Feltűnő jelmezekbe öltözött vidám nők óvszert osztogatnak a mozi előtt, miközben arra bíztatnak mindenkit, hogy támogassa a „berlini kurvák egyesületét”. A teremben szó szerint egy tűt sem lehet elejteni, többen kint is rekednek. Nem jellemző, hogy egy diplomafilm körül ekkora legyen a felhajtás. A figyelem nem is a teljesen ismeretlen Saara Aila Waasner német rendezőnőnek szól, hanem a témának, amiről a filmje szól. Waasner három berlini prostituáltról készített portrét, akik mind érett fejjel döntöttek a szexmunkásság mellett. A Frauenzimmer (Női szobák) című filmet a Berlinalén mutatták be.
A legfiatalabb nő 49 éves, a legidősebb 63. Ketten otthonukban dolgoznak, egyikük egy lakájos bordélyban, egynek van tartós kapcsolata (a film végére férje), kettő éppen facér. Kettejüknek korábban volt családja – unokákkal, gyerekekkel -, egynek nem volt, de reméli, hogy még lesz. Egy biszexuális, egy domina, egy pedig hagyományos kurva. Ami összeköti őket, az a koruk és a munkájuk természete, illetve, hogy önmagukat prostituálták, bármiféle külső kényszer nélkül.
A 49 éves Paula egy bordélyház – inkább bordélylakás – vezetője. Húsvétkor a bordély ablakába plüsscsirkés, műfüves, tojásos dekorációt applikál, a falakat bent Helmut Newton híres pucérnős fotói díszítik. Paula valamilyen férfias szakmát tanult Kelet-Berlinben, de egy meghiúsult nyugat-berlini szökési kísérlet miatt kilenc és fél évre börtönbe került. Eleinte leszbikus volt, most biszexuális, legfiatalabb kuncsaftja 19 éves, a legidősebb 80 múlt. Hajlamos arra, hogy elfelejtse azokat, akiket csak többhavonta lát: „Előfordul, hogy mondja a vendég, hogy már járt itt, de hiába, nem ismerem fel, csak amikor levetkőzik. A farkáról beugrik, ki az” – mondja nevetve. Amikor bevásárolni megy, úgy néz ki, mint egy átlagos középosztálybeli nő: menő szemüveg, menő sportcipő, hosszú fekete szövetkabát; amikor a börtönről mesél, kiderül, hogy korábban mennyi megaláztatáson és fájdalmon ment keresztül.
Christel 58 éves, hét éve döntött úgy, hogy prostituált lesz, akkoriban kezdte el ugyanis élvezni a szexet; korábban „a férjének nyújtott szolgálatként” élte meg az intim perceket. Évek óta mániás-depressziós, lelkesen meséli, hogy egy pszichológus hatására 49 évesen fedezte fel az orgazmust. Mivel akkor úgy gondolta, hogy ennyi idősen így a legegyszerűbb szexpartnert találni, megnyitotta magánpraxisát. „Egy bő fél óra 60 euró” – mondja többször a telefonba, és azt is megismétli párszor, hogy hangulat-ingadozásainak voltaképp milyen jót tesz ez az egész. A családja elől nem titkolja, mivel foglalkozik, élettársa csak a kuncsaftokról és az egyes aktusokról nem akar hallani.