Vannak dolgok, amelyek sohasem változnak – a szex azonban egyáltalán nem ide tartozik. Az ókori rómaiak hatalmas kéjorgiái óta eltelt néhány évszázad, és jelentősen átalakult szexuális kultúránk. Szaladjunk végig a történelmen és elevenítsük fel a legérdekesebb pillanatokat!
Két évezred alatt a szexuális szokások annyiszor és olyan mértékben változtak, hogy ha két különböző korszak embereit össze lehetne hozni, kis túlzással talán szót sem tudnának érteni egymással, nemhogy valami mást kezdeni. Az alábbiakban az ókortól indulva vesszük végig az egyes érák erkölcsi normáit és titkolt kéjelgési szokásait – az ókori Görögországtól a második világháború utáni Európáig, a vérfertőzéstől az orgiákon át a bordélyházakig tart a kirándulás.
“Már a görögök is”
Az afrodiziákum, az erotika, a hetero- és homoszexualitás, a nárcizmus, a nimfománia és a pederasztia mind az ókori görög társadalom által életre keltett fogalmak. De a máig híres antik költők, Homérosz és Plutarkhosz pajzán történeteiből tudjuk azt is, hogy a mítoszok szerint Aphrodité, a szépség, a szerelem és a szexuális gyönyör istennője akkor született, amikor Kronosz kardjával kasztrálta apját, Uranoszt. Miután heréit a tengerbe dobta, a víz habot vert, és egy kagylóhéjból a partra lépett Aphrodité, akinek szépsége még az Olümposzt is elvakította. Ne feledkezzünk meg Zeusz legkedvesebb gyermekéről, Héraklészról sem, akinek a karjai között állítólag egyetlen éjszaka alatt 50 nő fordult meg, és ő volt az a mitológiai alak, akinek férfiszeretői között volt saját unokatestvére, Iolaos, valamint “a göndör fürtű édes Hylas” is.
Az ókori Athénban az i. e. 6-4. század a pederasztia hőskora volt – ebben az időszakban a felnőtt férfiak főként fiatal fiúkat szerettek, bár a történészek a mai napig vitatják, hogy a testi érintkezés szükséges velejárója volt-e a “görög szerelemnek”. Az antik Görögországban élő nők többnyire a férfiak tulajdonai voltak, és csak elvétve élvezhették a fiatal fiúszeretőknek járó kiváltságokat. Ennek ellenére ugyanakkor a legrégebbi szakma is fénykorát élte: a legelismertebb kurtizánok elképesztő vagyonra tehettek szert, és a jól menő bordélyházak hatalmas profitot hoztak az államnak a befizetett adó révén. Persze az elhanyagolt feleségek sem keseregtek otthon: Leszbosz szigetén, ahol a híres Szapphó alkotott, könnyen párjukra leltek. A kor irodalmi műveit tanulmányozva ráadásul bőrből készült vibrátorokról is olvashatunk, melyet használat előtt olíva olajjal kentek be a nők.
Róma
Ahogy az ókorban mindenhol, így Rómában is a családfő tulajdona volt felesége és gyermekei. A házasságtörésen kapott nőt férje azonnal megölhette, míg az iszákos feleség útját minden gondolkodás nélkül kiadhatta ura és parancsolója. Persze a nőkre vonatkozó szigorú szabályok ellenére a Bacchus tiszteletére rendezett féktelen tivornyákon tulajdonképpen semmi sem volt tilos – ezeket a hedonista és törvényen kívüli szertartásokat végül i. e. 186-ban tiltották be. A prostitúció szintén nagy népszerűségnek örvendett, és a görögöktől átvett pederasztia iránti rajongás a születési statisztikákon is tükröződött. Ugyanakkor Rómában igen nagy figyelmet fordítottak a fogamzásgátlásra. Az idősebb Plinius, ókori polihisztor tanácsa szerint erre a célra tökéletesen megfelel az egér ürülékéből készült kenőcs, bár a galambok végtermékének olajjal és borral összekevert változata sem rossz. Kétségtelenül hatékonyabb módszert dolgozott ki az epheszoszi Soranos, a kor híres nőgyógyásza, aki egy különféle anyagokkal átitatott pamutdarab felhelyezését javallotta a római nőknek. Sajnálatos módon azonban még ezek a primitív fogamzásgátlási fajták sem akadályozhatták meg a birodalom lakosságát jelentősen megtizedelő pestisjárvány kirobbanását.
A sötét középkor
Krisztus előtt 400 és 1000 között a világ nyugati felét teljes mértékben áthatotta a keresztény erkölcs gondolatvilága. A szexuális életre vonatkozó legfőbb szabályokat, melyek aztán majd 1500 évig meghatározták az emberek életét, az Ószövetségből olvasták ki. Ekkortájt a bujaság és a szexuális gyönyör Ádám és Éva eredendő bűnei közé tartozott, és az igazán istenfélő emberek a cölibátus szabályait betartva élték életüket. A keresztény emberek szexről vallott puritán felfogását tökéletesen szemlélteti a Jézus szeplőtlen fogantatásáról szóló történet is.
A keresztény egyház a vérfertőzést, az önkielégítést, az orális és az anális szexet, valamint a homoszexualitást egyaránt szégyenletesnek és büntetendőnek tartotta, így az ezeket “elkövetőkkel” szemben egyre nagyobb szigorral lépett fel. A házastársak kizárólag gyermeknemzés céljából érhettek egymáshoz, és a fogamzásgátlás minden formáját tiltották, hiszen a szexuális együttlét semmiféle öröm forrása nem lehetett. Bár azt nem tudjuk pontosan, hogy ezek a szabályok hogyan befolyásolták az átlagemberek mindennapi életét, de az biztos, hogy az örök kárhozattal való állandó fenyegetés miatt a szeretkezés félnivaló és veszélyes dologgá vált. A 16. századi Európán végigsöprő szifiliszjárvány egyértelművé tette az egyház számára, hogy híveik egyáltalán nem éltek olyan szűzies életet, mint amilyet ők szántak nekik. A prostitúció elképesztő méreteket kezdett ölteni a kontinensen – Rómában 1490-ben 7000 kurtizán dolgozott -, míg az egyik londoni bordélyházat szinte egész Európában ismerték. Az egyház a jelenséget kezdetben pusztán a szükséges rosszként könyvelte el, és úgy vélték, a bűn terjedésének könnyedén gátat szabhatnak. Az idők azonban változtak.
A reneszánsztól napjainkig
Az itáliai reneszánsz alkotói felfedezték maguknak az antik kultúrát és festményeiken, szobraikon egyre többször ábrázoltak meztelen nőket és férfiakat, akikről ráadásul sokkal inkább az élvezet öröme, mintsem a bűntudat köszönt vissza. Néhány helyen már a homoszexualitást is elfogadták, jó példa erre a két világhírű művész, Leonardo és Michelangelo, vagy I. Jakab angol király, aki még a királyi udvarban is nyilvánosan kérkedett fiatal szeretőjével, Buckingham hercegével. Habár egy 1533-as angol törvény halállal büntette a szodómiát, ezt a rendelkezést alig hajtották végre. A felvilágosodás korának irodalmi műveiben, mint például de Sade márki regényeiben már a szexuális perverzió, a fétisek veszélyeiről és izgalmáról olvashatunk.
A viktoriánus képmutatás és a tudatlanság elegye a 19. századot a legromlottabb korszakok egyikévé tette. Az átlag középosztálybeli nők a meleg otthon ölelésében várták férjüket haza, akikkel a bevett szokások szerint havonta egyszer lehettek együtt. A látszólag önmegtartóztató életvitel mögött azonban súlyos titkot lapultak. 1839-ben, a kétmilliós lakossággal rendelkező Londonban körülbelül 80 000 prostituált dolgozott. Néhányan közülük ugyan sikeresen elértek valamiféle társadalmi megbecsülést, de az egyre inkább terjedő nemi betegségek legtöbbjük sorsát megpecsételték. A viktoriánus korban élt emberek szexualitással kapcsolatos álszent felfogása tehát elég sok áldozatot követelt – jó példa erre Winston Churchill édesapja, aki szintén kemény harcot vívott egy szexuális úton terjedő betegséggel.
A XX. század első fele komoly forrongásokkal, világégésekkel telt, és a második világháború után napvilágot látott beszámoló jól mutatja, hogy a hirtelen jött békével mennyire nem tudtak mit kezdeni a háborúhoz szokott emberek. Az 1948-as adatok szerint az amerikai férfiak 69 százaléka járt utcalányokhoz, a férjek 50 százaléka volt hűtlen feleségéhez, míg a férfiak 37 százalékának és a nők 17 százalékának volt homoszexuális élménye. A ’60-as években a szexuális forradalom időszakát éltük. A könnyen elérhető fogamzásgátló tablettáknak köszönhetően a modern nők végre önfeledten élvezhették a szexuális együttléteket, olykor több partnerrel – az 1980-as években megjelenő AIDS azonban jelentősen visszavetette a szabad szerelem forradalmi gondolatát, habár az eszme ennek ellenére még napjainkban is tombol. Ennek megfelelően nehéz is eligazodni napjaink szexuális kavalkádjában – és ki tudja, mit hoz még a jövő.
