A playmate Bódi Silvy ugyan bevallja, még egy szabásmintán se ismeri ki magát, de azért divattervezni fog: egyik első, igen butácska szerinte eredeti ötlete egy póló, melyre a “Szexoktató – az első óra ingyenes” feliratot álmodta. Úgy véli, ő ezzel a bevállalós csaj imázsát sugározza majd Zimány Linda, Horváth Éva és Dukai Regina kollekciója mellett. “Az ő pólóikon inkább aranyos szövegek lesznek, de én az izgalmat szeretem”
Lesz azért nagyon durva is ötlete is: “A legbrutálisabb, amin elöl egy szív van, Ed Hardy stílusban, és a szöveg Heart Breaker Tour 2009, azaz Szívtipró turné. Alatta a felsorolás, világvárosok, dátum és név, például Miami, január 17, John. Én vagyok a legbevállalósabb, ezek a feliratok botrányt kavaróak, úgyhogy ilyenben leszek a bemutatón” – ígéri Bódi, aki úgy véli, ő ezzel a szexis-elegáns vonalat képviseli: “Olyan ruhákat tervezünk, amiket mi és más nők is szívesen hordanak”. Ám a gyönyörű modell itt nem állt meg, hiszen a többi kolléganője, Zimány Linda, Dukai Regina és Horváth Éva mellett, egyértelműen ő a legbevállalósabb. A celeb lányok úgy látszik mind tervezői babérokra törnek. A hozzászólásokat itt érdemes elolvasni, ahol a milliomosok faszának szopkodásától a dubai arabokkal kurválkodásig minden van.
Merci az egy bevállalós, ismert és keresett magyar luxusprostituált. Nem mond nemet az ágyban, mindent megtehetsz vele. Nevét, arcát nem vállalja, nem mindennapi történetét viszont igen. Tabuk nélkül teljesen nyíltan mesél bármilyen szexuális dologról is.
Merci gyönyörű, fiatal nő. Teste mint egy párducé, szép az átlagosnál kicsit nagyobb mellei vannak. Mellbimbói szinte átdöfik a vékony blúzt, vagy pulóvert. A járása mint egy igazi nőstényé, hátulról nézve a férfi a péniszét a lába közé képzeli. Neve egyet jelent a luxussal, a csillogással. Sokmilliós sportkocsit vezet, elit környéken van lakása, a legnagyobb divattervezők ruháiban jár, és a legjobb éttermekben eszik.
Jól hordja a pénzt. Olyan aurát alakított ki maga körül, hogy bármelyik férfi veszett kannak érzi magát, hogy megdugja, használja, szexuális vágyainak és ösztöneinek legrejtettebb bugyrait is kiélje vele. Szinte más értelmezést kap a szexualitás. Vagy ahogyan egy negyvenes magyar milliomos találóan megfogalmazta róla: „Mindegy, hogy honnan jött, vagy hogy pontosan miből is él, de ennek a nőnek van stílusa…” Gazdag szépasszonynak tűnik, pedig nem az. Merci kurva. Igaz, a legjobb és legdrágább fajtából.
- Lekurvázhatnak, de én üzletasszony vagyok. Méghozzá az egyik legjobb a szakmámban. Egy üzletasszony kereskedik, csak a profitot tartja szem előtt, ahogyan én is. Csak én a saját testemet bocsátom áruba. Nem mellesleg élvezem a csábítást, és az érte kapott pénzt pedig még jobban. Ehhez a szakmához ismerned és élvezned kell a férfiakat, és tudnod kell használni őket – kezdte vallomását Merci, akiből árad a szemtelen, provokatív szexualitás. Kifejezetten számító a szépsége.
Merci ma a felső tízezer játékszere, ám ez nem volt mindig így. Nem ezüstkanállal a kezében született, de elég korán ráeszmélt, hogy olyan kincs van a birtokában, amivel sokat lehet keresni: a szexuális kisugárzása.
– A szüzességemet puszta kíváncsiságból veszítettem el, nem voltam szerelmes a fiúba. Rég kinéztem magamnak egy menő, persze gazdag srácot, de vele nem lehettem úgy együtt, hogy még tapasztalatlan szűz vagyok. Neki meg akartam felelni, ki akartam elégíteni, azt akartam, hogy egy tapasztalt nőt kapjon meg. Őt már tapasztalt lányként hódítottam meg.
Mindig is a menő pasik vonzottak. Az első néhány fiút csupán tanulóiskolának használtam. Általuk megtanultam, hogyan működik a férfiak teste, hogyan használjam a kezem, a szám, hogy attól eszüket veszítsék. Sok nő a legintimebb dolognak tartja az orális szexet, én viszont rengeteg pasinak csináltam, mert tanulni akartam, tökéletes szerető akartam lenni.
Igazi sikernek fogtam fel, amikor a szexpartnereimnek különlegesen érzéki örömöt tudtam szerezni. Ekkor úgy éreztem, hatalmam van felettük. A férfiak a mámor előtti pillanatokban a legesendőbbek. Ha kellőképpen felizgatják őket, bármire képesek, bármit megadnak…
Emlékszem, volt egy idősebb férfi a környezetemben, aki megőrült értem. Cseppet sem volt vonzó, mindig visszautasítottam. Aztán egyszer értem jött az iskola elé, és így szólt: mondd, mire vágysz, tőlem megkapod! Viccesen azt mondtam: egy autót. Másnapra ott állt a házunk előtt. Pedig még jogsim sem volt. Fél évig tartott a kapcsolatunk, pusztán érdekből tettem szét neki a lábamat. Izzadt, mint a disznó és hörgött, prüszkölt, amikor élvezett. A legtöbb nő undorodott volna tőle, ha hozzáér, én azonban tökéletesen eljátszottam, hogy őrülten kívánom. Szentül hitte, hogy a legnagyobb gyönyöröket okozza nekem, pedig engem a dolognak csupán az üzleti része dobott fel.
Még valami: ekkor jöttem rá, hogy a szépségem, a szexuális kisugárzásom óriási hatalom a kezemben. A férfiak a farkuk után mennek, és megőrülnek egy igazi nőstény után, mint a kan kutya ha tüzelő szuka szagát érzi. Rájöttem, hogy kiváltok valamit a férfiakból, ami zsigerből jön nekik, hogy meg akarnak kapni, birtokolni akarják a testemet, és ezért különböző áldozatokra is képesek. Pénz formájában természetesen… Folytatás következik!
Cigányok, kurvák és időutazás a legújabb magyar rajzfilmben, ami biztosan tetszene Eric Cartmannek, bár csak néhányszor hangzik el benne, hogy pöcs. A Rákóczi tér a négyes-hatos villamosból szemlélve békés tájnak tűnik: az újságárus bódéja előtt nincs szögesdrótakadály, és a sarki görög fűszeres se alkalmaz automata fegyverrel felszerelt biztonsági őröket, hogy távol tartsa a söpredéket. A magyar társadalmi problémákat feltárni igyekvő rögvalóságfilmekből, meg persze Ganxsta Zolee munkássága alapján azonban tudjuk, hogy ez csak a látszat.
A gettó erre szült
A művészfilmek szerint a Józsefvárosban az élet fekete-fehér, ráadásul alulexponált, a málló homlokzatú házak előtt kurvák sétálnak a középosztály Suzuki Swiftjeire várva, a füstös kocsmákban meg régi cimborák késelik egymást a sörszagú pultba kapaszkodva.
A szókimondó magyar gettórap tovább árnyalja a képet, amennyiben roma vajdákkal hinti tele a teret, akik milliókat dominóznak el a betonpadokon, miközben kurváikat a kapualjban korrupt rendőrök szopatják grátisz. A Józsefváros egyszerűen mitikus hely lett, a magyar gettó, itt Kalasnyikovval érnek véget a viták, és ezen még az sem változtat, hogy azóta a kurvák többnyire már mind a külvárosba költöztek, a térfigyelő rendszer pedig véget vetett az agresszív dominózásnak. A művészkedő nyomorábrázolás és a műmájer gettóóbégatás után most végre itt a Nyócker, egy rajzfilm, ami nem veszi komolyan se a Józsefvárost, se saját magát. Az új egész estés, szélesvásznú magyar animációs filmben az orgazdaságból tengődő Lakatos család és a kurvákat futtató Csorba klán áll egymással szemben, de van itt roma Rómeó és pitbullt sétáltató Júlia, nem is beszélve a gyrosárusnál rejtőzködő Bin Ladenről, a kurvának sminkelt orosz kémről és az egész multikulturális körmenetről.
Cartman szeretné
A Nyócker, bármennyire tiltakozzanak is az alkotók, a South Park mocskos szájú gyerekcsapatát utánozza, a digitális technikával újraépített Józsefváros is pont ugyanolyan jellegzetesen sűríti magába az összes társadalmi taplóságot, mint az amerikai rajzfilmsorozat kisvárosa a korlátolt középosztály minden idiotizmusát, a fajgyűlölettől kezdve a kínos politikai korrektségig.
Ugyan a poénok nem szólnak akkorát, mintha Cartman mondaná őket, nem érezzük a késztetést, hogy azonnal szólnunk kéne a mozigépésznek, tekerje vissza a szalagot, hogy leírhassuk a csattanót, de azért végig lehet nevetni a film másfél óráját.
Legyen ráadásul bármennyire is őrült az ötlet, hogy a szereplők visszautaznak a múltba, hogy pár ezer mamut leölése árán olajmezővé változtassák a nyolcadik kerületet, és olajfúrótornyokkal díszítsék fel a Kálvária teret, azért ez közel sem olyan őrült, mint teszem azt, Szaddám Huszein és a Sátán homoszexuális románca. Ennek ellenére számos erénye van a Nyócker forgatókönyvének, például ez az első rajzfilm, amiben elhangzik, hogy “nyeli a gecit”, de ezenkívül is sok olyan történetszálat, poént vállaltak fel az alkotók, amitől a legtöbb kötött garbós magyar rendező a haját tépné, és Tarkovszkij nevét ismételgetné hisztérikus önkívületben.
PC-vel a csúcsra
Ráadásul a történet bukkanóit hamar elfeledteti a film különleges képi világa. A Nyóckerben háromdimenziós digitális térben mozognak a kétdimenziós karakterek, ráadásul valódi színészek arcát montírozták rájuk. A South Park minimalista látványvilágát messze túlszárnyaló képkockák közé egy adag vizuális poént is csempésztek az alkotók, így például a politikusokat elverő romák a kétdimenziós papírlaplétezésből hirtelen kilépnek a térbe, hogy pár Mátrix-rúgással elintézzék a miniszterelnököt, a polgármestert és az összes testőrt is.
Az alkotók szerencsére tudták, hogy mit lehet kihozni pár tucat személyi számítógépből, nem akarták lenyomni a Shrek2 képi világát, inkább ötletekkel pótolták a hardver hiányosságait. Összességében nézhető, sőt szórakoztató film a Nyócker, ami ugyan néhol döccen egyet-egyet, de így is többet mond a Rákóczi térről és az egész multikulturális nyomorról, mint a legtöbb fekete-fehér művészfilm, amikben atlétatrikós színészek hosszú snittekben abált szalonnát esznek egy lerobbant konyha félhomályában.
Amikor két ember szexuális kapcsolatot létesít, nem pusztán testek, hanem a nemiséggel kapcsolatos szokások, világnézetek, ideológiák érintkeznek egymással. Ezek pedig kultúránként eltérőek, és éppúgy lehetnek a kívülálló számára érthetetlenek vagy elriasztók, mint egzotikusak. A megfelelő kommunikáció sokat segít. A szexben nem egyszerűen test feszül testnek. A kezek vándorútja, a libabőr mintázata vagy a sóhaj mélysége mind összefügg a nőiségről, a termékenységről, az élvezetről, az egészségről vagy a nemi szerepekről alkotott felfogásunkkal. Mivel e fogalmakat elsősorban a kultúránk gyúrja olyanokká, amilyenekként a magunkénak tudjuk őket, kézenfekvő a kérdés, hogy – biológia és univerzális vágyakozás ide vagy oda -, vajon mihez kezd egymással két, teljesen különböző szokásrend felől érkező, menetkész szerelmes?
“Amikor először jártam Egyiptomban, döbbenetes volt a saját szexuális vonzerőm megtapasztalása – meséli egy 26 éves nő. – Míg itthon teljesen átlagosnak számítok, addig az ottani férfiak borzasztóan megbámultak a hosszú, szőke hajam és a kék szemeim miatt.” Nyilván mindnyájan rendelkezünk tapasztalatokkal arról, hogy a szexuális vágy céltáblái koronként és kultúránként különböznek: mosolygunk Blaha Lujza szívdöglesztőnek szánt pillantásán, távoli országok szépségkirálynő-jelöltjein, ugyanakkor erotikusnak találjuk a soványságot, amit másutt a betegség vagy a “megrontottság” jeleként rútnak tartanak. Nőként cigarettát szívni, és közben mélyen a partner szemébe nézni a nyugati világban “ráutaló magatartásként” vonzó lehet, a keleti kultúrákban azonban ugyanez tiszteletlenség és illetlenség (amint a nők részéről indított szexuális kezdeményezés is tilos). A nagy mell, gondolhatnánk, a világ valamennyi régiójában egyértelmű szexszimbólum, azoknál a természeti népeknél viszont – pl. a dél-amerikai indiánoknál -, ahol a nők félmeztelenül, fedetlen keblekkel járnak, inkább a kiengedett haj erotikus potenciálja állítható napjaink szilikoncsodáinak a férfiakra gyakorolt csábereje mellé.
Nem ugyanazt akarjuk
“Huszonévesen hosszabb ideig együtt éltem egy arab egyetemistával – meséli egy 41 éves nő. – Nagyon vonzott az egzotikus külső, a hatalmas, barna szemek, és persze imponált az is, hogy mennyire elkápráztattam mindazzal, ami számunkra itthon már teljesen természetes volt. Velem próbálta ki először az orális szexet, vagy azt, hogy milyen, ha ágyba bújunk egy harmadik lánnyal. Borzasztóan jól kijöttünk egymással egyébként is, ezért csodálkoztam, amikor a diplomáját kézhez kapva rövid búcsúzás után örökre eltűnt. Azt mondta, nem olyan nő vagyok, akit feleségül vehetne. Hogy az asszony, akivel az életét fogja leélni, ilyen disznóságokat nem csinál.” A hagyományőrző, férfidominanciájú kultúrákra jellemző a nőiség, a női szerepkör éles hasítása. A feleség vagy anya tisztessége a szex “tűrésében”, a saját élvezet és a kreativitás elutasításában testesül meg. Vele szemben áll Mária Magdolna prototípusa, a démonikus, rossz nő, aki földi bujaságokkal kísérti az ellenállni képtelen férfiáldozatot. E kettősséggel napjainkban is találkozunk, gondoljunk csak az olasz maffiafilmekre, ahol a prostituálthoz járás indokaként az orális szex említődik meg, amit a gyermekeket csókolgató feleség nem végezhet. Tradíciókövető oláh cigányoknál nem ritkán “gádzsik”, azaz nem cigány nők meztelen képei díszítik a falat: a l’art pour l’art szex és “élvetegség” az ő territóriumuk. A romnyi, a cigány feleség elsősorban a gyermekáldás érdekében vállalja a szexet – ahogy teszik azt számos vallási felekezet és egyház követői is.
A kultúrák tehát különböznek egymástól abban, hogy mit tartanak erotikusnak, mi a megengedett egy férfi, és mi egy nő számára; hogy bátorítják-e a házasság előtti szexet vagy a “szeretőtartást”; hogy milyen mértékben játszanak szerepet az érzelmek és a kötődés a szexuális együttlétben; hogy mit gondolnak az azonos neműek szerelméről, vagy hogy mi az az életkor, amikor a szex elkezdhető. “Az apám iszlám vallású, ebben a szellemben próbált bennünket is nevelni – mondja egy 21 éves lány. – Miután tavaly elváltak a szüleim, ő visszaköltözött Afrikába. Nagyon hiányzik egyfelől, másrészt viszont egyszerűbb is lett az életem. Amíg együtt éltünk, nem jöhettek hozzám fiúk, nem járhattam senkivel. Elég nehéz volt átvergődnöm a gimnáziumon, ahol szerencsétlen, izgága csajnak állítottak be az osztálytársaim, pedig egyszerűen csak tapasztalatlan voltam. Egy teljesen más kultúra szabályai szerint kellett élnem egy olyan világban, ahol nem használható már a recept.”
A jó kommunikáció segít
Bár a kultúrák keveredése mindennapos jelenség – a szexben is: valószínűleg többen átlapozták már a Káma-szútrát, használtak vágyfokozóként füstölőket vagy egyéb afrodiziákumokat, ismerik a gésagolyókat és a férfiorgazmus késleltetésének távol-keleti technikáját -, azért manapság is jócskán akadnak bonyodalmak a szexuális aktus forgatókönyve és lezajlása körül. Egy törzsi társadalomban kutató, a terepmunkán erotikus kalandba keveredett antropológusnő például leírja, hogy fiatal férfipartnere időről időre váratlanul megszakította a közösülést, hogy egy bizonyos rituális mozdulatsorral a termékenységét elősegítse. “Volt egy afro-amerikai barátom még New Yorkban – meséli egy 37 éves nő. – Meg volt győződve arról, hogy a feketéknek alapból nagyobb a szexuális étvágyuk. Amikor fáradt volt, és én kezdeményeztem, mindenféle romlottnak és erkölcstelennek elhordott – pedig valójában csak férfiatlannak érezte magát a saját, egekig emelt, macsó mércéi miatt, amelyek szerint ő mindig, minden helyzetben aktív tud maradni. Az, hogy néha én legyek fölül, teljességgel elképzelhetetlen volt!”
Egy ázsiai férfivel házasodott nő beszámolója szerint pedig: “A férjem igen figyelmes, megértő és udvarias a szexben is, de a misszionárius póztól kirázza a hideg. Néha a kedvemért ráveszi magát, de nem érti, mi a jó abban, hogy a nő összenyomva fekszik, és sokkal nehezebben mozog, mint ha egymás mögött helyezkednénk el.” Akadnak kultúrák, ahol nem a csókolózás vezeti be a nemi aktust; ahol bűnnek számít a nemi szervek szájjal való érintése, vagy ahol kimondottan kerülendő a szex közbeni beszélgetés – pláne a titkos vágyak megosztása a másikkal. Ha olyasvalakivel hoz össze a sors, akinek a miénktől eltérőek a szexuális szokásai, a félreértések elkerülése végett érdemes megbeszélnünk, hogy kinek mi mit jelent (máglyára való-e, aki követeli az anális szexet; kérheti-e a nő, hogy csókolják meg a csiklóját és hasonlók). Ha viszont a nyitottságot megalapozó kommunikáció működik a megbélyegzés helyett, nem marad más, mint az újdonság, az egzotikum élvezete, és önmagunk izgalmas megtapasztalása az Idegen tükrében.
Legutóbbi hozzászólások