Amikor két ember szexuális kapcsolatot létesít, nem pusztán testek, hanem a nemiséggel kapcsolatos szokások, világnézetek, ideológiák érintkeznek egymással. Ezek pedig kultúránként eltérőek, és éppúgy lehetnek a kívülálló számára érthetetlenek vagy elriasztók, mint egzotikusak. A megfelelő kommunikáció sokat segít. A szexben nem egyszerűen test feszül testnek. A kezek vándorútja, a libabőr mintázata vagy a sóhaj mélysége mind összefügg a nőiségről, a termékenységről, az élvezetről, az egészségről vagy a nemi szerepekről alkotott felfogásunkkal. Mivel e fogalmakat elsősorban a kultúránk gyúrja olyanokká, amilyenekként a magunkénak tudjuk őket, kézenfekvő a kérdés, hogy – biológia és univerzális vágyakozás ide vagy oda -, vajon mihez kezd egymással két, teljesen különböző szokásrend felől érkező, menetkész szerelmes?
„Amikor először jártam Egyiptomban, döbbenetes volt a saját szexuális vonzerőm megtapasztalása – meséli egy 26 éves nő. – Míg itthon teljesen átlagosnak számítok, addig az ottani férfiak borzasztóan megbámultak a hosszú, szőke hajam és a kék szemeim miatt.” Nyilván mindnyájan rendelkezünk tapasztalatokkal arról, hogy a szexuális vágy céltáblái koronként és kultúránként különböznek: mosolygunk Blaha Lujza szívdöglesztőnek szánt pillantásán, távoli országok szépségkirálynő-jelöltjein, ugyanakkor erotikusnak találjuk a soványságot, amit másutt a betegség vagy a „megrontottság” jeleként rútnak tartanak. Nőként cigarettát szívni, és közben mélyen a partner szemébe nézni a nyugati világban „ráutaló magatartásként” vonzó lehet, a keleti kultúrákban azonban ugyanez tiszteletlenség és illetlenség (amint a nők részéről indított szexuális kezdeményezés is tilos). A nagy mell, gondolhatnánk, a világ valamennyi régiójában egyértelmű szexszimbólum, azoknál a természeti népeknél viszont – pl. a dél-amerikai indiánoknál -, ahol a nők félmeztelenül, fedetlen keblekkel járnak, inkább a kiengedett haj erotikus potenciálja állítható napjaink szilikoncsodáinak a férfiakra gyakorolt csábereje mellé.

Nem ugyanazt akarjuk
„Huszonévesen hosszabb ideig együtt éltem egy arab egyetemistával – meséli egy 41 éves nő. – Nagyon vonzott az egzotikus külső, a hatalmas, barna szemek, és persze imponált az is, hogy mennyire elkápráztattam mindazzal, ami számunkra itthon már teljesen természetes volt. Velem próbálta ki először az orális szexet, vagy azt, hogy milyen, ha ágyba bújunk egy harmadik lánnyal. Borzasztóan jól kijöttünk egymással egyébként is, ezért csodálkoztam, amikor a diplomáját kézhez kapva rövid búcsúzás után örökre eltűnt. Azt mondta, nem olyan nő vagyok, akit feleségül vehetne. Hogy az asszony, akivel az életét fogja leélni, ilyen disznóságokat nem csinál.” A hagyományőrző, férfidominanciájú kultúrákra jellemző a nőiség, a női szerepkör éles hasítása. A feleség vagy anya tisztessége a szex „tűrésében”, a saját élvezet és a kreativitás elutasításában testesül meg. Vele szemben áll Mária Magdolna prototípusa, a démonikus, rossz nő, aki földi bujaságokkal kísérti az ellenállni képtelen férfiáldozatot. E kettősséggel napjainkban is találkozunk, gondoljunk csak az olasz maffiafilmekre, ahol a prostituálthoz járás indokaként az orális szex említődik meg, amit a gyermekeket csókolgató feleség nem végezhet. Tradíciókövető oláh cigányoknál nem ritkán „gádzsik”, azaz nem cigány nők meztelen képei díszítik a falat: a l’art pour l’art szex és „élvetegség” az ő territóriumuk. A romnyi, a cigány feleség elsősorban a gyermekáldás érdekében vállalja a szexet – ahogy teszik azt számos vallási felekezet és egyház követői is.
A kultúrák tehát különböznek egymástól abban, hogy mit tartanak erotikusnak, mi a megengedett egy férfi, és mi egy nő számára; hogy bátorítják-e a házasság előtti szexet vagy a „szeretőtartást”; hogy milyen mértékben játszanak szerepet az érzelmek és a kötődés a szexuális együttlétben; hogy mit gondolnak az azonos neműek szerelméről, vagy hogy mi az az életkor, amikor a szex elkezdhető. „Az apám iszlám vallású, ebben a szellemben próbált bennünket is nevelni – mondja egy 21 éves lány. – Miután tavaly elváltak a szüleim, ő visszaköltözött Afrikába. Nagyon hiányzik egyfelől, másrészt viszont egyszerűbb is lett az életem. Amíg együtt éltünk, nem jöhettek hozzám fiúk, nem járhattam senkivel. Elég nehéz volt átvergődnöm a gimnáziumon, ahol szerencsétlen, izgága csajnak állítottak be az osztálytársaim, pedig egyszerűen csak tapasztalatlan voltam. Egy teljesen más kultúra szabályai szerint kellett élnem egy olyan világban, ahol nem használható már a recept.”

A jó kommunikáció segít
Bár a kultúrák keveredése mindennapos jelenség – a szexben is: valószínűleg többen átlapozták már a Káma-szútrát, használtak vágyfokozóként füstölőket vagy egyéb afrodiziákumokat, ismerik a gésagolyókat és a férfiorgazmus késleltetésének távol-keleti technikáját -, azért manapság is jócskán akadnak bonyodalmak a szexuális aktus forgatókönyve és lezajlása körül. Egy törzsi társadalomban kutató, a terepmunkán erotikus kalandba keveredett antropológusnő például leírja, hogy fiatal férfipartnere időről időre váratlanul megszakította a közösülést, hogy egy bizonyos rituális mozdulatsorral a termékenységét elősegítse. „Volt egy afro-amerikai barátom még New Yorkban – meséli egy 37 éves nő. – Meg volt győződve arról, hogy a feketéknek alapból nagyobb a szexuális étvágyuk. Amikor fáradt volt, és én kezdeményeztem, mindenféle romlottnak és erkölcstelennek elhordott – pedig valójában csak férfiatlannak érezte magát a saját, egekig emelt, macsó mércéi miatt, amelyek szerint ő mindig, minden helyzetben aktív tud maradni. Az, hogy néha én legyek fölül, teljességgel elképzelhetetlen volt!”
Egy ázsiai férfivel házasodott nő beszámolója szerint pedig: „A férjem igen figyelmes, megértő és udvarias a szexben is, de a misszionárius póztól kirázza a hideg. Néha a kedvemért ráveszi magát, de nem érti, mi a jó abban, hogy a nő összenyomva fekszik, és sokkal nehezebben mozog, mint ha egymás mögött helyezkednénk el.” Akadnak kultúrák, ahol nem a csókolózás vezeti be a nemi aktust; ahol bűnnek számít a nemi szervek szájjal való érintése, vagy ahol kimondottan kerülendő a szex közbeni beszélgetés – pláne a titkos vágyak megosztása a másikkal. Ha olyasvalakivel hoz össze a sors, akinek a miénktől eltérőek a szexuális szokásai, a félreértések elkerülése végett érdemes megbeszélnünk, hogy kinek mi mit jelent (máglyára való-e, aki követeli az anális szexet; kérheti-e a nő, hogy csókolják meg a csiklóját és hasonlók). Ha viszont a nyitottságot megalapozó kommunikáció működik a megbélyegzés helyett, nem marad más, mint az újdonság, az egzotikum élvezete, és önmagunk izgalmas megtapasztalása az Idegen tükrében.