Fordulatot vett Sz. Dézi gyilkosságának ügye. Az egyik gyanúsított, T. Adrienn védője új szakértő kirendelését kérte, aki szerint nem biztos, hogy a lány tevőlegesen részt vett barátnője megölésében, vagyis többször beleszúrt.
T. Adrienn fogva tartása első percétől hangoztatta, hogy Sz. Dézit nem ő, hanem volt szerelme, László ölte meg. Azt nem tagadta, hogy ott volt, amikor László halálra szurkálta a lányt, de ő a dolgát végezte, nem tudott segíteni barátnőjén. A rendőrség szakértője azonban úgy nyilatkozott: a gyilkosságot két ember követte el.
– Én ezt a véleményt nem fogadtam el, kérvényeztem új szakértő kirendelését, aki megállapította: nem biztos védencem bűnössége – tudtuk meg dr. Kamarás Péter ügyvédtől. – A szakértő kimondta: attól, hogy a szúrások ereje nem egyforma, nem biztos, hogy két elkövetőtől származnak.
Az ügyvéd szerint ez új megvilágításba helyezi az ügyet, hiszen Adriennt is gyilkossággal gyanúsítják, de a bíróságnak másképp kell ítélkeznie.
Mint ismert: 2008. augusztus 23-án holtan találták az M5-ös melletti erdőben Sz. Dézi modellt. A fiatal lányt több késszúrással megölték. A rendőrség pár nappal később egy nyíregyházi panzióban elfogta a gyilkosság két feltételezett elkövetőjét, Adriennt és Lászlót. Adrienn az első perctől nehezen viselte a börtönéletet, elmondása szerint több inzultus is érte a rácsok mögött.
– Védencem ez idáig Egerben volt, most azonban Budapestre szállították, hogy kábítószer-elterelésen vegyen részt – meséli dr. Kamarás. A nagy port kavart ügy legközelebbi tárgyalása február 28-án kezdődik. A gyilkosságból színdarab is lett.
Nem hagyományos ez a színház, hanem progresszív kabaré ez, de a legjobb fajtából. Értelmes, okos kabaré, amely szórakoztatva reagál nagyon fontos, húsbavágó kérdésekre. A Pelsőczy Réka rendezte Kicsi nyuszi hopp hopp című produkció kiindulópontja egy tinédzsergyilkosság, és a szcenírozott dokumentumdrámának induló előadásról először nem is gondoljuk, hogy nevetni lehet majd rajta. Pedig lehet, mert a legjobb értelemben vett görbe tükör, a felgyorsult-mediatizált társadalomban nevelkedett fiatalokat körülvevő magatartásminták okozta torz értékrendszer tükre. Érdemes megnézni, mielőtt a lefitymáló „ezek a mai fiatalok…” közhelyet aggasztjuk a tizenévesek tetteire.
Mert ezeknek a mai fiataloknak nem jelent igazából semmit, hogy megölik Mercit, a toplessmodell-lányt - a valódi történetben Dézi – aki velük autózik. Megölik, mert… hát éppen így esett. Nem is akarták. A lány szerint különben is a fiú volt, a fiú szerint a lány. Ők nem is tettek semmit, csak észrevették, hogy meg van halva. Pelsőczy a vallomásokat követően visszaforgatja az időt: a lány és a fiú ülnek a kocsiban a gyilkosság után, és megszólal Merci mobilja, saját csengőhangon persze. Menekülniük kell. Pénzt kell szerezniük – a legegyszerűbb, ha a lány beáll táncosnőnek, mulatóba, peepshow-ba, végül is mindegy. Saját tánc háromezer, kézzel kiverés hat, szopás kilenc, dugás tizenkettő. Gyors pénz, megéri. A test csak eszköz, a szex munka. De ha nincs pénz, van szerepjáték – minden szállodában másnak adják ki magukat: fiatal házasoknak, testvéreknek, turistáknak. Bejön. A média fölkapja Mercit, és fölkapja őket is. A menekülés kaland. Végre van mit érezni, végre van cél. Mit adtak föl ezért? A lődörgést, a McDonald’s-romantikát, a semmittevést, a nihilt. Egy ponton elbábozzák a Hófehérkét – az ő happy endjükben Merci-Hófehérke kinyiffan, a vadász és a mostoha legnagyobb gyönyörűségére.
Mit jelent az ő számukra a gyilkosság? Fel tudják-e fogni azt, hogy ez nem egy animációs film, amiben a feltámadás lehetséges, mint Kenny számára epizódról epizódra? Hogy az élet nem érzelmi panelek és cselekménysémák sorozata? Hogy a problémák nem oldhatók meg egyetlen jól kitalált mondattal? Miből gondolnák, hogy a tetteiknek következménye van, ha egy következmények nélküli világ öleli őket körbe? Csodálkozni való-e, hogy kommunikációs repertoárjuk nem terjed túl a gúny, csalás és érzéketlen vagdalkozás hármasán? Óriási nézettséggel jutalmazzuk az érzelmes zenei aláfestéssel ellátott, öncélúan könnyfakasztóvá montírozott személyes tragédiákat felvonultatott műsorokat, amelyek számára a tragédiára való rácuppanás oka nem együttérzés vagy társadalmi felelősség, hanem a magas reklámbevétel. Teljesítmény nélküli botrányhősöket nevezünk celebnek, dilettáns álművészekkel, ismeretlen hírességekkel van roskadásig pakolva a főműsoridő. Ez rendben van? És meglepődünk, ha a fiataloknak nincs értékrendszerük, életstratégiájuk, csak a buli, a bebaszás, a tudatlanul mindent elutasító verbális lázadás?
Még mielőtt félreértenénk: a Csémy Balázs és Réti Adrienn improvizációiból és ötleteiből összeálló montázs nem menti fel a gyilkosokat, sőt. Csak éppen megmutatja, hogy miért válhattak tökéletesen érzéketlenné, simulékonnyá, zavarttá ezek a fiatalok. Éppen hogy kitágítja a bűnösök körét, éreztetve: áttételesen az egész társadalom bűnrészes. A hiszékeny emberek, a mindenki által nézett, primitivitást sugárzó média, az értéknek hazudott felszín – mind egy irányba, a totális értékválság felé mutatnak. A szürreális road-movie forma remek keretet és megfelelő elvontságot biztosít ahhoz, hogy nyíltan, magabiztosan és következetesen épüljön föl a megrázó kép – és tényleg szörnyű, hogy ez nevetséges. Miért nem vesszük észre, hogy a kinevetés itt nem elég, és cselekedni kellene annak érdekében, hogy ne legyen a látott kép jellemző? Lehet, hogy nem lenne ennyire szórakoztató a világ, de talán jobb irányba menne. Hogy itt nagyon is konkrét dolgokról van szó, arról a széken található üzenet biztosít: „A történetben szereplő személyek, nevek és helyek kitaláltak, bárminemű azonosság a valósággal csak a véletlen műve.”
A rendezőn kívül a különösen érzékeny ritmusért Galambos Gábor dramaturgot, az önmagán túlmutató látványkoreográfiáért Bodor Johanna koreográfust, az előadás egyik csúcspontját jelentő Hófehérkéért Tengely Gábor bábrendezőt, a nagyon lázadó popipari zenetermék vaskos frankómondó karikatúra-dalszövegéért Máthé Zsoltot illeti külön elismerés. A rendkívüli figyelmet, gyors változtatásképességet, pontos reakciókat és sok arcot igénylő játékban szívvel és lélekkel van benne az előadás alapkoncepcióját is szállító két színész, Csémy Balázs (a kecskeméti Katona József Színház tagja) és Réti Adrienn (a Bárka társulatából). Mindkettejükön nagy felelősség, amit ők szívesen, sok munkát belefektetve viselnek, ennek köszönhetően új arcaik sejlenek fel. Dinamikusak és erősek, koncentráltan dolgoznak, időben váltanak, bár Rétinek ez rugalmasabban megy, s neki jut a „föle” is, az Erotika-kiállításon készített interjúban általa alakított, magának lelket hazudó árucikk természetes mesterkéltsége a paródiaműfaj egyik csúcsa.
A Kicsi nyuszi hopp hopp című előadással a modern, kortárs kabaré érkezett meg Budapestre, ami persze egyáltalán nem hasonlít arra, amit eddig kabaréként ismertünk. Viszont csak most, látva az előadást, eszmélünk föl, milyen hiány van belőle. És nem árt leszögezni azt sem, hogy ez a valódi kabaré egyúttal valódi színház is. Kritika Ugrai István.
Mi történt Veszprémben közvetlenül Cozma halála elõtt? Miért kötöttek bele a kézilabdás sztárba? Mi vezetett a szörnyű gyilkossághoz? Vallomás Németh Győzőtől, az ügy egyik gyanúsítottjától.
Az utolsó, 52 millió forintos DNS-tesztből kiderül: P. József egyedül gyilkolt és megerőszakolta áldozatát. Bebizonyosodott: megerőszakolta, mielőtt bestiálisan meggyilkolta P. József (26) H. Nórát (†14), akinek holttestére édesapja talált rá még 2008 novemberében a helyi kiserdőben. Tovább a teljes cikkre
Prisztás József megölése, a Cinóber-gyilkosság, Fenyő János kivégzése. Három olyan ügy, amelyet Kovács Lajos szerint ki lehetne nyomozni. Ő már nem fogja. Az ORFK egykori gyilkossági ügyekre szakosodott ezredese nyilatkozott: Először azzal váltotta ki több főnöke rosszallását, hogy azt nyilatkozta: tudja, ki adott parancsot Fenyő János meggyilkolására. A móri mészárlásban hozott, Kaisert elítélő bírói döntés után azt mondta: biztos benne, nem az igazi bűnösöket ítélték el. A Mór megtette című könyvében részletesen taglal egy esetet, amikor Bolcsik Zoltán árulónak nevezte. Egyetértünk abban, hogy a kötet megjelenése nem az első, hanem az utolsó csepp volt a pohárban ahhoz, hogy le kelljen szerelnie a rendőrségtől?
Igen. Tény hogy a tábornok úr a szememre hányta az elsőfokú bírói ítélet után, hogy így nyilatkoztam az ügyésznek. Hogy mehetek én ellene annak, amit az egész eljárás bizonyít, a nyomozás és a vád is, sőt még az ítélet is? Én akkor elmondtam, hogy ez az én szakmai véleményem. Ekkor az igazgató úr azt mondta: tudjam meg, hogy szerinte ez etikátlan, és egyenesen árulásnak nevezné, amit tettem.
Ez a párbeszéd jelentette önnek a kilövőállást a könyvhöz.
Én már akkor írtam epizódokat arról, hogy szakmailag hol kérdőjelezhető meg bármely intézkedésünk, vagy a nyomozás egy-egy fordulata. Nem ekkor kezdtem el írni a könyvet, de igazából ekkor döntöttem el, hogy meg is írom. A leárulózásomat egyébként leírtam a könyvben, mert nagyon bántott, a tábornok úrtól meg különösen, mert nem tudom, hogy neki miért vagyok én áruló.
Elmélete beigazolódott, amikor a valódi tetteseket elfogták. Nem gondolja utólag azt, hogy bár ez volt a szakmai véleménye, lehet, hogy ezt más a kollégával megbeszélni, és más az ügyésszel, vagy könyvet írni róla? Hisz senki nem szereti kiteregetni a családi szennyest!
Én rengeteg irodalmi művet, regényt és színdarabot tudnék mondani, amelyek családon belüli konfliktusról szólnak. Egyébként épp az egyik volt főnököm élt ugyanazokkal a szavakkal, mint amiket az előbb mondott. Zsombok Györgyöt (az NNI helyettes vezetője, a szerk.), akivel szintén sokat vitatkoztam, Kaiserék kapcsán, meghívtam a könyv bemutatójára. Miután eljuttattam megjelenés előtt a kötetet az NNI-hez, ő is elolvashatta. Mondtam: ha tudod, miről szól a könyv, el tudod dönteni, eljössz- e. Rokonszenves volt, mert azt mondta: ez egy érdekes helyzet, mert, ha nem megyek el, akár gyávának is tűnhetek, ha elmegyek, akkor meg lehet, hogy olyan helyzetnek teszem ki magam, ami talán nem lenne szerencsés. Ekkor mondta, hogy ahonnan ő jött, vidékről, ott az ember a családi szennyest nem teregeti ki. A nagy kérdés az, mi számít családi szennyesnek.
Felmerült, hogy államtitoksértés miatt eljárást indítanak ön ellen. Nem tart ettől?
Nem, megmutattam jogásznak a könyvet. Nincs mitől tartanom.
Fáj maga mögött hagyni a felderítetlen ügyeket?
Persze, örömmel csinálnám tovább. Amíg egészséges vagyok, meg lenne hozzá egy jelvényem vagy egy igazolványom… de már nincs, két napja leszereltem. A Fenyő-gyilkosságban biztos, hogy érdemes lenne még nyomozni, de az én ismereteim szerint Cinóber vagy Prisztás ügye is megoldható lenne. Ezek hosszúhosszú, nehéz ügyek. Sajnálom, hogy már nem nyomozhatok bennük. Bízom benne, hogy lesz olyan érdekes emberölés, ami miatt megkeresnek majd a vidéki kollegák, hogy nincs kedved lejönni, megnézni, megbeszélni a helyszínt? Simán le fogok utazni nyugdíjasként is. Ha hívnak…
A lány volt barátja májusi szakításuk óta készült a gyilkosságra. Lőporral kísérletezett hogy felrobbantsa, majd fegyvert vett, és működőképessé tette. Vallomása szerint nem akart szenvedést okozni volt barátnőjének.
A 21 éves Z. Dávid beismerte, hogy ő lőtte agyon az iskolába tartó – budapesti állandó lakcímre bejelentett, de Gyálon lakó – 16 éves D. Bernadettet. A gyanúsítottat őrizetbe vették. A lány reggel iskolába menet a buszmegálló felé tartott. Z. Dávid várta, és arra készült, hogy az erdőben megöli őt. Mivel nem tudta rávenni a lányt, hogy az erdőn keresztül menjenek , az úton sétáltak tovább, majd Z. Dávid egy lépéssel lemaradt a lánytól és rálőtt. Az első lövés nem volt halálos, de a lány földre került és segítségért kiáltott. Ettől az elkövető megijedt, és hogy elhallgatassa, nyolcszor fejbe ütötte a pisztollyal, amitől D. Bernadett elvesztette eszméletét. Eközben Z. Dávid ismét tűzkész állapotba hozta a pisztolyt, és közvetlen közelről halántékon lőtte volt barátnőjét – közölte Ármós Sándor pest megyei rendőr-főkapitány, hozzátéve: a fegyver nem sorozatlövő, tehát időbe telt, hogy ismét lövést lehessen leadni vele.
A fiú azt vallotta, hogy már májusi szakításukkor elhatározta, megöli a lányt, és azóta tervezte a gyilkosságot. Az interneten felkutatta a fekete lőpor készítésének módját, házuk pincéjében lőpor előállításával kísérletezett (erre a célra szerzett egy turmixgépet, amelyben a szükséges anyagokat őrölte), és lőterekre járt gyakorolni, hogy tesztelje a lőport. Ármós Sándor azt mondta, hogy a volt barát gyorsan akart végezni a lánnyal, “semmiképpen nem akart neki szenvedést okozni”. Z. Dávid októberben vásárolt legálisan egy pisztolyt, amely korhű másolata egy, a XIX. században Olaszországban használatos forgótáras, ólomgolyó kilövésére alkalmas fegyvernek. A pisztolyhoz nem árultak csappantyút, amely nélkül nem lehet lövést leadni. Ugyanakkor Szlovákiában legálisan hozzájuthatott a csappantyúhoz, és Révkomáromban gyári feketelőport is tudott venni – mondta a főkapitány. Papp Péter, a megyei főkapitányság bűnügyi igazgatója a sajtótájékoztatón kivégzésnek nevezte a gyilkosságot. Elmondta azt is, a fiú először arra készült, hogy felrobbantja a lányt, de azt nem tudta kivitelezni, ezért döntött a pisztoly mellett. (Index)
Cukkolták a csoporttársai G. Ákost (23), aki szerdán megfenyegette őket, csütörtökön pedig lőtt. Ez maga a pokol! Ámokfutást rendezett csütörtökön a pécsi egyetemen G. Ákos (23) elsőéves gyógyszerész hallgató! A PTE Biofizikai Intézetének egyik földszinti előadójában gyakorlati óra megkezdésére várt a csoporttársaival, amikor 12 óra 15 perc körül öszszeveszett egyik diáktársával. Kiabáltak egymással, G. Ákos kirohant a teremből. A folyosói szekrényéből elővette a hátizsákját, abból kivette az engedéllyel tartott 9 milliméteres parabellum pisztolyát, majd visszament a terembe. Ott azonnal lövöldözni kezdett. A kaposvári D. Miklóst (†19) háromszor átlőtte, a fiú szinte azonnal meghalt.
Az ámokfutó ezután K. Gergőt (21) hátba, a 37 éves oktatót combon lőtte, majd a tárban maradt 10 lőszerből nyolcat kilőtt a levegőbe. Ezután a lövések zajára az ajtón benyitó 54 éves takarítónőnek belelőtt a hasába. G. Ákos kirohant a teremből, az épületből, beszaladt a szomszéd klinika épületébe, fel a 7. emeletre. Itt megállt, mobilján hívta a rendőröket, akiket egyébként már riasztottak a lövöldözést az udvaron halló tanárok, majd megadta magát a kiérkező kommandósoknak.
A rendőrség egyébként 12 óra 21 perckor kapta a riasztást, 10 perc alatt lezárták az egyetemet és környékét. A kommandósokkal pszichológusok is érkeztek, akik azonnal foglalkozni kezdtek a lövöldözés után az udvarra menekült diákokkal. A csoporttársak remegve, összeölelkezve, látható sokkos állapotban hallgatták a pszichológusokat.
Az egyik síró diák lapunk tudósítójának annyit mondott, hogy „Ákos összeszólalkozott Mikivel, aztán már csak a diáklányok sikoltozására emlékszem, meg arra, hogy a pad alatt kuporgok.” A diáktársak szerint G. Ákost már napok óta többen is cukkolták, s szerdán odaszólt egyiküknek: „Ezt még megbánjátok”. A Blikk egyetemistáktól megtudta, hogy G. Ákos korábban a természettudományi karra járt, ám idén átirat
kozott a gyógyszerész szakra.
Többen tudták róla, hogy évek óta vesz részt lövészversenyeken, és hogy fegyvere is van. Az interneten egy sor pécsi lövészverseny eredménylistáján is megtaláltuk a nevét, általában 2-6. helyezést ért el. A Pécs Városi Lövészklubban megtudtuk, hogy 2007-ig hozzájuk járt lőni, ám akkor átment az Első Pécsi Polgári Lőegyletbe.
- Lesújtva állunk a történtek előtt… Döbbenet… Nem találok szavakat… – mondta a telefonba Gadó György, az egylet vezetője, hozzátéve: – Intelligens, fegyelmezett fiatalembernek ismertük meg Ákost. Együtt érzünk az áldozatok családtagjaival… Nekik, nekünk, a lövészetet szeretőknek, Pécsnek, sőt az egész országnak borzalmas sokk ez a tragédia.
G. Ákos mint sportlövő évente vett részt alkalmassági vizsgálaton, ám soha nem találtak nála pszichikai problémát. Ennek ellenére diáktársai szerint már hetek óta zavartan viselkedett, szinte kereste a konfliktusokat. A rendőrök tegnap nem tudták kihallgatni, mert sokkos állapotban összevissza beszélt. Várhatóan ma a bíróság elé viszik előzetes letartóztatásra. Lapzártakor a három túlélő áldozatát még műtötték. A borzalmas ámokfutást túlélő diákokat pszichológus jelenlétében még tegnap meghallgatták a nyomozók.
Ott lőtt, ahol sérelem érte: Minden bizonnyal egy sértett ember ámokfutása szedett áldozatokat csütörtökön a pécsi egyetemen. Münnich Iván agressziókutató szerint a lövöldöző diák elvesztette az önkontrollját, és mindenáron elégtételt akart venni. – Mivel a vérontás helyszíne az egyetem volt, szinte biztos, hogy ott érte korábban valamilyen sérelem, stressz. Ennek helyszínére tért vissza, hogy bosszút álljon. Mivel a halálos áldozat több lövést kapott, meglehet, hogy ő volt a sérelem fő okozója. A többi sérült valószínűleg ok nélkül esett áldozatul – vallotta a szakember. – írja a Blikk.
Felmentették és kényszergyógykezelésre ítélték P. Károlyt, aki szíven szúrta három és fél éves lányát és feleségét, majd megpróbálta kivágni a saját nyelvét, mert az „atya” ezt parancsolta neki.
Skizofrén gyilkos – P. Károly beteg – ezt nem vitatta senki a Fővárosi Bíróság tegnapi tárgyalásán, ahol a férfinak különös kegyetlenséggel elkövetett kettős emberölésért kellett felelnie. Az intelligens, egykor fontos beosztásban dolgozó férfi zavartan pislogott a tárgyalóban, ahol szembesítették a történtekkel. Egy évvel ezelőtt egy hajnalon kislánya, Karina szobájába ment, és 16 késszúrással végzett vele. Felriadt a felesége, Dóra, Károly őt is megtámadta, többször szíven döfte. A férfi ezután kivágta saját nyelve egy részét. Amikor Dóra testvére megérkezett, megkérte a nőt, szúrja őt szíven.
– A vádlott paranoiás skizofrén. A kór kialakulásában szerepe lehetett egy látnoknak, akit látogattak – fejtegette Rabszter Margit elmeorvos szakértő. Károly elmondta: egy hang, „az atya” parancsolta neki: ölje meg szeretteit. Az indokra csak következtetni lehet, a férfi írásbeli vallomásában a 2012-es „nagy felemelkedésről”, világvégéről beszél, amitől meg akarta óvni szeretteit.
Az ügy kirobbanása idején a család egyik ismerősétől az az infó, hogy a férfi korábban egy látó sugallatára úgy vélte, gyermeke kiválasztott. Amikor Karina megbetegedett, a férfi őrjöngött, mert gyermeke mégsem élvezi isten védettségét. Kést ragadott. Nejével azért végzett, hogy az asszony ne reprodukálhassa a gyereket. Saját nyelvét azért vágta ki, hogy a történtekről ne beszélhessen.
– Mindenre emlékszem. Imádtam a családom. Az emlékezés az én igazi büntetésem, nagyobb csapást nem mérhet rám a sors – vallotta Károly. – Azóta nincsenek érzéseim, nem dobog a szívem.
