Áruló a magyar sztrárzsaru?

Prisztás József megölése, a Cinóber-gyilkosság, Fenyő János kivégzése. Három olyan ügy, amelyet Kovács Lajos szerint ki lehetne nyomozni. Ő már nem fogja. Az ORFK egykori gyilkossági ügyekre szakosodott ezredese nyilatkozott: Először azzal váltotta ki több főnöke rosszallását, hogy azt nyilatkozta: tudja, ki adott parancsot Fenyő János meggyilkolására. A móri mészárlásban hozott, Kaisert elítélő bírói döntés után azt mondta: biztos benne, nem az igazi bűnösöket ítélték el. A Mór megtette című könyvében részletesen taglal egy esetet, amikor Bolcsik Zoltán árulónak nevezte. Egyetértünk abban, hogy a kötet megjelenése nem az első, hanem az utolsó csepp volt a pohárban ahhoz, hogy le kelljen szerelnie a rendőrségtől?
Igen. Tény hogy a tábornok úr a szememre hányta az elsőfokú bírói ítélet után, hogy így nyilatkoztam az ügyésznek. Hogy mehetek én ellene annak, amit az egész eljárás bizonyít, a nyomozás és a vád is, sőt még az ítélet is? Én akkor elmondtam, hogy ez az én szakmai véleményem. Ekkor az igazgató úr azt mondta: tudjam meg, hogy szerinte ez etikátlan, és egyenesen árulásnak nevezné, amit tettem.
Ez a párbeszéd jelentette önnek a kilövőállást a könyvhöz.
Én már akkor írtam epizódokat arról, hogy szakmailag hol kérdőjelezhető meg bármely intézkedésünk, vagy a nyomozás egy-egy fordulata. Nem ekkor kezdtem el írni a könyvet, de igazából ekkor döntöttem el, hogy meg is írom. A leárulózásomat egyébként leírtam a könyvben, mert nagyon bántott, a tábornok úrtól meg különösen, mert nem tudom, hogy neki miért vagyok én áruló.
Elmélete beigazolódott, amikor a valódi tetteseket elfogták. Nem gondolja utólag azt, hogy bár ez volt a szakmai véleménye, lehet, hogy ezt más a kollégával megbeszélni, és más az ügyésszel, vagy könyvet írni róla? Hisz senki nem szereti kiteregetni a családi szennyest!
Én rengeteg irodalmi művet, regényt és színdarabot tudnék mondani, amelyek családon belüli konfliktusról szólnak. Egyébként épp az egyik volt főnököm élt ugyanazokkal a szavakkal, mint amiket az előbb mondott. Zsombok Györgyöt (az NNI helyettes vezetője, a szerk.), akivel szintén sokat vitatkoztam, Kaiserék kapcsán, meghívtam a könyv bemutatójára. Miután eljuttattam megjelenés előtt a kötetet az NNI-hez, ő is elolvashatta. Mondtam: ha tudod, miről szól a könyv, el tudod dönteni, eljössz- e. Rokonszenves volt, mert azt mondta: ez egy érdekes helyzet, mert, ha nem megyek el, akár gyávának is tűnhetek, ha elmegyek, akkor meg lehet, hogy olyan helyzetnek teszem ki magam, ami talán nem lenne szerencsés. Ekkor mondta, hogy ahonnan ő jött, vidékről, ott az ember a családi szennyest nem teregeti ki. A nagy kérdés az, mi számít családi szennyesnek.
Felmerült, hogy államtitoksértés miatt eljárást indítanak ön ellen. Nem tart ettől?
Nem, megmutattam jogásznak a könyvet. Nincs mitől tartanom.
Fáj maga mögött hagyni a felderítetlen ügyeket?
Persze, örömmel csinálnám tovább. Amíg egészséges vagyok, meg lenne hozzá egy jelvényem vagy egy igazolványom… de már nincs, két napja leszereltem. A Fenyő-gyilkosságban biztos, hogy érdemes lenne még nyomozni, de az én ismereteim szerint Cinóber vagy Prisztás ügye is megoldható lenne. Ezek hosszúhosszú, nehéz ügyek. Sajnálom, hogy már nem nyomozhatok bennük. Bízom benne, hogy lesz olyan érdekes emberölés, ami miatt megkeresnek majd a vidéki kollegák, hogy nincs kedved lejönni, megnézni, megbeszélni a helyszínt? Simán le fogok utazni nyugdíjasként is. Ha hívnak…