Tudni szeretnéd, miért van az, hogy olykor az elkötelezett nő érdekesebb, mint az, aki keresi a párját? A férfi elárulja! Szokás mondani, a tiltott gyümölcs mindig édesebb – mi magunk annyival egészítenénk ki a nagy igazságot, hogy még mézesebb az íze, ha magasfeszültségű szögesdrótok és járőrdroidok ügyelik azt a bizonyos vastaghúsú csonthéjast.
A foglalt lány ilyen. A legjobb csajok mindig foglaltak. Lásd Párisz herceget: az imádott vörös bakfis, a Heléna becserkészésére is mekkora hendikeppel indult. Egész Tróját kellett felégetnie egy pusziért!
Szabó belenyúl
Sok minden volt már a férfi – sörissza, idénymunkás, egyszer még talán úttörővasutas is Zánkán -, nő ellenben még sosem. Nem is sejthetjük, hogy mennyire érzik a leányok igaznak a megállapítást: amikor lakik valaki az ember szívében, a szaporítószervek körül élénkebben donganak az idegen méhek. Az, hogy a férfiaknál így van, bizonyos – hogy a nők egyáltalán észreveszik-e a különbséget, kétséges.
Az úgynevezett – szakszó következik – blokkolt csajok miatt legtöbbször talán nem is önnön maguk miatt sül ki a szemünk. Hanem, hogy az a másik pasi, nevezzük jobb híján így. A szerencsétlen, szifonszemüveges, dadogó Szabó Lacika a harmadikból hogy a fenébe tudta becserkészni ezt a nőt. Ezt, aki, ha ránk néz, a gatyánkat leolvasztja.
És akkor jön a fortyogás. És jóféle, nemződühben érlelt, pengeszájnyi szarkalábak költöznek be szomorkodni a szem alá. Éjszakára, cicimagazinos álmok helyett a gyűrött paplan ragad ránk: hát mit tud a Lacika, amit én nem. Ő, akinek annak idején még a pingpongütő is nehéz volt. Bőgött, ha a Varga tanítóúr zölddel írta be neki a filces ötöst, ráadásul vegetáriánus, a kolbász látványától a mai napig elkapja a kólika. Bezzeg minket, igazi férfiakat, akik hegyeket mozgatnánk meg azért a bugyiért! És, ha nem lesz a miénk, durcizunk.
Van benne valaki
A foglalt csajokban izgalom van, a lányoknak, akikre idejekorán – értsd: előttünk – lecsaptak, nyilván nem kell elmagyarázni, hogy mennyire jó csajok. Mert tudják, nagyon is tudják. Félreértés ne essék, nem azokról a hölgyekről beszélünk itt, akiket megvesz a kapcsolat hidege, akik a férjúr zúzmarása miatt piros orral, letörött magassarkúban kopognak az elhagyott utcán. Nem azokról, akik már régen túl vannak azon, hogy fejben játsszák le csupán a nagy futást.
A felhőtlen mód férjezett asszonykák pont azért menthetetlenül csábítóak a számunkra, mert eszük ágában sincs menekülőre fogni. Kvázi boldogok, majd kicsattannak. Lányságukban kerekedtek ki. A kis szívük majdhogynem túl van tömve pirulással. Majd hülyék lesznek kezdeni velünk. Ebbe bele kell őrülni.
