K. és én Szentendre utcáit jártuk, gyermeki rácsodálkozással fedezve fel a kanyargós régi, szűk sikátorokat, a kilátást, a macskaköves utcákat. Néha aggódva pislogtam az égre, mert lilásszürke, fakósötét felhők gyülekeztek, lassan szürkületbe fordítva a nappali világosságot. „Nem kéne valami védett hely felé indulnunk?” kockáztattam meg. K. játékosan vállon taszajtott.
„Mondd már legfeljebb megázunk kicsit…” nevetgélt.
Épp egy olyan helyen csavarogtunk, ahol egy lépcső vezetett felfelé a meredek domboldalban, mikor megdördült az ég, vészjóslóan gördült át a város fölött a morajlás. A közelben nem sok eső ellen használható hely volt, legfeljebb félúton egy kisebb kilátószerű beszögellés, oda még eljutottunk, mikor leszakadt az ég, és olyan zuhé kerekedett, hogy szinte látni se lehetett. Dörgött-villámlott, az eső ömlött, mi meg kicsit megrettenve szorongtunk a kilátó falához tapadva a dzsekim alatt, amit a fejünkre borítottam, persze ez nem sokat ért, pillanatok alatt bőrig áztunk.
Az eső amilyen hirtelen jött, el is ment, de az ég még borongott, elment a kedve ettől a naptól.
Végül jókat nevettünk a kalandon, bár kicsit kellemetlen volt az átázott ruhákban mászkálni, de amíg mozogtunk, nem fáztunk. „Semmi se hoz össze úgy egy párt, mint a nagy, közös elázás” bölcselkedett K. miközben a víz nagyját facsargattuk a ruhánkból. „Van egy ötletem” mondtam felvillanyozódva a hirtelen gondolattól „menjünk be a munkahelyemre, ott most nincs senki, meg tudunk szárítkozni”. (Még akkoriban történt, mikor hozzám nem mehettünk a Zs.-vel történt affér miatt).
„Hmm, csak szárítkozni lehet?” csillant fel a K. szeme „kívánós vagyok…” mondta gyerekes nyafogást imitálva, a mellkasomat verve ökleivel. „Még sose próbáltam irodában” gondolkodtam el a lehetőségen „de szerintem nem lesz akadálya…” Egy órán belül ott is voltunk, szerencsére tényleg senki nem dolgozott. A cuccok egy része félig megszáradt már, de még sok volt rajtunk a nedves holmi. Ledobáltuk, K. táskájából előkerült egy piknikezésre szánt lenge pokróc, azt leterítettük a padlóra, a redőnyöket leengedtük. Szerencsére akkor még nem volt szokás mindenhová biztonsági kamerákat telepíteni, így az a veszély nem állt fenn, hogy home video készül rólunk.
Ettől függetlenül belülről valamiért nem tudtam bezárni az ajtót, így fennállt a veszély, hogy rajtakapnak minket, egy székkel megpróbáltam némi védelmi barikádot építeni az ajtó elé, ha mégis valaki be akarna jönni, megnehezítsem a dolgát.
Közben K. ruhátlanul felfedező útra indult.
A főnöki asztalnál a magas támlás, bőr forgófotel nagyon megtetszett neki, belevetette magát és elegáns, üzletasszonyos pózba rendezkedett. Hátradőlt, karjai a karfákon, kihúzta magát, keresztbe vetette a lábát, de meglehetősen zártan, zilált haját kicsit hátrafogta feje mögé, felemelt egy tollat az asztalról és forgatni kezdte az ujjai közt, miközben hűvös felsőbbrendűség jelent meg az arcán.
„Nos…” kérdezte szigorú, hivatalos hangsúllyal, érzékeltetve a türelmetlenséget „elkészült a munkával? Mára kértem ide az asztalomra!” kopogtatta meg a tollal maga előtt az asztalt.
„Hihetetlen…” gondoltam magamban, ahogy fejcsóválva eltöltekeztem a látványával… igaz, kicsit túlspilázta a szerepet, de azért elég jó volt, és teljese pucérsága különös pikantériát adott a jelenetnek. Már ettől elkezdett ágaskodni a farkam, igaz, közben vigyorogtam a szerepjáték abszurd mivoltán.
„Öööö… hát az az igazság…” mentem bele a játékba „hogy komoly nehézségek adódtak…”
„Tehát nem” adott nyomatékot a szónak egy koppintással az asztalon újdonsült főnökasszonyom. „Nem szeretem a mellébeszélést!” mondta lesújtóan.
„A hibát egy módon teheti jóvá” mondta, majd a tollal maga elé mutatott a földre, közben az egyik lábát feltette az asztalra, a másikat a szék karfájára, szégyentelenül feltárva ölét a sűrű, sötét szőrű puncival „Tudja, mi a dolga, rajta, kezdjen neki!”
Elé térdeltem, kezem lábára tettem és elkezdtem csókolgatni a talpától indulva a lábujjaival folytatva, aztán a bokáját, vádliját, térdhajlatát, így haladtam a combja tövéig, ott a két oldalon combja és ágyéka találkozásánál folytattam a nyelvvel rajzolt nedves nyomokat.
Aztán felnéztem rá, szája kicsit elnyílva, szeme csillog, melle ütemesen emelkedik-süllyed, ahogy gyorsulva veszi a levegőt, mellbimbói sötéten meredeznek. Elkezdtem a sűrű, göndör szőrrel borított Vénusz-dombon csókokkal lefelé haladni, a szeméremajkak még zártak voltak, de a tömény női illat már vadított. Gyengéden a számba vettem a puha, nedves bőrlebenyeket, kicsit oldalt hajtott fejjel, úgy csókolgattam lefelé haladva, K. felnyögött.
„Mmmm, ez az… csináld…” Nem akartam elkapkodni, ezért csak lassan, finoman, nyelvemmel kezdtem feltárni a nagyajkak közét, nyúlós, tiszta kéjnedv borította, ahogy nyelvem visszahúztam, a nedvesség rugalmas, kinyúló, ívelt hidacskaként követte, nem tudom miért, de ez a látvány nekem mindig gyönyörű és kívánatos. K. zihált és a hajamba markolva odarántotta a fejem ágyékára „Ne szórakozz, csináld már…!” jött a fojtott hangú utasítás. Nyitott szájjal rátapadtam és nyelvem belöktem a forró, sósan nedvező nyílásba, ki-be, ki-be… K. öle is le-fel járt, kemény szőrzete arcomat dörzsölte. Aztán kis váltás, nyelvem hegyének folyamatos, apró, gyors mozgatása közben nagyobb köröket írtam le az ánusztól a csiklóig, majd hosszú, lassú, erős nyelvcsapások jöttek, végig, egy húzás le, egy fel. K. folyamatos, lihegő nyögései, ágyékának vonaglása, bőséges kéjnedvei mutatták, hogy jó úton járok, rátértem hát a csiklójára, kezemmel szétválasztottam a finom bőrredőket, amiben rejtőzik, és nyelvem hegyét gyors mozgással dörzsölgettem rajta, K. úgy remegett, mintha áram rázta volna, amint éreztem és hallottam, hogy már magasra ívelt a feszültség, azt csináltam, amiről ő mesélt, leszbikus kollégiumi szobatársával töltött élvezkedéseiből, mikor barátnője kinyalta: ajkamat rázártam a csikló körülötti területre, a gyors nyalogatást egy pillanatra se hagyva abba ráadásképpen ütemesen szívogatni kezdtem, fokozva ezzel az ingerlés intenzitását.
Meglett a hatása, hosszan elnyújtott „ááááááááááh” kiáltásokkal élvezett el, erős lábait rám kulcsolta, úgy húzott még szorosabban magához, ujjai szinte fájdalmasan martak a hajamba.
Az orgazmus után, lihegve, lüktető testtel ült még egy darabig, lábaival továbbra is szorítva, arcom így csurom nedves puncijában pihent, amit nem bántam kicsit se, nincs is jobb hely a világon ennél. Fátyolos szeme kezdett kitisztulni, ahogy rám mosolygott és lazított a szorításon.
„Huuuuuuhh… túlteljesítetted a tervet…” lusta macskaként nyújtózkodott és elkezdett feltápászkodni „Na gyere, szívem, cseréljünk… most te leszel a főnök…” vigyorgott, és letérdelt, míg én elhelyezkedtem a fotelben.
K. széttárt lábaim közé telepedett, majd marokra kapta a félig lankadt cerkám és játékosan megrázta.
„Hahó… ébresztő!” huncutkodott. A legdögösebb pornósokat megszégyenítő arccal a levegőb
e nyaldosott, csak centivel farkam körül, közben ujjaival finoman cirógatta, amivel gyorsan kemény erekciót varázsolt.
És akkor elkezdte, mintha egy nyalókát nyalna. Minden egyes nyelvmozdulatára ismét vér pumpálódott a farkamban, lüktetve feszülve neki a lágyan fel-le mozgó ujjainak.
Körbenyalta, sötérózsaszín nyelve mindenfelé meg-megérintette a lilásvörös, duzzadó makkomat, és mikor észlelte nyögéseimből és a keménységből, hogy ott alul, a makk karimája és a nyílás közti részen a legérzékenyebb, nyelvét kinyújtotta és farkamat azon dörzsölgette, extázisba lovalva engem, pedig a szájába se vette, de mikor érezni kezdte az ejakulációt megelőző hullámszerű lüktetést, ügyes ujjaival megszorította és nem hagyta kitörni.
„Héééé…” hörögtem a lihegéstől kiszáradt torokkal, a visszafojtott orgazmus csalódottságával „ez nem ér…”
„Ne félj, sorra kerülsz” állt föl, de farkam nem engedte el, húzott magával, rogyadozó lábakkal, meredezve követtem. „Érezni akarlak magamban!” mondta és négykézlábra állt a leterített pokrócon, bepucsított, formás, izmos fara és nedves puncija hivalkodó nőiességgel tárulkozott fel.
Mögé térdeltem és nem bírva tovább a türtőztetni magam, benyomakodtam.
Puncija nedves cuppanással fogadott be „iiiigeeeeen…” nyögte és mozogni kezdett, velem együtt.
Nagyon jól éreztem, ahogy belefeszülök, kitöltöm, minden lökéssel szinte mélyebbre hatolok, elvesztve minden önuralmat állati kéjjel gyorsítottunk bele, megragadtam derekát és úgy segítettem rá mozgására, hogy ágyékom keményen csattan fenekéhez minden alkalommal, a csattogások és nedves csusszanások gyorsulásával szinte egy ütemben ziháltunk, nyögtünk, végre a kéj impulzusai végigcikáztak a testemen a végső, tövig hatolni akaró lökésekkel és becsukott szemem előtt fénykarikákat látva élveztem el vele együtt, alighanem baromi hangosan kiálthattunk, de kit érdekelt… mozgásunk belassult, ahogy a gyönyör dagálya visszahúzódott és lerogytunk egymás mellé, szétdobált végtagokkal lihegve, miután mozdulni tudtunk, félkönyékre támaszkodva néztük egymást, jólesően, én megcsókoltam, ő megfordult és befészkelte magát karjaimba-ölembe, így feküdtünk, csak pár apró puszi, simogatás törte meg néha a mozdulatlan semmiben lebegést.
