A Királynő, a Miss World Hungary Serdült Orsolya lett. A 21 éves budapesti lány tavaly is indult a versenyen, ám akkor nem került be a legjobbak közé. További a galériához >>
Magdolna nővérek volt a címe annak a filmnek, mely hat éve világszerte éles vitát váltott ki a katolikus egyházon belül és kívül. Peter Mullan skót rendező alkotása egy ír apácák által fenntartott iskoláról szól, ahol brutális testi fenyítés, tudatos megalázás, szexuális visszaélés tette pokollá a bentlakó fiatalok hétköznapjait. Akkor mindenki azt találgatta: a rendező szerint megtörtént eseten alapuló filmben mennyi a valóság, és mennyi az – akár egyházellenes szándékkal hozzáköltött – fikció.
Az élet a napokban adta meg a minden kétséget kizáró választ. Írországban május 20-án került nyilvánosságra az a jelentés, mely a gyermekek elleni visszaéléseket vizsgáló, Sean Ryan ügyész vezette állami bizottság tízéves munkáját összegzi. A testületet Bertie Ahern korábbi miniszterelnök hozta létre egy 1999-es, a Magdolna nővérek alapjául is szolgáló dokumentumfilm okozta botrány következményeként. Az alkotásban az apácák által fenntartott intézmény egykori lakói számoltak be megaláztatásukról – élesen megosztva a társadalmat. Sokan minden szavukat készpénznek vették, mások viszont azzal vádolták őket, hogy a kései anyagi kártérítés reményében festik múltjukat a valóságosnál sötétebbre.
A vizsgálatot az egykori diákok szavahihetőségének tisztázására, és a katolikus egyház becsülete miatt is el kellett indítani. Az utóbbi években rendre előkerültek hasonló történetek, ám mindenre kiterjedő tényfeltárás nélkül nem lehetett megállapítani, hogy mennyi az igazság a szórványosan előkerülő vádak mögött, és hogy a visszaéléseket mennyiben lehet elszigetelt, vagy éppen a katolikus oktatási rendszerben mindennapos jelenségnek tekinteni.
Az 1930-as évektől a kilencvenes évekig tartó időszakot vizsgáló 2600 oldalas, 250 egyházi intézményre kiterjedő jelentés mellbevágó egyértelműséggel állapítja meg: a brutális testi fenyítés, a lelki, érzelmi terror, a szexuális erőszak gyakori volt a katolikus bentlakásos intézményekben. Egyes iskolákban rabszolgaként dolgoztatták a gyerekeket, az ütlegelést rituális jelleggel és különös kegyetlenséggel alkalmazták, máshol a fojtogatás, víz alá nyomás és a fenyítés egyéb, megalázónál megalázóbb példái kerültek napvilágra.
A legkínosabb esetek azonban a szexuális kizsákmányolás fogalomkörébe tartoznak. A bizottság megállapította, hogy az élet különösen két szerzetesrend: az egyházi iskolák többségét működtető Keresztény Testvérek nevű férfitársaság, illetve az irgalmas nővérek intézményeiben ért fel sokak számára máig ható rémálommal. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a két közösség tagjai közé több pedofil, illetve perverz hajlamú ember férkőzött – vagy időközben vált azzá -, akik közül sokan évekig, évtizedekig háborítatlanul zaklathatták a fiúkat és lányokat. Több ezres nagyságrendben váltak bizonyítottá azok az esetek, amikor a szerzetesek, illetve az intézmény világi munkatársai, látogatói megerőszakolták, alkalmi vagy rendszeres szexuális szolgáltatásokra kényszerítették a rájuk bízottakat.
Jobbára olyan intézményekről van szó, melyeket a társadalom perifériáján élő fiatalok – szétesett családok gyermekei, megesett gyereklányok, munkakerülők, bűnözői háttérrel érkezők – nevelésére, illetve munkára szoktatására hoztak létre még a XIX. században. Ezek, az egyes esetekben afféle dologházként működő, a társadalom látó- és érdeklődési körén kívül eső iskolák sokszor egy Isten háta mögötti településen voltak, ahol a külső ellenőrzés nélküli összezártság kinek-kinek a rosszabbik énjét hozta felszínre. Ez a fő oka annak, hogy az első hallásra hihetetlennek tűnő esetek éveken keresztül különösebb következmények nélkül megtörténhettek.
A másik magyarázat leginkább a szerzetesnők által fenntartott intézmények hétköznapjainak árnyoldalaira világít rá: ha egy itteni lány nemi vagy fizikai erőszak áldozata lett, és jelentette az esetet az iskola elöljáróinak, gyakran még ő kapott fenyítést – hogy legközelebb kétszer is meggondolja, merjen-e panaszkodni.
A vizsgálat során a szerzetesek azzal védekeztek: az ügy azért fajulhatott idáig, mert nem volt tudomásuk a botrányos esetekről. A bizottság azonban megállapította, hogy az illetékes egyházi vezetőknek tudomással kellett bírniuk a visszaélésekről – de ők mégsem a helyzet rendezésében, hanem elhallgatásában mutatkoztak érdekeltnek. Ha pedig egy-egy pedofil szerzetes ügyét már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, legfeljebb áthelyezték egy másik iskolába, vagy világi tanárként folytatta tevékenységét – és sok esetben bűnös üzelmeit.
Nem véletlen, hogy az ír püspökök egymás után adják ki nyilatkozataikat, melyekben mélységes megdöbbenésüknek és szégyenüknek adnak hangot, s egyházuk nevében töredelmesen bocsánatot kérnek az áldozatoktól. Emellett hangsúlyozzák, hogy a jövőben szigorúbban veszik a pedofil eseteket, az eddiginél komolyabb beszámolási kötelezettséget írnak elő az egyházi illetékeseknek (a püspökök már eddig is kötelesek voltak jelenteni az ilyen ügyeket a rendőrségnek), és ügyelnek rá, hogy a papok és fiatalok ne lehessenek együtt kétes, ellenőrizetlen körülmények között.
Ez azonban már eső után köpönyeg. Különösen azok után, hogy kiderült: a bizottság jelentése nem jár semmiféle büntetőjogi következménnyel. Már csak azért sem, mert a Keresztény Testvérek rendje 2004-ben egy nyertes per következtében elérte, hogy a Ryan-bizottság jelentésében – a személyiségi jogokra hivatkozva – ne szerepeljen az elkövetők neve. „Dühös vagyok és elkeseredett. Úgy érzem, becsaptak, átvertek. Soha fel nem téptem volna a sebeimet, ha tudom, hogy ez lesz az eredménye” – fakadt ki az egyik áldozat, mások pedig a bizottság sajtótájékoztatóján adtak hangot elégedetlenségüknek.
A kárvallottak ugyanakkor nem maradtak kártérítés nélkül. Az ír kormány eddig 12 ezer áldozatnak fejenként átlagosan 90 ezer dollár kompenzációt fizetett, aminek ellentételezéseként vállalniuk kellett, hogy további követelést nem támasztanak az állammal vagy az egyházzal szemben. (Az ír katolikus püspökök összesen 175 millió dollárral szálltak be a kártérítésbe – mely összeget sokan keveslik.)
Az ír egyháznak a jelek szerint nem azt kell a leginkább felróni, hogy szerzetesei között ferde hajlamú egyének is feltűnnek – hiszen ilyen esetekre a bizottság jelentése szerint az állami intézményekben is volt példa. A katolikus közösségek legfőbb felelőssége abban áll, hogy – az egyes ügyek miatt kipattanó botránytól tartva – elhallgatták a jelenséget, szemet hunytak megtévedt társaik magatartása felett, mígnem az egész ügy nemcsak rájuk, de az egész ír egyházra, sőt közvetve a világ összes katolikusára hullt vissza sokszorosan.
Európa egyik legkatolikusabb országa ezzel alaposan feladta a leckét XVI. Benedeknek. Most sokan arra kérik a pápát, vizsgálja felül az ír szerzetesrendek működését, mások pedig arra emlékeztetnek: miként tavalyi Egyesült Államok-beli látogatásán hangsúlyosan bocsánatot kért az amerikai egyházban elharapódzó pedofilügyek miatt, most is ideje volna hasonló gesztust gyakorolni
máj 282009
Nálunk úgy volt, hogy zavart az a távolság, ami létrejött köztem és anyukám között, hogy nem lehettem vele őszinte, elsősorban ezért akartam megnyílni előtte. Már elmúltam húsz, mikor nagy nehezen, több mint négyévi küszködés, útkeresés után végre elfogadtam magam. Ezután négy hónap telt el, mire megtaláltam a módját, hogyan hozakodjak elő ezzel anyunak. Egyrészt az segített sokat, amikor rátaláltam a „Tudd, mire számíts!” c. anyagra, ami arról a folyamatról szól, ami a szülőknél ilyenkor általában végbemegy, másrészt találtam egy hosszú, igen tanulságos és közvetlen hangú interjút Nádasdy Ádámmal („Régens, gáláns, elefáns” címen).
A családból egyébként először a nagybátyámmal osztottam meg a dolgot e-mailben, mihelyt túljutottam rajta magamban, és ő is megerősített benne, hogy részéről semmi probléma, de valóban jó lenne ezt anyuval is megbeszélnem. Rendesen felkészültem: kifénymásoltam pár cikket a Másokból (pl. genetikai, szociológiai, pszichológiai, biológiai témában, amik a legjobbak voltak, lehetőleg ismert emberek megszólalásait, valamint vallási vonatkozásokat; egy bővebb gyűjteményben ezek is elérhetők az interneten), lényegében egy egységcsomagot állítottam össze, és a fenti két cikket is lemásoltam.
Egy este, amikor lehetőség nyílt a nyugodt beszélgetésre, mondtam neki, hogy találtam egy érdekes cikket, és kíváncsi lennék a véleményére. Odaadtam neki ezt az interjút, ő elolvasta, és elkezdtünk beszélgetni a melegvonatkozásairól. Mint később kiderült, látta rajtam egyrészt, hogy milyen sokat tudok a témáról, másrészt hogy milyen következetesen kiállok mellette; így fogott gyanút. Én bementem a szobámba, ő pedig egy idő múlva bekopogott: „nem arról van szó, hogy te is meleg vagy?” De, mondtam, igen. Nagyon megkönnyebbültem. Sokáig beszélgettünk még utána, hogy ez hogy volt, mit jelent nekem, hogyan éltem meg, mitől lehet vagy mitől nem, stb. Ő azonnal elfogadta, mert színházban dolgozik, de azért, mint később elmondta, időbe tellett neki, hogy teljesen feldolgozza (pl. hogy nem lesz tőlem unokája). Jó volt, hogy előkészítettem magamnak a háttéranyagokat, mert ezek révén rögtön megválaszolhatta magának a felmerülő kérdéseit, aggodalmait.
Aztán megegyeztünk, hogy apunak is tudnia kell róla, és ő másnap délelőtt el is mondta neki telefonon. Apu eleinte nagyon nem akarta elfogadni, mondván, hogy „képtelenség, ki van zárva, nem létezik”, még a második beszélgetésnél is, és ez köztünk egy jó ideig tabu volt. Nagyon nyomasztotta a dolog, és mint kiderült, indulatos kirohanásai is voltak, amikor nem voltam jelen. Aztán jött egy olyan szakasz, amikor időnként elkezdte nekem mesélni barátilag, milyen jó és izgalmas volt neki, mikor az én koromban lányokkal táncolt, stb., hogy kvázi átplántálja belém ezeket az érzéseket. Egy idő után persze rájött, hogy ez nem célravezető. Neki is odaadtam az anyunak előkészített anyagokat, meg egy könyvet („Most, hogy tudod”). Az is biztos segített, hogy megismerkedett egy nyíltan biszexuális közéleti személy lányával, és beszélgetett vele. (Apu élete egyébként abban az időben lett egyébként is kiegyensúlyozottabb; ennek is lehetett szerepe.) Végül ő hívott el engem egy melegtémájú darabra, amiről hallott. Azóta ez már nem jelent köztünk problémát, és alapvetően sokkal jobb a viszonyunk, mint régen (ez persze annak is köszönhető, hogy régóta külön élünk).
Anyuval később a „missziós” Natit is elhívtuk (ő egy meleg srác anyukája, aki szívesen békéltet melegek és szüleik között, ha megkérik rá), inkább csak az érdekesség kedvéért. Anyu a következő pár évben el is jött néhányszor Nati szülői klubjába a Flamingóba, ill. a melegfesztiválra, de egy idő után belefáradt, hogy ugyanazt a sztorit mesélje el hatszázadszor, úgyhogy elmaradt, de továbbra is ugyanúgy támogatja az egészet.
Anyu és apu már régóta nem voltak jóban, de abban nem volt köztük vita, hogy apai nagymamámnak semmilyen körülmények között nem szabad erről beszélni, mert óriási patáliát csapna, csúnyán befeketítené anyut, és a lehető legrosszabb színben híresztelné el a család összes többi tagjának. Ez a tulajdonság az ő szemében egyszerűen nem volt összeegyeztethető a tisztességes élettel. – A következő szilveszterkor melegbuliban voltam, és mikor újév után rákérdezett, hol töltöttem az ünnepet, nem mondtam meg neki. Az alábbi teóriákkal állt elő: 1. kurvával voltam, 2. drogosokkal voltam, 3. szektásokkal voltam, 4. melegek közt voltam. Kíváncsi voltam, melyiknek örülne ezek közül a legjobban vagy legkevésbé. A sorrend a következőképpen alakult (a leginkább tűrhetőtől a legrosszabbig): kurvával, szektásokkal, melegekkel, drogosokkal. Később azt mondta, még két másik lehetőség is felmerült benne, de ezeket már csak akkor mondja el, ha én is megmondom neki az igazat. Ennyiben maradtunk. Ettől fogva sem látogattam gyakrabban (pedig nagyon jókat főzött…), mert időnként rájött a faggatózás, és nem szerettem áltatni, alibi sztorikat gyártani. (Anyai nagyanyám szerencsére nem volt ilyen tolakodó típus, sőt amikor anyu egyszer általánosságban beszélt vele erről, nyitottan reagált.)
Nagyobb húgomnak a szülők előtti coming out után közel egy évvel, alig 16 éves korában mondta el anyu. Semmi gondja nem volt vele, csak azt vette rossz néven, hogy előbb nem mondtuk el neki. Egyszer, amikor eljött velem a Flamingóba, sok-sok élménnyel tért haza, és egy új barátot is szerzett. – Kisebbik húgom pár évvel fiatalabb volt (13-14 éves), amikor a gépemen valami nem neki szánt anyagra (képekre) bukkant. Anyutól érdeklődött, de ő csak visszakérdezett: „Miért, mi lenne, ha meleg lenne?” – hagyta, hogy érlelődjön benne a gondolat. Később tisztázták a dolgot, és ez a húgom is az ügy pártfogójává lépett elő.
Nagybátyám a feleségének is elmondta (minden vallásossága dacára elfogadta), anyukám pedig egy másik öccsét is beavatta (ő először egy „okos” könyvet ajánlott nekem, aztán elmagyaráztam neki, mennyi sok butaság van abban a könyvben), valamint húgaim keresztanyját (neki mint orvosnak ez egy percig sem okozott gondot). Anyu egy-két munkahelyi barátnőjével is megbeszélte a dolgot, és náluk sem volt gond. Jó pár év elteltével, amikor nagymamám öccse rákérdezett, mi a helyzet velem, neki is elmondta: ő egyet csodálkozott, aztán egy „ez van”-féle reakcióval tudomásul vette.
A család mindig a kritikusabb, mert az ember nem választhatja meg. Rajtuk kívül azonban a barátaim közül is tudtára adtam néhánynak. Egy lány és egy fiú az egyetemről merült fel: a lánnyal azóta is jóban vagyok, és a fiú is barátságos maradt velem, de elmondta, hogy ebből meg kéne szabadulnom. Egy másik egyetemista lány albérlő volt nálam egy ideig, és ő magától jött rá lassacskán. Egy napon odaadott nekem egy borítékba zárt papírt azzal, hogy ezeket a jeleket vette észre (amelyek valamilyen irányba mutatnak), de ne sértődjek meg, ha nem úgy van! Csak akkor volt szabad kinyitnom, mikor már nem voltam otthon. Mosolyogtam magamban: naná, hogy rátapintott a lényegre. Olyanok voltak köztük, hogy nincs barátnőm, de előszeretettel mesélek a volt fiú osztálytársaimról. Azóta is nagyon pozitívan áll hozzám és a témához, sőt nála is megfigyeltem, hogy sokkal jobban megnyílt felém. – A volt osztálytársaim közül tudtommal ketten szereztek tudomást rólam: egyiküknek én mondtam el, amikor érdeklődött felőlem, másikuk pedig rájött (egy levelezőlistás megnyilvánulásomból sejthette meg). Igaz, az osztálytalálkozón már nem tették föl nekem a „barátnő/feleség/család” kérdéseket…
Ha valaki ismerős rákérdez, mi a helyzet velem, és rendesnek, nyitottnak tűnik, akkor elmondom neki (főleg levélben). Ha úgy érzem, nincs köze hozzá, akkor viszont inkább nem kötöm az orrára. Igazából örülök, ha erről minél több ismerős körében szó esik, mert hiába a fesztivál, a könyvek, filmek, színdarabok: az embereket úgyis csak a személyes ismeretség révén lehet meggyőzni arról, hogy nem feltétlen perverz, elfajzott cukrosbácsik, hanem rendes, normális emberek vagyunk, akiken az égegyadta világon semmi furcsaság nincsen – épp olyanok vagyunk, mint bárki más.
Egy kis szexvid.
máj 282009
A szexben legtöbbet a szopást csinálom. Iszonyatosan sok palit leszoptam. Úgy heti négyet lehet számolni. Hét közben valakit aki udvarolt egy keveset, az aktuális palimat, és hétvégén diszkóban aki elvitt dolgozni, aztán a főnököt mindenhol munka közben. Szopni kell, ha táncos munkát akar az ember. Sok a lány, kevés a hely.
Ha el akarom kerülni a szexet, akkor mindig leszopom a palit rendesen. Nem ügy, simán lenyelem és az arcomon is szétkenheted.
Egyik barátom mindig a farkába húzta a fejem, ezért legtöbbnyire a torkomra is leengedem a farkat. Ettől aztán mennyben érzi magát minden pali. Főleg, ha úgy élvezhet, hogy a torkomba egyből bele, igy nyelni sem kell.
A távolsági buszsofőröket is rendszeresen szoptam, hogy ne kelljen járaton fizetni, amikor ingáztam.
Moziban ha nem tetszik a film, szeretem a számba venni. A lábad közé lecsúszok, és leszoplak. Bárhol szopok, volt hogy a billiárdterem férfi wc-jében csináltam, és kidobtak minket az üzletből… Képek itt - és itt
máj 282009
Mostanában egész összeszedetten néznek ki a különféle rendezvényeken megjelenő hírességek, valószínű, hogy mindenki hivatásos stylisthoz fordul. Az FHM 100 Bombázójának megválasztása alkalmából tartott partin sem volt ez másképp, de azért így is akadt egy pár erős darab, mint például Niki Bellucci balerinaruhája, vagy Szorcsik Viki állatos összeállítása. Heti trend összeállításunk következik.
Labancz Lilla ballagóruhában - Az Álom.netben feltűnt színésznőt választottak meg idén az elsőszámú bombázónak az FHM olvasói, ami számunkra kicsit érthetetlen, de most nem is ez a lényeg, hanem a ruha, amit Labancz a partira választott. Egy teljesen egyszerű lila, ránézésre selyem koktélruhát adtak a színésznőre, Victoria Beckham szokott hasonlókat hordani. A nem megszokott színválasztás ellenére kicsit ballagóruha hangulata van az egésznek, talán annak köszönhetően, hogy nem merész pántnélküli a darab, hanem a lecsúszást meggátolandó a nyakhoz erősített ruháról van szó. Az óra és a gyűrű passzolnak (ezek az FHM ajándékai a top bombázónak), viszont a ciklámen-fekete cipő nem biztos, hogy a legjobb választás volt.
Szorcsik Viktória újpesti művészete - Szorcsik Viktória ruháját megpillantva azonnal egy festmény ugrott be, hosszú, görcsös fejtörés után az is meglett, hogy melyik. Rousseau Álom című képe volt az, különös tekintettel a nagyon jellemző két nőstény oroszlánra a képen. A párhuzam adja magát, Szorcsik a vadon minden állatának igyekezett beöltözni, amikor ezt a darabot választotta, amin patchworkszerűen állatok mintázatait illesztették egymás mellé. Az újpesti piacon rengeteg hasonlót láttunk már. Ránézésre ez is selyem. A ruhát középen a különféle sportoknál használt gerincmerevítő emlékeztető öv, vagy nagyon furcsa top fogja össze. Ez az összeállítás nem sikerült annyira jól.
Dammak Jázmint gyöngyharisnyában- A tavalyi A királynő című szépségversenyben feltűnt és díjnyertes Dammak Jázmin Labancz Lillához hasonlóan egy egyszerű ruhát választott. Dammak miniruhája nem emlékeztet már semmiféle ballagásra, sem a hatékonyabban kialakított nyakrésznek köszönhetően. Cipője is passzol a ruhához, különösen úgy, hogy a lábfeje és a csípővonala közötti összhangot tovább fokozza a fehér karkötőjével. De persze mint minden összeállítás, ez sem lehet tökéletes. Az a csillogó harisnya nem az igazi, annyira nem illik a megcsillanó láb az egyébként barna bőrű Dammakhoz. A tobzódó üres poharak viszont jópofák a háttérben.
Niki Beluccit a ruhájáról ismertük meg- Niki Belucci az egész este egyik legfelűnőbb celebje volt. Olyannyira, hogy amikor a fotó készült róla, kollégáink észre sem vették, hogy Niki Beluccit örökítették meg. Egész egyszerűen felfigyeltek a feltűnő ruhára. Az már csak hab a tortán, hogy pont Niki Belucci viselte, így bekerülhet a válogatásunkba. Más kérdés, hogy mennyire kínos, hogy Beluccit nem ismerték fel ruhában. Az összeállításról nem sokat lehet mondani, extrémségében összeszedett. Talán a dekoltázs nem az igazi. Egy ennyire feltűnő darabnál fölösleges, hogy még köldökig ki is legyen vágva.
Sári Éva az akváriumban
Röviden összefoglalva azt mondhatnánk a képről, hogy Sári Éva egy barna akváriumi halnak öltözött az FHM-partira. Ki kell emelnünk Sári barna haját, a korábbi szőkével szemben, ez ugyanis nagyban megnehezítette a műsorvezető felismerését. Az egész összeállítás nagyon súlyos, viszont a bokától a fülcimpáig következetesen viszi végig a hal- és akváriummotívumot, és ezt a következetességet jópontnak kell felírnunk. Más kérdés, hogy nem a legszerencsésebb guppinak öltözni. Sári arról nem tehet, hogy hol fotózták le, de ez a hatalmas üvegfal mellette csak ráerősít az összhatásra.
máj 282009
máj 282009
A gésák után epekedő férfiakat sajna ki kell ábrándítanunk. Erotikus hírnevük ellenére a gésák nem kötelesek szexuális szolgáltatást nyújtani, maximum énekelni. Hírnevük és a körülöttük lengedező misztérium azonban a mai napig tartja magát. Az 1970-es években még 17 ezer gésa gyakorolta hivatását Japánban, mára már csak ezren élnek Oszakában és Kiotóban. A mesterség fokozatosan elhal, ezzel si növelve szemünkben a dolog egzotikumát.
Szó szerinti fordításban a gésa “szép személyt”, illetve “művészetekkel élő személyt” jelent. Ezek a nők meg is feleltek ezeknek az elvárásoknak: a művészetek mesterei. Eleganciájuk kivételes, akárcsak a vonzerejük. A gésák professzionális vendéglátók – egzotikus változatban. Tánctudásuk, énekhangjuk és zenei képességeik kiválóak, kedvesek, alázatosak, és stílusosak. Mindezek fellett a napi pletykáknak tudatában illett lenniük, hogy ezzel is szórakoztatni tudják a férfiakat.. Hiába nehéz mesterség ez a gésaság!
Egy mesterség születése
A gésák először a 11. században jelentek meg Japánban. A hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, de a 17. századtól kezdve nők töltik be ezt a szerepet. A gésákat elsősorban a teaházak teaszertartásai során vették igénybe a gazdag, többnyire arisztokrata japán férfiak.
A 17. századi Japánban a szexuális szolgáltatást nyújtó hölgyek lehettek “játszótársak” vagyis prostituáltak, vagy a luxusnak számító leggyönyörűbb “udvarhölgyek”. Státuszukat mutatja, hogy ezek a nők elől-kötős kimonót viseltek a prostituáltakkal ellentétben, mivel a japán hagyomány szerint az ilyen kimonó volt a feleség jele, és ezek a nők a megfáradt férfinak rangban és kötelességben feleségei voltak egy éjszakára.
Nos ezek a kurtizánok a kor minden szex-praktikájának tudatában voltak: fanszőrzetüket borotválták, ismerték a fogamzásgátlás különböző módszereit és csengővel ellátott kis golyókat helyeztek el különböző testrészeikben az asszonyt már unó férfiak szórakoztatására. Ezek a nők bizonyos házakban kínálták szolgáltatásaikat, ahol az esték hangulatáért férfi szórakoztató művészek (gésáknak hívták őket) voltak felelősek: ők énekeltek, táncoltak és meséltek vicceket a kurtizánok és vendégeik szórakoztatására.
Ezeket az előadó művészeket cserélték le a nagyobb hatás kedvéért nőkre. Japánban azonban nagyon fontos a tradíció és a kialakult struktúra megtartása; így, hogy ne bomoljon fel a már kialakult egyensúly a prostituáltak hierarchikus rendjében, szigorú keretek közé szorították a gésák öltözködési szabadságát. Megszabták hajdíszeik számát és megtiltották, hogy szexuális viszonyt létesítsenek a vendégekkel. Úgy gondolták így nem versenyezhetnek a díszesebb, szabatosabb kurtizánokat. Önmaguk ékesítése végett arcukat fehérre alapozták, és az ajkakat égővörösre festették. A fiatalabb lányok csak a felső ajkukat festették, és az erősebb vonzerő érdekében, a nyakszirtjükre rajzoltak egy piros vonalat. De a gésák kiépítették titkos fegyverüket az “iki”-t, az erotikus vonzerőt, kisugárzást. Nagy megtiszteltetésé vált egy férfi számára, ha vonzerejével és vagyonával sikerült megnyernie egy gésát.
Egy férfi tarthatott gésát szeretőként, de ez igen sokba került neki. És nem csak pénzbe: a gésa privilégiumai közé tartozott, hogy ő választhatta meg kivel bújik ágyba - tehát a férfinak el is kellett bűvölnie a nőt, ha meg akarta szerezni. Az idő múlásával azonban a mesterség átalakult. Ma már kizárólag, nagy megbecsülésnek örvendő előadó művészek a gésák.
Kiből lehet gésa?
A mesterség anyáról lányára öröklődött. A fiatal lányok képzése gyakran még a kamaszkor előtt megkezdődött, amikortól fogva megtanulják mindazokat a művészeteket, amelyekre szükségük van mesterségük gyakorlásához elsősorban a samisen, a háromhúrú japán hangszer pengetését. Csak az kapja meg a gésa címet, aki a maga csoportjából a legképzettebb, és sikerrel tesz le egy szigorú vizsgát.
1920-as, 30-as években még a japán társadalmat fenyegető veszélynek tartották e mesterség gyakorlóit, sőt a negyvenes években a gésa-hivatást törvénytelennek nyilvánították, gyakorlóinak többségét gyári munkára kötelezték. Ennek azonban vége: gésákkal ma már csak az előkellő éttermekben, teaházakban találkozhat a kedves európai üzletember. Ráadásul annál drágább (egy-egy este 1000 $-ba is kerülhet), és megtisztelőbb egy gésa szolgálatának tárgyává lenni, minél öregebb, patinásabb az illető gésa!
máj 282009
A férfiaknál a szexuális élmények során bekövetkező orgazmust normálisan az ondó kilövellése (magömlés) kíséri. Ennek során a prosztata és az ondóhólyagok összehúzódnak és az ondó a húgycsőbe kerül. Ezzel egy időben a gát izomzatának ritmusos összehúzódása is bekövetkezik, ezért az ondó a péniszből a húgycsőnyíláson át kilövell.
Mikor lehet azt mondani, hogy a magömlés korai?
A hölgyek — érthető módon — hajlamosak arra, hogy a saját orgazmusuk előtt bekövetkező magömlést korainak minősítsék, még akkor is, ha az normális időben következett be. Ennek gyakran hangot is adnak. Ezért sok férfi fordul orvoshoz, orvosilag normális idejű magömlését korainak ítélve. Valójában azonban nem a magömlés korai, hanem a hölgy orgazmus- készsége gyengült, ezért igényel a közösülés során az átlagosnál hosszasabb stimulálást.
Korai magömlésről akkor beszélhetünk, ha az ondó kilövellése még a hímvessző hüvelybe vezetése előtt, közvetlenül utána, vagy rövid időn belül (1–2 perc) bekövetkezik, ezáltal megnehezíti a női partner kielégülését.
Semmi esetre sem kóros, ha a magömlés a bevezetést követően három percen túl következik be. Akkor sem kóros, ha a hölgy ez idő alatt nem tudott kielégülni. Nem várható el ugyanis minden férfitől, hogy egy nagymértékben automatikus, reflexes idegi reakciót megtanuljon visszatartani. Erre nem minden férfi képes, de ettől még az illető nem beteg.
Miért jön létre a kívántnál korábban a magömlés?
A magömlés egy bonyolult, központi idegrendszeri (agyi) szabályozás alatt álló reflex. Bekövetkeztének időtartamát az agyi szabályozás, valamint a pénisz idegei révén a hímvessző és a prosztata állapota egyaránt befolyásolja. A korai magömlés okai ezért leggyakrabban központi idegrendszeri eredetűek, de előfordulnak helyi (főleg gyulladásos) okok is.
Az agyi szabályozást lelki és hormonális hatások befolyásolják. Tudjuk, hogy a központi idegrendszerre ható stressz, a partner részéről érkező visszajelzések, a fáradtság, a gyógyszerhatás az agyi szabályozáson keresztül mind-mind befolyásolják a magömlés létrejöttét. Ennek a bonyolult működésnek még mindig számos, nem teljesen feltárt részlete van. Mint életünk folyamán csaknem minden életfunkciónkat, ezt is meg kell tanulnunk bizonyos mértékig szabályozni. Ez elsősorban a serdülőkorban végzett önkielégítés során történik meg, hasonlóan a női orgazmus megtanulásához. Sok érv szól amellett, hogy a serdülőkori önkielégítések során nem alakul ki megfelelően a magömlés tudatos szabályozása, ami oda vezet, hogy a későbbiekben közösülés során sem sikerül elodázni a magömlést. A serdülők ugyanis gyakran bűntudattól vezérelve, illetve a nem megfelelő körülmények (például mellékhelység) miatt az önkielégítés során arra törekednek, hogy minél előbb elérjék a magömlést. Később ez rögzül, ezért nem képesek megtanulni az időtartam befolyásolását.
A helyi okok közül elsősorban a gyulladásos betegségek, így a húgycső-, a prosztata-, a fityma- és a makkgyulladás is előidézhet korai magömlést.
Korai magömlés esetén végzett vizsgálatok
A vizsgálatoknál mindenekelőtt ki kell deríteni, hogy valóban korai magömlésről, vagy a partner orgazmuszavaráról van szó. Ez a páciens elmondása alapján általában megítélhető. A helyi gyulladásos okok, valamint más, a magömlést befolyásoló eltérések egyszerű urológiai vizsgálattal tisztázhatók. Ha ezek nem mutathatók ki, akkor a problémát nagy valószínűséggel az agyi szabályozás zavarai idézik elő.
Késleltethető-e a magömlés?
Amennyiben tisztázódik, hogy a magömlést a partner orgazmusának elmaradása miatt ítélik meg korainak, akkor a pár felvilágosítása és az orgazmuszavar kezelése jön szóba. Helyi gyulladások esetén természe- tesen azok gyógyítása az elsődleges.
Enyhébb, fentebb említett „tanulási zavarok” esetén jó eredmény érhető el a magömlés elodázásának gyakorlásától. Ennek során a férfi önstimulációt végez, amelyet a magömlés előtt abbahagy, majd az izgalom elmúlása után, de a merevedés megszűnése előtt folytat. Ezzel sok esetben megtanulható a magömlés szabályozása.
Amennyiben az előbbiekkel nem érünk el javulást, akkor helyi érzéstelenítő tartalmú kenőcs alkalmazását javasoljuk az együttlét előtt, bár sokaknál már az óvszer használata is elnyújtja a magömlés idejét. E módszerek sikertelensége esetén az agyi szabályozásra ható gyógyszer alkalmazásával is próbálkozhatunk. Ennek során közel három hónapos kúra javasolt, ami a betegek közel kétharmadánál hoz eredményt.
máj 282009
A vaginizmus, vagy másnéven hüvelygörcs egy női szexuális diszfunkció, vagyis “működési rendellenesség”, mely a hüvely külső egyharmada záróizmainak akaratlan összehúzódásával, összerándulásával jár minden alkalommal, amikor valami közelít a hüvelybemenethez – legyen az férfi nemi szerv, orvosi vizsgálóeszköz, a nő saját ujja vagy bármi más. Ez természetesen lehetetlenné tesz minden olyan tevékenységet, amely a hüvelybe való behatolással jár: közösülést, nőgyógyászati vizsgálatot, tamponhasználatot, irrigálást, stb.
Létezik természetesen a vaginizmusnak enyhébb vállfaja, amikor nem minden és/vagy nem olyan mértékben váltja ki az izomreakciót (pl.: vannak, akiket nőgyógyász meg tud vizsgálni; lehet a vaginizmus “személyreszóló”; stb.)
A vaginizmus tudatalatti védekezőreflex, vagyis a nő akaratától nem függ: akaratlagosan nem lehet megakadályozni az izmok záródását. A vaginizmus általában összetett jelenség, összefüggésben van a személyiséggel, az értékrenddel, a hölgyet élete során ért kölönböző hatásokkal, az esetek egy részében a konkrét partnerrel. Ezért is okai általában többmindenre is visszavezethetők, például:
- felvilágosítás hiánya, tudatlanság a szexualitással, saját testtel kapcsolatban és az ebből eredő félelmek (pl. fájdalomtól, teherbeeséstől, stb.)
- szigorú, “erkölcsös” neveltetés, tiltások
- mély belső konfliktusok, melyek a szexualitáshoz társuló, általában nem tudatos bűntudathoz vezetnek
- negatív tapasztalatok, a nőt szexuális téren ért megrázkódtatás (pl. nemi erőszak)
- érzelemhiány, vagy a partner tudatalatti elutasítása valamely más okból
lappangó homoszexualitás stb.
A vaginizmus magától nem ‘gyógyul’, ebben az esetben nem működik az “egyszer sikerülni fog” vagy a “majd összejön”. A ‘gyógyuláshoz’ szakember (szexuálpszichológus) segítsége nagyon ajánlott, de mindenképpen szükség van kielégítő ismeretrekre mind a női (és férfi) szexualitást, mind magát a hüvelygörcsöt illetően, illetve elhatározásra és következetesen végigvitt terápiára. Természetesen megfelelő ismeretekre mindenkinek szüksége van, a kételyek eloszlatásához, a magabiztossághoz és a partner felé való teljesítéshez egy kis tájékozottság senkinek sem árt…
Egy-két dolog, amit fontos tudni mindenkinek, aki a vaginizmushoz megfelelő módon szeretne viszonyulni:
- a vaginizmus nem betegség, hanem nemi élettel kapcsolatos zavar (ún. szexuáli diszfunkció)
- a helyzetet pusztán akarattal nem lehet befolyásolni, ez nem ettől függ
- a vaginizmus nem akadálya a kellemes szexuális együttlétnek (a közösüléstől eltekintve)
nem befolyásolja a nő nemi vágyát ill. orgazmuskészségét
- egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nő nem szereti partnerét
- senki sem tehet róla, bárkivel megtörténhet (ezért megalázni, bűntetni senkit sem szabad miatta!)
- magától nem múlik el
- gyógyszerekkel nem gyógyítható (legfeljebb áttételesen, csakis terápia során)
- a kudarcélmény(ek) miatt a helyzet csak rosszabodhat, ezért a fájdalmat és negatív élményeket kerülni kell, a behatolást erőltetni nem szabad!
