Kórteremi dohányzás és erőszakos injekciózás miatt kényszerült magyarázkodásra az az intézet, ahol a kényszergyógykezelésre ítélt elmebetegeket kezelik. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet körülményei valóban nem szívderítők: a kórtermek zsúfoltak, a sivár folyosókon semmibe meredő betegek dohányoznak. A bent lévők nem tudnak kiállni saját jogaikért, legfeljebb az íztelen leves miatt panaszkodnak, de azon is hamar túlteszik magukat, ha a hétfői diszkó közeleg.

A bejutás látogatóként pont olyan nehéz, mintha egy börtönbe érkeztünk volna, a bent lévők viszont nem egyszerű rabok, hanem olyan elítéltek, akik betegek: ez a kettősség sok szempontból jellemző az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetre (IMEI). Az országban ez az egyetlen intézet azok számára, akik valamilyen bűncselekményt követtek el, de elmeállapotuk miatt nem börtönbüntetésre, hanem kényszergyógykezelésre kötelezte őket a bíróság.
A mobiltelefonok leadása és a táskák átvilágítása után csak kísérővel lehet közlekedni a Kozma utcai börtönnel egy telephelyen lévő intézetben. A különböző osztályok viszont már inkább emlékeztetnek nagyon elhanyagolt kórházra, mint börtönre, bár a bent lévők többnyire a fegyintézetekből ismert formaruhát viselnek. A férfiak barna-fehér mintás kabátkát hordanak, a női osztályon a többség rózsaszín pulóverben van.
A női betegek kedves érdeklődéssel fogadták a látogatókkal érkező főorvost. Az egyik lány az orvos haját birizgálta, majd az [origo] munkatársaival is barátkozni akart. „Meg tudnád adni a lakcímedet?” – kérdezte suttogva, miközben a tekintetét mereven a földre szegezte. A hárító válasz után mély, nyomasztó hallgatás következett. A fiatal lányról később kiderült, hogy agresszív viselkedése miatt éppen büntetésben van, ami azt jelenti, hogy nem vehet részt a hétfőnként szokásos kórházi diszkón. A lakcímek után pedig azért érdeklődik, mert valamiért azt gondolja, hogy ezáltal hamarosan csomagot fog kapni – tudtuk meg kísérőnktől, Hamula János orvos-igazgatótól.
Egy másik osztályra épp ebédidőben érkeztünk: a betegszobák előtti folyosón megterített asztaloknál a legtöbben magukba fordulva kanalazták a levest a műanyag tányérból, de olyan beteg is akadt, aki – a szabályokat megszegve – az ágyában falatozott. A rajtakapott fiatalember az orvos viccelődő dorgálására csak annyit mondott, hogy hétvégén csomagot kapott és nem akart osztozni senkivel az otthoni ízeken. Az ágyakkal sűrűn telepakolt kórtermeket végigjárva szinte minden szobában akadt valaki, aki meg se hallotta az ebédre hívó szót: volt, aki inkább pokróc alá bújva aludt, de olyan is akadt, aki csak zavarodottan nézett.
Az orvosok elmondása szerint a betegek nem fekszenek egész nap, a kötelező teendők mellett különböző foglalkozásokon vesznek részt. Kötelezőnek számít mosakodni, fürdeni és bevenni a gyógyszereket. A foglalkozásokon rajzolhatnak, énekelhetnek, korongozhatnak, valamint hétfőnként diszkót rendeznek nekik. A kórtermeket a betegek szabadon díszíthetik: saját rajzokat, vallásos és kutyás képeket tesznek ki, a férfiosztály falai viszont leginkább szerelőműhelyek dekorációját idézik, telis-tele vannak meztelen nők képeivel.

„Lefogták, és beadták az injekciót”
Ezekkel a nem túl marasztaló körülményekkel szembesült az a férfi is, aki nemrégiben nyert pert az elmeintézet ellen. A bíróság megállapította, hogy a férfit indokolatlan gyógyszeres kezelésnek vetették alá az IMEI-ben, valamint megsértették a jogait azzal is, hogy nem biztosítottak számára nemdohányzó kórtermet. Miután a jogsértést a bíróság kimondta, a férfi most kártérítési per indítását is fontolgatja.
A középkorú férfi 2003-ban hat napot töltött az intézetben azt követően, hogy az előzetes fogvatartása során különböző panaszokkal a rendelőbe vitték, az orvos pedig arra a következtetésre jutott, hogy a sok fizikai problémája pszichés gyökerű lehet, ezért beutalta megfigyelésre az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe. Az ott töltött alig egy hét alatt kétszer adtak be neki olyan injekciót, amitől rosszul lett.
„Hiába mondta, hogy érzékeny egy hatóanyagra, lefogták, és beadták az injekciót, ami után nem sokkal később görcsöt kapott” – mondta Baltay Levente, a férfi ügyvédje az [origo]-nak. Két nap múlva megint beadták neki az injekciót, akkor elájult tőle. Szerettük volna az érintett magát is megszólaltatni, de ő nem vállalta a nyilatkozatot. Ügyvédje annyit mondott róla, hogy az ellene 2003-ban kezdődött több vádlottas ügy azóta sem zárult le, a nem erőszakos bűncselekménnyel vádolt férfi jelenleg szabadlábon várja az ítéletet.

„A betegek elhelyezése súlyosan kifogásolható”
Baltay Levente úgy tudja, hogy ez volt az első ilyen jellegű per az intézet ellen, az viszont tény, hogy az IMEI-t az elmúlt években több civil szervezet és az ombudsmani hivatal is elmarasztalta jogsértések és a tarthatatlan zsúfoltság miatt. Az IMEI-t felügyelő Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) 2005-ös évkönyvében is aggasztónak nevezik az elmeintézet helyzetét: „az elavult épületkomplexum állaga, a víz- és elektromos hálózat állapota, a betegek elhelyezése és az ápolószemélyzet munkakörülményei súlyosan kifogásolhatók” – olvasható az évkönyvben, amelyben 2007-2008-as határidőt határoztak meg a körülmények rendezésére.
A zsúfoltságot Antal Albert, az IMEI főigazgatója is elismerte, az intézetben olyannyira küzdenek a helyhiánnyal, hogy korábban más célra használt helyiségeket is kórteremmé alakítottak át. Az intézet vezetője a szakmai kifogásokat azonban nem tartja jogosnak. Állítása szerint az IMEI-t ellenőrző különböző szervezetek – a körülményekre vonatkozó kritikai megjegyzések mellett – mindig elismerték, hogy az ott dolgozók szakmailag jó munkát végeznek.

Új helyre költöztetnék az intézetet
Az intézetben elharapódzó dohányzás problémáját is alapvetően a helyhiánnyal magyarázzák. Valamint azzal, hogy hiába jelölnek ki dohányzóhelyiséget, az IMEI-ben megfigyelésen tartózkodó elítéltek és előzetes fogva tartásban lévők korlátozottan mozoghatnak, vagyis nem látogathatják bármikor ezeket a szobákat. A női osztály betegei közül sokan ott jártunkkor is a folyosón – nyitott ablaknál ülve – cigarettáztak, de a szétszóródott hamuból ítélve előfordul dohányzás a kórtermekben is. A dohányzást látszólag lehetetlen megtiltani, pedig léteznek olyan más jellegű szabályok – például a rendszeres tisztálkodás -, amelyet eredményesen betartatnak a betegekkel.
A problémák megoldására az intézet átköltöztetésének lehetősége is felvetődött, de a főigazgató tudomása szerint erre nincs kilátás a közeljövőben. Ezzel kapcsolatban megkerestük a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát, ahonnan azt a tájékoztatást kaptuk, hogy kiemelt célként kezelik az IMEI helyzetének rendezését és új telephelyre költöztetését. Erről már kormány-előterjesztés is készült, és várhatóan április 30-ig döntés születik az intézet jövőjéről – közölte a BVOP sajtóosztálya. Az előterjesztés tartalmát hiába szerettük volna megtudni, azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az nem nyilvános.
A betegek nem sokat tudnak a jogsértéseket taglaló jelentésekről és a helyzetük javításáért tett erőfeszítésekről, a kintről érkező látogatóknak csak az ízetlen ebédet és a szűkös programlehetőségeket kritizálták. Van viszont olyan program is, amelyet kimondottan szeretnek: legtöbben a hétfő esti diszkót várják. „Az ápolók hoznak be lemezeket, azokat hallgatjuk és táncolunk rájuk, ez itt a legjobb program” – mesélte egy fiatal beteg. „Csak ne mindig azok a mulatós zenék lennének” – tette hozzá kissé lemondóan mosolyogva. (Origo.hu, Olimpiq.com)