A szexiparban rengeteg pénz és lehetőség van. De miért is van igény a prostituáltak szolgáltatásaira? Ugorjunk fejest a témába.
Boncolgatva a kérdést, végül öt kategóriába soroltam azokat a férfiakat, akik utcai örömlányoknál keresik a kielégülés lehetőségeit. Az első, és szerintem legnagyobb számú azon férfiak csoportja, akik bizonyos okokból kifolyólag prostikon kívül más nőket nem kapnának meg valószínűleg. Az ő indokuk a legelfogadhatóbb mind közül. Ám ez a csoport is még két osztályba sorolható.
Vannak ugye azok a pasik, akik meghökkentő, esetlegesen mások számára visszataszítónak titulált külsejükkel ijesztik el a hölgyeket, így kénytelenek az együttlétekért fizetni. A másik alosztály pedig termetes, vagy éppen apró pénisz mérete miatt fordul a hivatásos kéjhölgyekhez. Hiszen az utcalányokon kívül más nem igen kap kedvet hozzájuk. Őket is csak a pénz motiválja arra, hogy kielégítsék kuncsaftjaikat.
A második nagy csoportot a perverzek alkotják. Hiszen őket olyan dolgok izgatják, amit a nagy átlag undorítónak tart, vagy élből elítél. Gondolok itt például a szadistákra, mazochistákra vagy e kettőt elegyítőkre. Meg ugye a kattantakra, akik a pisi, illetve kaki szexre indulnak be, és már hallottam hányásra izgulókról is, na meg olyanokról, akik ezek kombinációiért őrülnek meg teljesen. Persze a szexuális perverzitás nem merül ki csupán ennyiben. Undorító még belegondolni is. Csak az erős idegzetű prostituáltak vállalják be a perverz gyönyörkeresőket, hiszen az ő tűrésküszöbük sem végtelen.
A szűz pasik alkotják a következő prostizó osztályt. Na persze nem mindegyik. Csak azok, akik túlságosan félénkek az első együttléthez, ezért inkább egy idegen, tapasztalt örömlány által akarják elveszteni a szüzességüket. Így nem kell a lebőgéstől tartaniuk. Meg persze megszabadulhatnak szüzességüktől is, hiszen koloncként tekintenek rá. Pedig nem kéne. A megfelelő partnerrel, akivel érzelmek is vannak, nem kell semmitől sem tartani, és persze akkor varázsa is van az aktusnak.
A rizikót kerülő félrelépők alkotják a következő bandát, akik kuncsaftjaivá válhatnak a pénzért hancúrozó lányoknak. Hiszen, ha unják otthon az asszonyt, de elhagyni azért mégsem akarják, akkor a legkézenfekvőbb megoldás a prostizás. Kötöttségek nélkül hághatnának félre. Az örömlányok ugyanis nem követelőznek. Nem lenne kínos telefonálgatás, nem kéne attól tartani, hogy eljár a szájuk. Pusztán szex és üzlet az egész. A lebukás esélye a nullára csökken.
És végül jönnek azok, akiket csak a kíváncsiság hajt. Bár nem tudom, mi lehet izgalmas egy örömlányban, de ez van, az ember kíváncsi lény. És ki tudja még mennyi oka van annak, hogy a férfiak leparkolnak az út szélén ácsorgó ledér öltözetben sétálgató hölgyikék mellett. Az biztos, hogy volt, van és lesz is rájuk kereslet, amíg ember él a Földön, ha nem tovább. – írja a Bulváros.
3 comments on “Prostihoz jár, de miért?”