Tovább is kitarthatna az akkumulátor, nincs benne Flash, de van benne néhány felesleges funkció: nagyjából ennyi az iPhone 3GS hibalistája. Biztos lehet ennél jobbat is készíteni 2009-ben, csak másoknak még nem sikerült: a tömegigényt valószínűleg az Apple elégíti ki a legjobban.
Az iPhone 3GS premierjekor épp az informatikai központban, Silicon Valley-ben voltam, szóval egyből le tudtam csapni a készülékre. Az Apple főhadiszállására ugyan nem engedtek be, és Steve Jobs sem hívott meg teázni a házába, de abban senki sem akadályozhatott meg, hogy a premier péntekén váratlanul felbukkanjak egy Santa Clara-i üzletben és megnyomkodjam a mobilt. Csak egy órám volt, mielőtt el kellett volna indulnom a reptérre, szóval alapos tesztről aligha lehetett szó, inkább csak a benyomásaimat tudtam leírni, amik alapvetően jók voltak: úgy tűnt, a 3GS minden olyan hibát kijavít, ami a 3G-ben zavaró volt. Ettől függetlenül tudtam én, hogy szükség lesz egy alaposabb tesztre is, és bíztam benne, hogy Handrás barátom jó szokásához híven hamar beszerzi az új modellt. Persze nem a T-Mobile-on keresztül, mert a hazai forgalmazás még nem indult meg, arról csak annyit tudunk, hogy júliusban indul. Olaszországból viszont már most is lehet kártyafüggetlenül rendelni az új készülékből, igaz, 625 eurót kell fizetni érte.
Épp verném
A lehető legjobb pillanatban érkeztem meg a tesztre a Duna Plázába: épp szokásomhoz híven ököllel ütöttem volna a saját iPhone-omat, amiért annak két emeletnyi mozgólépcsőzésbe telt betölteni az sms-eimet. Eleinte még megfelelő volt ez a sebesség, főleg, mert tavaly ilyenkor még nem nagyon volt komoly konkurense az iPhone-nak, meg mert akkor még csak 20-30 üzenettel kellett megbirkóznia. Mostanra azonban már megjelentek az androidos mobilok, itt a Palm Pre, lett vagy ezer üzenetem, ideje volt villantani valamit. És az Apple villantott: kicserélte az iPhone belét. Új processzor került bele, a 600 megahertzes csip elvileg kétszer gyorsabb, mint a korábbi, 412 megahertzes, és memóriából is kétszer annyi lett: 128 megabájt helyett már 256-tal dolgozik a telefon. Az Apple a tranzisztorok átalakulásának megfelelően hirdeti a mobilt, kétszer gyorsabb, mondja, a folyamatosan önmagát hype-oló gyártó azonban most mintha egy kicsit alulértékelné termékét: csak a hardver lett kétszer gyorsabb, maga a telefon sokkal nagyobb löketet kapott.
Teszt nélkül is belátható, miért: képzeljük el a régi mobilt, amin az operációs rendszer futtatása lefoglalta a processzoridő és a memória X százalékát. Ez az X körülbelül 66 százalékot jelentett, 33 százalék maradt az alkalmazásoknak. Ha megduplázom az erőforrásokat, látható, hogy az eredeti képletbe behelyettesítve az iPhone 3GS-nél 133 százalék marad a munkára, ami pontosan négyszeres pluszt jelent a duplázással szemben.
Ez van alapértelmezett helyzetben. Ha elindítunk néhány programot, az eredeti készüléknek csak 3,5 százaléknyi tartaléka marad, ilyenkor kezd el szaggatni a zenelejátszás, ilyenkor akadnak a funkciók, és ilyenkor ütöm ököllel, egészen pontosan az ujjcsontok bütykös részével a mobil kijelzőjét. A 3GS-nek viszont még mindig 56 százaléknyi erőforrása marad, tehát a telefont továbbra is lehet szeretni.
Ezt a különbséget hívjuk úgy, hogy érzet, ami sokkal jobban meghatározza a mobilhoz fűződő viszonyunkat, mint a puszta teljesítményadatok ismertetése. És az iPhone 3GS-t használni egyszerűen jó, márpedig ez a kényelem sokkal többet jelent néhány új funkciónál vagy valami átalakított dizájnnál.
Nemcsak elméletben
Az üzenetek betöltése talán ha egy másodperc kérdése. A Notesban nem kell várni arra, hogy megjelenjen a billentyűzet, nincs tétlenül eltöltött öt-tíz másodperc, egyből tudunk jegyzetelni, amit elindul a program (miközben leírtam ezt a mondatot, jutott eszembe, hogy milyen szánalmas a 21. századi ember, amiért problémát jelent öt-tíz másodpercnyi várakozás). Jól végzi a dolgát a Cortex processzor, sokkal jobban, mint az eredeti ARM II, és sokkal jobbnak tűnik, mint a Palm Pre-ben, mert a konkurens operációs rendszer, a WebOS felzabálja az erősforrásokat, és az iPhone 3G szintjére lassítja a mobilt.
Gyorsabb lett a böngészés is, amiben több dolog segíti a 3GS-t: egyrészt persze az erősebb hardver, a Cortex és a PowerVR SGX-grafikus gyorsító párosa sokkal gyorsabban rendereli le az oldalakat, mint az ARM II és a PowerVR MBX Lite az elődmodellben. A grafikák egyből megjelennek, szkrollozás közben sem tűnik el a weblap, és nem bukkan fel az alibiből kipakolt szürke-fehérkockás háttér a képek és szövegrészletek helyett.
Ez persze jó, de nem életbevágó fontosságú.
Az viszont már sokkal nagyobb öröm, hogy miután kilépünk a böngészőből, a duplázott memóriának hála megmaradnak az oldalak, a Safari újraindítása után nem kell azokat megint betölteni. Hogy mást ne mondjak, óriási segítség lehet ez metrózás közben. Itthon ugyanis még mindig nem sikerült normálisan betérerőzni az alagutakat, mostantól viszont még a felszínen betölthetünk magunknak nyolc cikket, ami elég lehet az Újpest-Ferenc körút útvonalon.
Az S a 3G mögött
De van még egy oka annak, hogy jobb az új iPhone-nal netezni: gyorsabban hozza le az oldalakat a wifin és a 3G-s hálózaton is, az új kommunikációs csipeknek köszönhetően. A 3G-s sebesség konkrétan többszörösre nőtt. Egészen mostanáig nem éreztem, hogy sok gyorsulnivalója lenne a mobilnak, de látva egymás mellett a benchmark-értékeket, már látszik a fejlődés: a régi modell folyamatosan egy megabites letöltési értéket hozott a T-Mobile hálózatán a Speedtest szerint, míg az új 2,5-3 megabit körül járt, és ugyanezt hozta a Pannonnal is. Ráadásul mindez nemcsak a teszprogramoknak szóló digitális önkielégítés: az Index.hu címlapja például 17 másodperc alatt jön le a 3GS-sel, de 35 másodpercig kell várni a 3G-s modellel.
Ennyit a hardverről, beszéljünk most a burkolatról, ami látszólag tök ugyanolyan, valójában viszont változott. A kijelző ugyanis új bevonatot kapott, amitől 67,12 százalékkal kevesebb ujjlenyomat marad a mobilon. A különbség valóban érezhető, letisztítottam mindkét készüléket, majd megnyomogattam őket váltott hüvelykujjakkal, és mindig ugyanaz történt: a régi készüléket nézegetve megtalált volna Columbo, az újjal meg még Miss Marple-nek sem lett volna esélye.
Átmenetinek bizonyult az a probléma is, amit még Kaliforniában láttam: úgy tűnt, mintha a készülék egyetlen gombja rövidebb úton, kevésbé lelkesen járna, de ahogy azt gyanítottam, a 3GS-nek csak be kellett kopnia, a most tesztelt mobilon már nem éreztem ezt a jelenséget.Aztán ott van a kamera, aminek a minőségéről közel mindent leírtam már, amit érdemes, de azért itt is van néhány tesztfotó, először a 3G, aztán a 3GS képeivel: Az új mobil színei, kontúrjai jobbak, de a legnagyobb változás az autofókusz megjelenése, aminek hála végre nem az egész világot akarja élesre hangolni a mobil, csak amit megparancsolunk neki, ennek megfelelően közeli képek gyártására már sokkal alkalmasabb az iPhone.
A videókészítés is rendben van, 640×480-ban készíthetjük másodpercenként harminc képkockával a felvételeket, ami több mint elég, ha csak valami Youtube-ra tölthető hülyeséget akarunk rögzíteni. A videókat meg is vághatjuk, persze A Gyűrűk Ura trilógiát senki sem fogja iPhone-nal leforgatni, de egy csúszkával remekül be tudjuk állítani a felvétel elejét és végét. Aztán mehet az egész a videómegosztóra.
Figyel, de hülye
Alkalmazásokban két nagy újdonság van: az egyik a VoiceOver technológia, a másik a digitális iránytű. Santa Clarában még egyikről sem értettem, mire jó, utóbbit most már szeretem: ha a készülék tudja, merre nézek, a Google Maps is a megfelelő irányt mutatja a többi navigációs szoftverrel egyetemben, pontosabb lesz tehát a tájékozódás. A hangvezérlés viszont még mindig tökéletes baromságnak tűnik, amíg Handrás elkiabálta a mobiljának, hogy a munkahelyi számát kéne hívni, addig én az előző generációs készülékemmel erőlködés nélkül végiglépkedtem a szükséges menüpontokon, pedig azon még a címlista betöltése is egy örökkévalóságig tud tartani. Hogy mi hiányzik az új iPhone-ból? Pár apróság. Például a Flash, de az nagyon. Magyarázhatja nekem Steve Jobs, meg az összes követője, hogy felesleges, ostoba, a végét járó szabványról van szó, meg hogy a YouTube az Apple kedvéért úgyis átrakta mindegyik videót h.264-es kódolásba, nekem akkor is hiányzik a funkció. Mondjuk amikor Budapesten közlekedem. A világtörténelem egyik legjobb szolgáltatása, a csak véletlenszerűen működő UTV ugyanis Flash-alapú, márpedig én legtöbbször az autóban szeretném megnézni, hogy merre ne menjek, merre van dugó.Javulhatott volna valamennyit az akkuidő is, mert a probléma még most is az, mint a korábbi modelleknél: az iPhone azért van, hogy használjuk a funkcióit, márpedig ha nemcsak telefonálni akarunk vele, délutánra már hajlamos a piros sávba lógni az akkutöltöttség jelzője. Valamennyit azért javult a helyzet, mert a videólejátszást, zenehallgatást tovább bírja a készülék, de amint működésben lép a 3G-s csip, ugyanott tartunk, mint a korábbi modellnél.
Összességében azonban remek telefont csinált az Apple. Szó sincs forradalmi újításokról, de az erősebb hardverrel, az új funkciókkal és a 3.0-ás szoftverrel vitathatatlanul az egyik legjobb okostelefon lett a piacon az iPhone. Léteznek persze olyan speciális igények, amiket egy Nokia, egy Palm, egy Windows Mobile-os telefon jobban ki tud elégíteni, de én nem nagyon találkoztam még olyan készülékkel, ami a szélesebb tömegek elvárásának jobban megfelelne.
