„Színész szerettem volna lenni. Szerintem tehetséggel születtem, tudtam egy pár dolgot, és azt nagyon. Jelentkeztem a Színművészetire, négyszer is hiába. Először soványan, aztán kövéren. Sehogy se volt jó.
Egy másik intézet fogadott be, a Pesthidegkúti Pszichiátria. Bulimiával kezeltek, mert szünet nélkül ettem, és amit megettem, nem tudtam kihányni. A huszonöt dekás margarint kentem a kenyérre . Egyszerre ettem meg az öt kiló zsírszalonnából kiolvasztott töpörtyűt, a kerek egész trappista sajtot, egy kiló kenyeret, három liter kakaót, csokitortát, krémest, és egyszer egy lavór szilvát….” Tovább a teljes cikkre