatta meg őt, de ennyi is elég volt, hogy a szőke fiú sűrű sóhajtozásokba kezdjen.
Harry elmosolyodott, tetszett neki ez a reakció. Draco fölé hajolt, és zöld szemével a fiú kékjébe meredve körbefogta azt a vágyakozó testrészt. Finoman megszorította, és Draco felnyögött az élvezettől. Harry ráhajolt, és most ő hatolt bele a nyelvével a másik szájába, miközben ütemesen verni kezdte Draco farkát. Valahol a tudata mélyén hallotta, hogy a fiú még a csók közben is nyöszörög a kéjtől, és érezte, ahogy a vágytól felajzva ösztönösen emelgeti a csípőjét, hogy még jobban belesimuljon Harry markába. De közben a szája, a nyelve, a keze és egész, Dracohoz simuló teste olyan ingereket közvetített felbolydult érzékei felé, amelyek új tüzet kezdtek benne éleszteni. Még halvány volt ez a bizsergető érzés, de arra épp elég, hogy vágyjon még inkább hozzábújni Dracohoz, és minél több gyönyört adni neki. Gyorsított a tempón, és most már nem a fiú száját, hanem a nyakát csókolgatta. Hallani akarta, ahogy egyre szaporábban zihál. Érezte, hogy már nem kell sok Draconak se, és nem tévedett. Egy rándulás, egy nyögés, és máris úgy spriccelt ki, ahogy igazán csak egy kamasz fiú tud.
Aztán csak feküdtek ott egymást átölelve, nedvesen, izzadtan, összetapadva, és boldogan.

A szex jó dolog. Az élet meg rövid. Az enyém valószínűleg pláne. Ki kell használni, ami van.
Harry ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal nyugtatgatta magát, ha időnként egy pici hang olyat kezdett suttogni neki belül, hogy valamiért mégsincs az rendben, hogy rendszeresen, szinte majd minden nap titokban felkeresik azt a pici szobát Dracoval, ahol aztán szó nélkül egymásnak esnek, és vadul falják egymás testét. Mostanra már Harry számára is természetes volt, hogy ne csak a kezével, hanem a szájával is kielégítse Dracot, mi több, még élvezte is, mert Malfoy olyan hangokat adott ki közben, hogy Harry a világ legjobb és legügyesebb szeretőjének érezte magát tőle – ami persze végtelen elégedettséggel töltötte el.
De a legjobb az egészben talán az volt, hogy továbbra sem voltak kérdések. Draco boldog volt, és nem akarta tudni: miért? Talán megsejtette, hogy Harry szeretete nem szerelem, és vágya is csak véletlenül és ideiglenesen irányul rá. De beérte ennyivel, és ez az ennyi nem is volt kevés.
Harry szinte kétségbeesett szenvedéllyel vetette bele magát a testi örömök habzsolásába, és mindent akart. Nem félt semmit kipróbálni, és Draco bármilyen vágyát hajlandó lett volna kielégíteni. Furcsa módon azonban a szőke fiú nem kért tőle sokat. Néha nem is engedte, hogy Harry vele foglalkozzon, csak nézni akarta a kielégült fiút, ahogy boldogan piheg mellette.
– Furcsa vagy így, szemüveg nélkül, mondtam már? – jegyezte meg. – Szeretem a szemüvegedet. Meg a szemedet is – és megcsókolta Harry lehunyt szemhéját, egymás után mindkettőt. – Meg a szádat … meg a nyakad … meg a …
Harry csiklandósan felnevetett, mert a testén lassan lefelé húzódó száj és nyelv épp egy érzékeny pontot ért el a torka alatt, és visszahúzta az arcához Malfoy száját, hogy megcsókolja. Aztán mélyen belenézett azokba a kék szemekbe, és kibökte a kérdést, ami már régóta foglalkoztatta.
– Mondd csak … megdugni egyáltalán nem akarsz engem?
Draco azonnal megrázta a fejét, szemében kis ijedelem villant.
– Nem. Nem Harry, mert … én sose csináltam ilyet, és ez azért nem olyan, mint egy lánnyal. Meg is sérülhetsz, és biztos fájna is, és én azt nem akarom.
Harry beharapta a szája szélét.
– Szerintem meg nem fájna. Nem, mert én is akarnám – bökte ki végül.
Draco gondterhelt sóhajjal lejjebb csúszott, és Harry mellkasára fektette a fejét, onnan hallgatta, ahogy Harry tétován folytatja:
– Persze, ha idegenkedsz tőle, hogy egy olyan helyre dug be magad, ahol … tudod …
– Az egy meglepően tiszta hely. Már ahhoz képest, amit az emberek gondolnak róla – motyogta Draco.
Harry összehúzta a szemöldökét.
– Ezt honnan veszed?
– Utána olvastam.
Harry elvigyorodott.
– Szóval mégis érdekel téged a dolog.
Draco hallgatott egy ideig.
– Nem is mondtam, hogy nem érdekel. De nem annyira, hogy tönkretegyelek téged vele. Nekem jó így is. De ha te akarod … már úgy értem, hogy fordítva …
– Naná, hogy akarom! – élénkült fel Harry. – Először is – kezdte számolni a kezén -, mindent ki akarok próbálni, amit lehet. Másodszor nekem mindenféle módon kell az a csodálatos tested – folytatta vigyorogva -, amire olyan büszke vagy. Végül pedig be akarom neked bizonyítani, hogy nem fog se fájni, sem más baj nem lesz belőle.
– Mióta vagy te ilyen magabiztos, Harry? – emelte fel a fejét gyanakodva Draco.
Harry vigyora még szélesebbé vált.
– Én is utána olvastam – azzal felnevetett.
Draco játékosan ráütött, és nevetve vidám hancúrozásba kezdtek, ami azzal végződött, hogy most Harry került Malfoy fölé.
– Akarod? – kérdezte Dracotól elkomolyodott arccal, és a szőke fiú bólintott.
– Veled mindent, Harry – suttogta, most először éreztetve vele, hogy kettőjük közül számára ez nem csak szexet és fizikai gyönyört jelent, hanem a lelkét is odaadja a testével együtt neki. – Veled mindent – ismételte meg.
Harry előhalászta a talárja zsebéből azt a tégelyt, amiben a kenőcs volt. Titokban saját maga készítette el egy olyan recept alapján, amit a felvilágosító kiadványok egyikében talált. Maguk a tájékoztató füzetek egy elzárt szekrényben voltak a könyvtár egyik eldugott zugában, amit csak a 14. évüket betöltött tanulók nyithattak ki – de ők bármikor. Volt köztük egy füzet is, amibe bárki beírhatta a témával kapcsolatos kérdéseit, és a füzet válaszolt neki. Harrynek kimeredt a szeme, amikor rájött, hogy az őt érdeklő témában is vannak ott felvilágosító írások. A lányok szobáját védő varázs után nem gondolta volna, hogy a Roxfortban ennyire toleránsan állnak hozzá az ügyhöz. Bár … Hermione is mondta, hogy az a védővarázs már rég nem oda való, és inkább csak véletlenül maradt így, mint szándékosan.

De most nem ez járt a fejében, sokkal inkább az, amit olvasott. Kicsit félretette a tégelyt, és odasimult Draco meleg testéhez. Még mindig nem tudott betelni az érzéssel, hogy egy élő, lélegző testet ölelhet, és puha bőr ér az övéhez. Simogatni és csókolgatni kezdte Dracot mindenütt, aztán lassan lecsúszott a lába közé, és a szájába vette őt. Draco sóhajai megint olyan hangosak voltak, hogy Harrynek vissza kellett vennie a tempóból, mert nem akarta idő előtt a csúcsra juttatni. Inkább már csak nyalogatta, mint szopta a fiút, és közben belenyúlt a tégelybe, hogy bekenje előbb kívül Draco fenekét, aztán óvatosan beljebb tolta a mutatóujját. A fiú egy kicsit megfeszült, de aztán boldog sóhajjal engedte el magát – valószínűleg annak a fürge nyelvnek köszönhetően, ami épp akkor táncolt körbe a makkján. Hamarosan furcsa, eddig még soha nem hallott nyögések törtek ki a torkából, és szintén szokatlan remegésbe kezdett az egész alhasa, ahogy Harry egyre mélyebbre tolta be az ujját, és elérte Draco prosztatáját.
– Harry … – nyögte szinte ijedten, ahogy felemelve a fejét a lábai közt fekvő szeretőjére nézett – ez … ez nagyon …
Aztán egy, szinte üdvözült mosollyal visszahanyatlott a feje. Harry elvigyorodott a hatástól, aztán óvatosan bedugta a középső ujját is Draco fenekébe.
Mire úgy érezte, hogy épp eléggé bekente és kitágította őt, Draco már csak vinnyogott összeharapott szájjal, és szinte széttépte a vad markolászásával a szivacsmatracot, amin feküdtek. Most jött az a rész, amitől Harry a legjobban félt, és amire leginkább vágyott – de fantáziáiban sem volt olyan jó az érzés, mint az, amikor végre nem a keze merült el Dracoban. Szilárd elhatározása, hogy nagyon óvatos lesz, most köddé válni látszott, mert legszívesebben csak egyre mélyebben és egyre gyorsabban merült volna el abban a tűzforró, szűk lyukban újra és újra. Ha volt valami, ami visszatartotta ettől, az épp az volt, hogy tökéletesen átérezte, mennyire kiszolgáltatott most Draco, mennyire átengedte maga fölött az irányítást. Tényleg igyekezett vigyázni, de aztán fokozatosan elvesztette az önkontrollját, ahogy lehunyt szemmel próbálta kiélvezni minden apró részletét ennek a fantasztikus együttlétnek. Végül kezdett teljesen elmosódni a külvilág, már nem érezte igazán sem saját magát, sem Dracot, mindössze egyetlen testrésze létezett még: az, amelyik sosem érzett gyönyörben úszott. Aztán a gyönyör a bensőjéből áradó lüktetéssé változott, és Harry úgy érezte, hogy most, most kellene megállítani az időt, és örökre így maradni.
De az idő persze nem állt meg, és végül lassan ő is magához tért. Kinyitotta a szemét, és rámosolygott Dracora. Már épp ráhajolt volna, hogy megcsókolja, amikor eljutott a tudatáig, hogy Draco arca könnyektől fénylik.
– Fájt? – kérdezte ijedten.
Draco tagadóan megrázta a fejét.
– Nem. Csak nem bírtam ki, annyira jó volt – suttogta. – Azt hittem, szétszakadok, de nem tőled. Hanem attól, amit éreztem.

Amikor Harry már újra mellette feküdt, Draco megint elsírta magát egy kicsit, de a szája végig mosolygott közben. Harry zavartan simogatta a haját, miközben arra gondolt, hogy kettejük közül Draco a szerencsésebb, és először érezte azt, hogy furcsa dobogásba kezd a szíve, ahogy belenéz azokba a ragyogó kék szemekbe.